: Kincses Endre (fotó: Gregóczki Réka)
Kincses Endre (fotó: Gregóczki Réka)

Aki választ: Kincses Endre

: Kincses Endre (fotó: Gregóczki Réka)
Kincses Endre (fotó: Gregóczki Réka)

1996-ban, éppen a tavasz és nyár derekán születtem Zentán. A hosszasan dédelgetett egészségügyi-karrier irányok helyett az utolsó pillanatban végül a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakára felvételiztem és a középiskolát itt fejeztem be. Fotós szakirányok helyett pedig – utólag nagy örömmel visszagondolva erre a döntésre – a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szereztem meg 2021-ben a grafikusművész/tervezőgrafikus diplomám. A tervezőgrafika és képzőművészet közötti, olykor vékony, olykor pedig nagyon is széles határon való mocorgás mindig is központi helyet foglalt és foglal el most is a szemléletemben. Az egyetem vége óta tervezőgrafikusként dolgozom, aki mindenben a szimbólumokat keresi és a finomsággal törekszik a megbotránkoztatásra.

 

Melyik az öt legjobb könyv, amit olvastál?

Ha az életemnek lenne egy könyvespolca, akkor azon ötnél sokkal több, akár többször is elkezdett regény sorakozna (amelyek hozzáteszem, még így is rengeteg meghatározó karcot hagytak a lelkemben és az elmémben). Így kerültem később közelebb a verses- és a novelláskötetekhez, amiket az ember ott nyit ki és akkor csuk be, amikor szeretné anélkül, hogy azok a befejezetlenség szorongató érzésével is megajándékoznák a szép sorok mellé.

1. Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába – Az egyik első, meghatározó filmélményemnek (Taxidermia) köszönhetően kezdtem el olvasni Parti Nagy írásait, akinek a szövegei már a film részleteiben is magával ragadtak. Hát még amikor elkezdtem olvasni őket.

2. Hazai Attila: A maximalista – Egy izgalmas, bátor, realisztikus és különlegesen humoros gyűjtemény számomra az életről. Telis-tele megannyi „emberben ragadó” sorral.

3. Terék Anna: Halott nők – Szeretem ezeket a történeteket, a fájdalmas, tiszta mondatokat. Igazából a legjobban a szomorú, valóságos érzést szeretem egy versben, ami képes hatással lenni rám.

4. Bíró Tímea: A pusztítás reggelei – Ez a verseskötet egy vajdasági slam poetry eseményen került a kezembe. A Kátai-tanyán ültünk, emlékszem hatalmas tömeg volt körülöttem, amikor éppen csak belelapoztam. Ahogy elkezdtem olvasni, azonnal megszűnt a zsivaj és ott ültem egy csipketerítős asztal mellett, egy félhomályos, csendes szobában. Azóta is visszarepít ide.

5. Faludy György fordításában: Erotikus versek – Mindig is fontos téma volt számomra az intimitás megjelenítése (a diplomamunkám is erről szól). Ez a kötet olyan versek gyűjteménye, amelyek hol a legnaturalisztikusabb, hol a legfinomabb intimitást szemléltetik.

5+1. Szimbólumtár (Pál József és Újvári Edit szerkesztésében) – Ez nem egy olvasmányos kötet, se nem novella, se nem verseskötet. De már hosszú évek óta az egyik legnagyobb inspirációs forrás, akár egy logótervezésnek állok éppen neki, akár egy saját projektnek.

 

Melyik az öt kedvenc filmed, és miért?

Talán itt a legnehezebb koncentrálnom most, hogy leszűkítsem a fejemben lévő hatalmas, szeretett filmlistám. Azt hiszem, a válogatás alapján nyilvánvaló, hogy éppen azokat a filmeket szeretem, amiken mindenki elalszik körülöttem. Ezeknek az alkotásoknak a belsejébe tudok bújni, hosszan és lassan elmélyülni. Órákon át, sokszori újranézés után is új részleteket felfedezni. Valóban szeretem, amikor az élet „a valóság tarrbélás ritmusában vánszorog” (Kovács Bálinttól idézek).

1. Tarr Béla igazából összes, de leginkább a Werckmeister harmóniák című filmje – Olyan hosszú, táncszerűen megkomponált kamera játék és gyönyörű, lassú cselekmény, ami számomra még így is tele van akcióval és izgalommal.

