Megjelent a finn melankolikus metálosok új lemeze

Február 24-én jelent meg az Insomnium kilencedik stúdióalbuma Anno 1696 címmel. A sötét és magvas gondolatokat ébresztő zenéjéről ismert zenekar ezúttal is kitett magáért, és egy igazán borzongató anyaggal állt elő.

Az elmúlt időszak megjelenései különösen kedveztek a death metal rajongóknak. Nemrég a stílusirányzatot megalapozó egyik amerikai zenekar, az Obituary állt elő egy remek albummal, majd a méltán híres svéd melodeath zenekar, az In Flames adott ki egy izgalmas új lemezt. Remek időzítés, hogy a finn Insomnium is most adta ki az új stúdióalbumát.

Persze, ha finn zenekarokról beszélünk, akkor az embereknek elsőre a Nightwish, a Children of Bodom, a Korpiklaani, vagy az Amorphis jut az eszébe.

Az Insomnium annak ellenére, hogy eléggé ismert, nem került be a mainstreambe, igaz, ez soha nem is állt szándékában. A zenekar 1997-ben alakult a finn Joensuu városában.

A banda melodikus death metal stílusban játszik, progresszív, doom és újabban black metal elemeket beleépítve a zenéjébe. A dalszövegek témája többnyire a sötétség, a melankólia, a bánat, a fájdalom, a veszteség és a természet témaköröket járja körbe.

Debütáló albumuk 2002-ben jelent meg a Candlelight Records gondozásában In the Halls of Awaiting címmel, viszont a zenekar évekig csak kisebb bandának számított. Az igazi áttörést a 2011-ben kiadott ötödik nagylemezük, a One for the Sorrow hozta meg, amely már a Century Media Records kiadónál jelent meg. Az albumot népszerűsítő, több nagy fesztiválon is felléptek, aminek hatására nagyobb ismertségre és rajongótáborra tettek szert.

Ezt követő hatodik nagylemezük, a 2014-es Shadow of the Dying Sun egy igazi remekműnek számít a stílusirányzaton belül. Tele van progresszív elemekkel, tiszta és hörgő énekkel, pazar gitártémákkal. Ez az első lemez, amin az Omnium Gatherum gitárosa, Markus Vanhala játszik, aki a korábbi gitárost váltotta fel ezen a poszton és csatlakozott az Insomnium csapatába.

2016-ban megjelent hetedik nagylemezük, a Winter’s Gate, ami egyetlen történet köré épül fel. Ezt a történetet és a dalszöveget is az énekes-basszusgitáros, Niilo Sevänen írta. A sztori szerint egy viking társaság felkerekedik, hogy megkeressen egy mondabeli szigetet Írországtól nyugatra, miközben az egyre közeledő, veszedelmes tél folyton a nyomukban jár.

2019-ben jelent meg a Heart Like a Grave című lemezük, amelyen már a Sonata Arctica egyik alapítójával, Jani Liimatainen gitárossal kibővülve hozott össze a banda. Ez az album felkerült a Loudwire online magazin által összeállított a 2019-es év ötven legjobb metálalbumát tartalmazó listára.

Legújabb lemezük az Anno 1696 idén február 24-én jelent meg, ugyancsak a Century Media Records kiadó gondozásában. Az album érdekessége, hogy ismét egy történetet ismerhetünk meg több szemszögből is. A dalszövegek alapjául ezúttal is az énekes-basszusgitáros Niilo Sevänen egyik rövid novellája szolgált.

Niilo hozzátette, hogy a saját történetére hatással volt a hírhedt 1675-ös svéd Torsåker városában zajlott boszorkányper története, ahol 65 nőt és 6 férfit fejeztek le egyetlen nap alatt. Emellett sokat merített Aino Kallas finn írónő 1928-as regényéből, a Sudenmorsianból (A Farkas Menyasszonya) is.

A lemez a 17. század végi Észak-Európába repíti a hallgatót. Ekkoriban a boszorkányüldözések lázasan folytak. Mindezek mellett 1696-ban és 1697-ben súlyos éhínség pusztított az északi országokban, aminek következtében Finnország lakosságának közel 30 százaléka halt éhen. Elég kilátástalannak tűnt akkoriban az élet az ottani emberek számára.

A zenekar ezt a komor és sötét hangulatot próbálja meg átadni a hallgatóknak. Mindemellett a banda szeretett volna visszanyúlni a korai nyers hangzásvilágához.

Az Anno 1696-ra nyolc dal került fel, amik ezt az időszakot mutatják be különböző szemszögekből.

Az első dal az 1696, ami egy akusztikus intróval indul, és lényegében felvezeti az egész albumot. Komor, lüktető, megmozgat az emberben valami ösztönös érzést. Aztán természetesen beindul a dal. Mint amikor begyújtják a máglyát és fellobban a láng, úgy robban be az 1696 pörgős, zúzós témája.

Ezt követi a White Christ című dal, amiben ironikusan a Rotting Christből jól ismert Sakis Tolis is énekel. A dal remekül illeszkedik a korábbi menetelős ritmushoz. Valóban lassú, döngölős nóta ez. A dalnak köszönhetően a boszorkányüldözést vezető inkvizítor szemszögéből ismerhetjük meg a világot. A szám címe a sötétséget legyőző Krisztusra utal. Remek váltások, brutális ének duett, és gyönyörű szóló jellemzi a dalt.

A harmadik szám a Godforsaken, ami az egyik első szám volt, amit elkészítettek ehhez az albumhoz. A dalban a Nightwish billentyűsének, Tuomas Holopainennek a felesége, Johanna Kurkela finn énekesnő énekel, aminek hatására a brutális black metalos dal kicsit éteri, megfoghatatlan hangzást kap. Egy igazán sötét, de csodaszép szám. Egy doktor szemszögéből ismerjük meg a korabeli világot, aki elszörnyed egy gyilkosságon, és azon, amiket lát. Felteszi magában a kérdést, hogy létezik-e még jóság és értelem a világban, vagy minden teljesen istentelen pusztulásra van ítélve.

A következő dal a Lilian, amihez videoklip is készült. Ez a szám inkább hasonlít a korábbi Insomnium dalokra, több progresszív elem található benne, és kevesebb ebből a blackened death metalból. A remény és boldogság érzését hozza be abba a sötét és komor világba, amit az album eddig lefestett. A történet szerint, a főhős találkozik élete szerelmével, feleségül veszi, boldogok, de aztán a dolgok sötét fordulatot vesznek.

Az albumon az ötödik helyen a Starless Paths található, ami egy sötét, progresszív, melankolikus dal, izgalmas gitárszólókkal, váltásokkal, gyönyörű zongorajátékkal. A története a boszorkányüldözés és a menekülés körül forog.

Ezt követi a Witch Hunter című dal, ami egy nagyon érdekes szám. Egyszerre zúzós és progresszív, valamint a többrétegű gitársávok egy remek hangulatot kölcsönöznek a dalnak. Főleg a tiszta ének a refrénnél, ami a meglepetés erejével hat. Történet szempontjából kapcsolódik az előző számhoz, és továbbviszi annak témáját a boszorkányüldözésről.

Az Unrest egy akusztikus dal, ami egyfajta megpihenés az albumot lezáró finálé előtt. Kellemes, szomorkás, és szívbe markoló. A Lilian című dalban megismert szereplők történetébe pillanthatunk bele, mielőtt a tragikus események elkezdődtek volna. Az elvesztett boldogság érzése lengi körbe, amitől keserédes lesz ez a nóta.

A lemezt a The Rapids című szám zárja, ami egy igazi finálé dal. Sejtelmes zongorajátékkal indul, majd behozza a remek sötét érzést, és végül mint egy zúgó folyó, ömlik tovább. Remek váltások, progresszív és black metalos elemek váltakoznak végig a számban. A történet szempontjából a tragikus véget mutatja be, amit jobban nem is tehetne.

Ez egy igazán remek album lett az Insomniumtól. Nem sejtettem, hogy a 2019-es Heart Like a Grave és a 2021-es Argent Moon kislemez után elő tudnak állni valami újjal. Az volt a meggyőződésem, hogy a zenekar megállapodott, már ami a saját stílusát illeti. Az Anno 1696 viszont valóban valami új. Ez a blackened melodeath stílus valami pluszt adott a zenekar hangzásának. Tökéletesen ötvözi a stíluselemeket, a dalok szövegei pedig egy borzongató korba repítik a hallgatót. Egy gyönyörű, de sötét és tragikus fantasy történetet mesél el a lemez.

Eddig is nagy rajongója voltam a zenekarnak, de az Anno 1696 egy újabb nagy kedvenc lett tőlük. A progresszív black metal stílus miatt az Ibaraki Rashomon lemezéhez tudnám hasonlítani, de ahogy a finnek ötvözik a black metal elemeket a melodikus death metallal, az teljesen egyedi. Ajánlom mindenkinek, aki valami újdonságra vágyik, ami a melodeath stílust illeti, mert ebben az albumban nem fog csalódni.

Fo: insomnium.net

Képgaléria: