Amióta az emberi fajnál jelen van a vagyonfelhalmozódás, és a sikeresség mérőszámává a gazdasági teljesítmény vált, azóta foglalkoztatja az embereket az, hogy hova születünk, hatással van-e a „gazdasági hasznunkra”.

Mindezt két különböző aspektusra bontanám szét.

Az első legyen az a kérdés, hogy számít-e azon család anyagi háttere, amelyikbe beleszülettünk. Egyöntetű választ természetesen nem lehet adni.

Egyértelműen előnyöket biztosít a stabil család, ha nem kell a gyereknek tizenegynéhány évesen elmennie dolgozni, illetve, hogy nem kell aggódni a megfelelő iskoláztatás miatt, azonban számtalan olyan példát lehet felhozni, ahol a rossz körülmények következtében kialakult találékonyság és harci szellem egy személy javára vált, és a múltban történtek lettek sikerének a kovácsa.

Mint mindenhol, itt is talán meghatározhatunk egy arany középutat, ahol a biztonság érzete mellett nem kényelmesedünk bele a jóléti társadalomba, és megtanulunk harcolni saját magunkért és a számunkra fontos közösségekért.

Egy ennél érdekesebb, és a hatalmas mértékű kivándorlás miatt égető kérdés, hogy mennyire számít az, hogy melyik országba születünk.

Azt kell mondanom, hogy nagyon, főleg, ha kisarkítjuk a példánkat, és megnézzük a szélsőségeket. Az afrikai országok nagyobb része, pláne amelyekben a társadalom még mindig törzsi alapokon működik, ami semmi lehetőséget nem ad egy felnövekvő gyereknek a kitörésre.

Egyszerűen van az a helyzet, ahonnan képtelenség felemelkedni.

Azonban, ha csak Európára tekintünk, némileg változik a leányzó fekvése, hiszen érzésem szerint mindegyik országban megvan a lehetőség arra, hogy megváltsuk a világot, ha pedig nem, hát válthatunk, élhetünk az emberi jogainkkal.

A kapitalista államberendezés megengedi mindenkinek azt, hogy a megfelelő munka befektetésével eredményeket érhessen el.

Ebben az esetben is kulcsfontosságú az oktatás, hiszen a fejletlenebb afrikai, illetve dél-amerikai országoktól nem várhatunk el feltörekvő zsenialitást, ha a népesség nagy része nem részesül megfelelő tanításban.

Véleményem szerint annyira vagyunk a sikerünk kovácsa, amennyire a helyzetünk áldozata, hiszen semmiből várat építeni sokkal nehezebb, mint kész anyagokból, viszont ha az élet olyan utakra sodort, az alapanyagokat is be tudjuk szerezni.