2. Roy Andressontól, az Egy galamb leült egy ágra, hogy elmélkedjen a létezésről című filmjével találkoztam először. Nehéz eldöntenem, hogy ezt vagy a Dalok a második emeletrőlt emeljem ki inkább. Akárhogy is, az a fajta egypontos, statikus, inkább csak döcögő, mintsem futó akció számomra a legmagávalragadóbb. Ilyen hatást, komikus valóságérzetet kevesen ébresztettek bennem még.

3. Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket – Ahogy szerintem sokakat, elsőre engem is a cím ragadott meg, míg a tartalom az, ami megtartott. Egy titkos filmklub vetítésen láttam ezt a Fassbinder filmet, ami nekem egyedülálló módon és hihetetlen természetességgel mutatja be az emberi kapcsolatokat.

4. Ciro Guerra: A kígyó ölelése – Egy szintén lassú, hosszú órákon át tartó gyönyör. Itt mást nem is lehet indoklásképp mondani.

5. Pedro Almodóvar: Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén – A lista többi részéhez képest egy könnyed örömcsiholó, ami nekem mindig lélekfeltöltés volt (főleg viharos időkben).

 

Nevezz meg öt zenekart, amelynek a zenéjét szívesen hallgatod!

Az a tipikusan rendszerezetlen zenehallgató vagyok, aki eleje és vége, stílusharmónia és átgondolás nélkül hallgatja a zenéit. Aki (szinte) sosem figyel a szövegre, csak a kiváltott belső érzésekre. Aki képes bizonyos hangulatokban ugyanazt az egy számot hallgatni újra és újra, akár egy egész délelőttön át.

1. Chavela Vargas – Idős néniként énekelte azt a dalt, amit először hallottam tőle és onnantól kezdve mindig újra és újra előkerül a lejátszási listámon bizonyos időszakokban. „Lélekbeható”.

2. Sebestyén Márta – Milyen érdekes, hogy az ember gyerekkorában mindig azt írja a barátai emlékkönyvébe, hogy „Kedvenc zenei stílusod? Mindegyiket szeretem, csak a népzenét nem”. És milyen szép, amikor eljön az a pont az életben, hogy az ember elkezdi valóban hallani ezeket a zenéket.

3. Kanizsa Csillagai – Nem ismerem a zenekar teljes munkásságát, de azt a részletét, amit igen, azt nagyon szeretem.

4. Theo Lawrence – Hangulatszeretője vagyok Theo zenéinek. Főleg, amikor francia nyelven énekel.

5. Sílvia Pérez Cruz – Olyan nekem Sílvia, mintha a természetet hallgatnám énekelni, tele energiával és napsütéssel. Ő nekem a fiatal Chavela Vargas.

5+1. Kollár-Klemencz László – A zenész, akinek kivételesen a szövegei miatt hallgatom a zenéit.

 

Öt kedvenc zeneszám!

A legváltozóbb dolog az életemben, hogy éppen milyen zenéket hallgatok „szakadásig”. Úgyhogy ez most egy impressziólista lesz.

1. John Denver: Take me home, country roads – Évek óta mindig ezzel indítom a buszra vagy vonatra felszállásaimat.

2. Tsunekichi Suzuki: Omoide – Csak nem régen találkoztam ezzel a japán zeneszerzővel egy kedves sorozat kapcsán. Kivételesen az ő szövegeit is elolvastam már.

3. Sebestyén Márta: Egy pár tánc a mezőségről

4. Kanizsa Csillagai: Áhuz mámă

5. Serge Gainsbourg: Un violon, un jambon

 

Melyik az az öt étel vagy ital, aminek nem tudsz ellenállni?

Nem gondoltam volna az elején, de ez a kérdés volt a legizzasztóbb. Most ismét felismertem, hogy mennyire nem vagyok étel- vagy italcentrikus. (De ezt nem írtam bele az öt rám jellemző dologba).

1. A krumplistészta, ha őszibarack kompótot ehetek mellé.

2. A barátnőm hideg salátalevese egy éppen naplemenős forró nyári estén.

3. Anyukám citromos pitéje, bármilyen családi összejövetelen.

4. Egy hideg aperol, amitől mindig olyan érzésem lesz, mintha egy déli ország tengerparti hűs szele simogatna.

5. A gomba bármilyen fogyasztható formában. Mert van még egy olyan különleges, ehető dolog, mint a gomba?

 

Mondj öt rád jellemző tulajdonságot!

1. A margóra szorult részleteket szerető – Sokszor vannak olyan dolgok, amik teljesen jelentéktelennek tűnnek, mégis ezeket szeretem a legjobban és ezeket keresem. A margómenti megjegyzéseket egy régi könyvben. Mindig igyekszem a saját munkáimban is olyan, elsőre észrevehetetlen részleteket rejteni, ami számomra – és bízom benne, hogy az azt felfedőnek is – hatalmas örömet okoz.

2. Az egyszerre boldogan és fájdalmasan halogató – Az utolsó pillanatra maradt döntések, az éjszaka félhomályában létrehozott, utolsó órás alkotások sok pozitív dolgot hoztak az életembe. Persze igyekszem tagadni, hogy halogató ember lennék és változtatni kellene ennek a negatív aspektusain.

3. A szimbólummániás – Az életem minden területén szimbólum halmozó és hajhászó ember vagyok. A rejtett, lélekkel bíró szimbólumokat keresem mindenben és mindenhol. Aztán igyekszem őket megragadni és elrakni magamban. Később pedig készíteni belőlük valamit.

4. Az esztétika központú – Azt hiszem, hogy nálam kevés olyan funkcionális dolog van az életben, amit ne lennék képes feláldozni az esztétika oltárán. Még egy e-mail megírásánál is igyekszem ügyelni rá, hogy a sorok és az írásjelek is szépek legyenek.

5. A túlíró – Azt hiszem ez a tulajdonságom nem szorul magyarázatra, ilyen sok körmönfont körmondat elolvasása után.

 

Sorolj fel öt tárgyat, amelyek nagyon fontosak a számodra!

1. A barátnőm 2017-ben egy Tesco automatából pörgetett ki nekem egy 100 forintos gyűrűt, amit azóta is az ujjamon hordok.

2. A sokszor kimosott, valaha még aranyszínt imitáló, egyeseknek méhecske, másoknak darázs vagy megint másoknak légy alakú kitűzőm.

3. Az ajándékba kapott, emlékekkel teli kegytárgyaim (3 darab kereszt, egy csillámporral díszített Mária-szobor, szenteket ábrázoló matricák, egy templomi gyertya és egy Mária-medál)

4. Egy Jugoszláviában készült, hosszú barna ballonkabát, amit egy 2017-es könyvbemutató, ingyenes adománykosarából hozhattam el. A kabát valószínűleg egy nénié volt, de én azóta is örömmel hordom minden hideg tavaszi és nyár végi napon.

5. Egy Rómából származó kereszt fülbevaló, amit sajnos már nem tudok hordani, mert mindig begyullad tőle a fülem. (De ettől függetlenül néhány havonta újra megpróbálkozom vele)

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal és hátsó borító: Kincses Endre
A szél is alább A múlt héten két nagyobb tragédia rázta meg országunkat. Rövid idő leforgása alatt két elkövető c...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
Ez nem piskóta A Podolszki József Publicisztikai Pályázat idei kiírásának harmadik díjjal jutalmazott alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
Számít-e hova születünk? Amióta az emberi fajnál jelen van a vagyonfelhalmozódás, és a sikeresség mérőszámává a gazdasági ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
A zújvidéki lány esete Pesten A TUDATLANSÁG ÁLDÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
Győri Norbert*: Mötley Crüe
Élet, öröm, rock and roll Def Leppard és a Mötley Crüe koncert volt Budapesten

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Táncolj Ördög, táncolj! Friss cirkusz metal a svédektől

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az egykori iskolaballagási himnusz sem maradhatott el
Merényletet az önfeledt szórakozás ellen Roger Waters első búcsúturnéra indult – A következőre is elmegyünk

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tavaszi polenta
Sporhetsztori 126. 126. rész – PáfrányÁrmány

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ne hagyd ki: Deep Purple Budapesten! Aki még nem látta, az pótolhat, akinek már volt része az élményben, ismét elmegy! A Deep Purple j...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Voivod–Crowbar buli Budapesten Amint arra már tettünk utalást a tavaly nyáron készített Away interjú során, a Voivod zenekartól ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kincses Endre (fotó: Gregóczki Réka)
Aki választ: Kincses Endre 1996-ban, éppen a tavasz és nyár derekán születtem Zentán. A hosszasan dédelgetett egészségügyi-k...

0 Hozzászólás | Bővebben +