Megjelent a Lacuna Coil Comalies XX című lemeze

Október 14-én adta ki a Lacuna Coil a húszéves Comalies című album újragondolt verzióját. Az, hogy feldolgozás, ne tévesszen meg senkit, hisz a zenekar nem pusztán újra felvette a dalokat, hanem fel is dolgozta őket, ebből lett a Comalies XX.

A Lacuna Coil 1994-ben alakult az olaszországi Milánó városában. Zenéjük melodikus, középtempós, erős gitárhangzással megtámogatott, női és férfi vokállal ellátott gótikus metál. A banda eddig kilenc nagylemezt jelentetett meg, a legutóbb 2019 őszén, ami a Black Anima nevet viselte.

Ami a mi szempontunkból fontos, az a 2002-ben kiadott harmadik nagylemezük, a Comalies. Ekkoriban a nu-metal és az alternatív-metal bontogatta szárnyait, és szivárgott be egyre inkább a mainstream rockzenei világba. Mégis a Comalies volt az a lemez, ami meghozta a hírnevet és az áttörést a Lacuna Coilnak. Először is a rádiók és televíziós műsorok felfigyeltek a Heaven’s a Lie című dalra, és egyre többször játszották. Mindezek mellett a Swamped című dal annyira felkapott lett, hogy bekerült a 2004-ben kiadott Vampire: The Masquerade Bloodlines című nagy sikerű videojátékba, valamint a Kaptár 2: Apokalipszis című film hivatalos filmzenéi közé.

Érthető hát, hogy a huszadik évforduló alkalmával ezzel a feldolgozás albummal tisztelegnek az eredeti korong sikere előtt.

Természetesen a zenekar nem tekinti a tizedik nagylemezének a Comalies XX-et, hanem ezt egyfajta különálló, speciális albumként kezelik. Az új hanganyag két korongon jelent meg. Az egyiken a feldolgozott dalok hallhatók, amelyek címük után rendre megkapták az XX-jelzést. A másikon pedig az eredeti számok hallhatók.

Jómagam a korábban említett videojátéknak köszönhetően ismerkedtem meg a zenekarral, és hamar nagy szerelmese lettem ennek az albumnak, annak hangzásának. Eléggé melodikus volt, ugyanakkor kellően kemény is. A különböző billentyűs betétek egzotikus hangzással fűszerezték meg a dalokat, a duál női-férfi ének pedig különlegessé tette őket. Nagyon hangulatos lemez volt, aminek van egyfajta jellegzetes atmoszférája.

A Comalies XX valóban az album átemelése a mába, a mai modern hangzásba. Cristina Scabbia hangja csak gyönyörűbb és kifejezőbb lett, Andrea Ferro pedig elsajátította a death metálos hörgést, ami igazán jól áll neki is, meg a zenekar hangzásvilágához, a keményebb gitárhangzáshoz is jobban illik. Úgy érzem, vannak dalok, amiknek jót tett ez a ráncfelvarrás, mint például Tight Rope XX, vagy a Daylight Dancer XX. Az ikonikus Swamped XX című dal tempója lassabb lett, mint az eredetié, ami súlyt adott a dalnak. A Heaven’s a Lie XX remek szám lett, viszont azzal, hogy tempóban ez is lassabb, elvesztette az eredeti dal ívét, amire felkapaszkodva csak vitte magával a hallgatót.

A Comalies XX hangzása modern, súlyos és komor. Viszont az újragondolt dalok emiatt mintha vesztettek is volna valamennyit az egyediségükből. Senki ne értsen félre, remek album ez, egy remek zenekartól, viszont számomra nem fogja felváltani a régi albumot, hanem kiegészíti azt, színesebbé teszi.