Megérkezett a hűvösebb idő, vele együtt a fűtési szezon, és azzal együtt a bűz. Sötétedés után nem tudsz elmenni úgy otthonról, hogy azután ne úgy érkezz haza, mintha egy gőzmozdonyba tüzeltél volna. A kabátod, a sapkád, a nadrágod, de még a bőröd is füstszagú. Ha szerencséd van, az utcán még nem érzed, sőt ha belépsz valahova, akkor sem érzed magadon, de a többiek, akiknek nem volt rá alkalmuk, hogy hozzászokjanak, bizony elfintorítják az orrukat. És mire egy újabb személy jön be, te is érzed, hogy valami nem stimmel az aurájával. Gondolom, ha mindenki tisztán csak fával fűtene, a szag nem lenne olyan szörnyűséges, de a jelenlegi helyzetben sokan sokféle anyagot, hulladékot a tűzre vetnek, és akkor jönnek a szagok.

És ez így van minden télen. Sőt, ha jobban belegondolunk, bizony a fűtési idény már valamikor októberben, vagy legkésőbb novemberben elkezdődik, és márciusban, vagy inkább áprilisban ér véget – ami azt jelenti, hogy fél éven keresztül kell szívnunk – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Fél évig fuldoklunk, azután fél éven keresztül szabadabban lélegzünk. Vagyis fél életünket a bűzben küzdjük végig, bűzben és füstben. Így van ez, talán délebbre kellett volna születni, olyan helyre, ahol nincs tél, ahol az emberek nem azért gyújtanak be, hogy befűtsék a lakásukat, hanem hogy zöldségféléket grillezzenek meg a tűz felett.

Belegondolok abba, hogy amikor nálunk alig látsz a füsttől és ködtől, addig valahol máshol éppen madarak csiripelését hallhatod, vagy éppen a naplementében gyönyörködhetsz – ez elszomorít, ugyanakkor fel is vidít. Kellemes gondolatokat ébreszt bennem, gondolatban elkalandozom, átmelegszik a testem és máris jobban érzem magam – Egyrészt… Másrészt viszont elszomorít, mert azon bosszankodom, hogy miért nem tudtam egy olyan helyre születni, miért nem tudok legalább fél évet egy olyan helyen élni. A fenébe a kontinentális éghajlattal, fenébe az évszakokkal! Legyen mindig meleg – persze ne nagyon.

A globális éghajlatváltozás, úgy tűnik, tesz arról, hogy eltűnjenek az évszakok – habár az idén volt egy kis őszi fíling a környezetünkben, az utóbbi időben ahhoz kellett hozzászoknunk, hogy a kánikula után jön a hideg, jön a fűtés és vele a bűz, aminek majd csak az újabb kánikula vet véget kicsivel több, mint fél év múlva. Így van ez, talán délebbre kellett volna születni, olyan helyre, ahol az évszakok változására csak eggyel több réteg ruha felhúzásával kell reagálni, ahol, ha vége a nyárnak, nem kell ötször több ruhaneműt bekészíteni, hanem elég egy vékonyka réteggel vastagabb, vagy néhány centiméterrel hosszabb cuccot magunkra kapni.

Ugye az ember sok mindent meg tud változtatni, de a születési helyét nem. Viszont!!! Utazni tud, télen északról délre, nyáron délről északra, ízlés szerint, kedve és hangulata szerint. És ez jó! Éljünk hát vele! Utazzunk ki a füstből!

Képgaléria: