Rokon Ilonkát mindenki ismeri, és valahol mindannyian Ilonkák vagyunk, leszünk. Valójában egy nagy Ilonkaságban élünk. Rokon Ilonka az, aki a véleményét nem tudja megtartani magának, mindent észrevesz, aggódik, okoskodik, kritizál, pöröl, bölcselkedik. Ő az, akinél mindig van egy kis zacc a kávéscsészében, sosem fogy ki beszédből, jótanácsból, megjegyzésből. Rokon Ilonka a csipketerítő a szíven, visszük őt magunkkal akár a városba, akár a nagyvilágba tartunk.

Rokon Ilonkát Vass Szabolcs képzőművész vezette be a virtuális térbe, és a nép odavan érte, hiszen több mint ötezer követője van a Facebookon. Na, de hogy a vitrinbe is ki lehessen tenni, a Forum Könyvkiadó Intézet 2021-ben kiadta a Rokon Ilonka evangéliuma című könyvet, ami valójában egy könyvtárgyba pakolt jó nagy adag vajdasági életérzés. Megörültem, amikor megláttam, hogy az újvidéki kiadó helyet ad a repertoárjában egy ilyen könyvnek, aminek nézegetése közben hol keserédes mosoly ül az arcunkra, hol hangosan felnevetünk, hol pedig nosztalgiázunk.

A könyv hat részből áll, a fejezetek a gasztronómia, a pletyka, az utazás, a gyerek, a ház körüli munka és az életbölcsességek köré szerveződnek. A szerző azokra is gondol, akik már nem Vajdaságban élnek, több utalás található a könyvben a külföldi munkavállalásra és létre. A kötet fő motívuma kétségtelenül az angyalka, ami minden élethelyzetben megjelenhet, Ilonkánál nincsenek szabályok, határok. Így kerülnek a kis puttók a virágoskosárba, a felvágott tetejére, a Milka csoki mögé, a fazékba, vagy a 101-esbe. A nyelvi klisék és a giccs találkozása szüli meg annak a jellegzetes hangulatnak a megragadását, amiben élünk. Van itt panaszkodás az országhatárra, hogy lassan haladnak a sorok, örökégő kályhákkal és tüzelős sparheltekkel való vesződés, és az is a mindennapjaink része, hogy minden gyorsan tönkremegy, mert kínai. A kötet egyik erőssége a hitelességben rejlik, nincs sminkelés, minden úgy és azokkal a szavakkal hangzik el, ahogyan az a valóságban van, ezért az édes anyanyelvünk „csúnyája“ is megmutatkozik írásban. Mivel gyakran nyúlunk a szerb nyelvhez, veszünk is át belőle szavakat, így csak mi tudjuk pontosan, mit jelent, ha azt mondjuk, hogy maltretíroz, gúzsva, ruszvaj, a giccsbe hajló illusztrációk pedig olyan élethű szituációkat jelenítenek meg, amelyekben jólesik magunkra ismerni. Ilonkánk cinizmusa az identitásunk vállveregetése.

Képgaléria: