Pletikoszity Gábor vagyok, Csantavérről. Az általános iskola befejezése után a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumba iratkoztam, jelenleg pedig Újvidéken tanulok, az Orvostudományi Kar fogorvosi szakának negyedéves hallgatója vagyok.

Mikor döntötted el, hogy fogorvosnak fogsz tanulni?

– Igazából a középiskolában sokat töprengtem azon, mi szeretnék lenni. Mivel szeretek az embereknek segíteni, így ilyen szakokon gondolkodtam. Igaz, hogy nem orvosként, de úgy érzem, fogorvosként is hozzá tudok járulni az emberek megsegítéséhez. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem, ennek ellenére be kell vallanom, hogy vannak nehezebb pillanatok is. Vannak olyan tantárgyak, amiket az ember jobban élvez, de olyanok is, amelyeket kevésbé. Én élvezem az egyetemet, hiszen annak a tudata, hogy az embereknek tudok segíteni, mindenfajta nehézséget és fájdalmat kárpótol. Még nem tudom pontosan, hol szeretnék elhelyezkedni. Szívesen dolgoznék fogorvosként, ugyanakkor a kutatás is vonz. Például gyógyszerkutatással is szívesen foglalkoznék. Valójában minden lehetőségre nyitott vagyok a munkával kapcsolatban.

Sokan Magyarországon folytatják tanulmányaikat. Neked megfordult a fejedben, hogy külföldön tanulj tovább?

– Édesapám is Újvidéken fejezte be az egyetemet, így sok jót hallottam tőle. Ezenfelül úgy gondoltam, hogy az itteni egyetemek magas tudást adnak és felkészítenek egy rendes munkahelyre, sőt esetleg későbbi kutatásra is. A külföldi egyetemeket nem is néztem, hiszen mindenképpen Újvidéken szerettem volna tanulni.

Milyen az Európa Kollégium lakójának lenni?

– Az elején nem tudtam elképzelni, hogy több száz, velem egykorú diákkal kell megosztanom a lakteremet, de szerencsére hamar megszoktam. A testvéremmel vagyok egy szobában, így azt gondolom, egy kicsit könnyebb dolgom volt, hiszen ismertük egymást. Egy nagyon jól felszerelt épületről van szó, ahol minden megtalálható, ami a tanuláshoz, illetve a kikapcsolódáshoz kell. Számomra külön előnye, hogy közel van az Orvosi Kar. A kollégium szabályzata szerint minden évben tíz kötelező foglalkozást kell elvégezni, tehát öt közéleti esten kell részt venni, valamint öt alkalommal kell elmennünk színházba vagy kiállításra. Én ezeket egyáltalán nem tehernek élem meg, mindig meg tudom oldani azt, hogy vagy az óráim után menjek el, vagy éppen két óra között.

Újvidékkel hogyan barátkoztál meg, mivel töltöd itt a szabadidőd?

– Az első évben fura volt a nagyvárosban élni. Nem találtam a helyem. Kellett egy kis idő, míg megtanultam, mi hol van, de mostanra már megismerkedtem a várossal, és bármilyen helyzetben feltalálom magam. Kezdetben a nyelv is nehézséget okozott, az első fél évben sokszor nem értettem meg egy-egy dolgot, de az évek haladtával egyre könnyebben és szabadabban beszélek szerbül. Szabadidőmben szerintem ugyanazt teszem, mint bármelyik kollégista, olvasok vagy zenét hallgatok, illetve a barátaimmal találkozok. A tanulás nagyon sok időt elvesz, naponta több mint öt órát, de igyekszem mindig beosztani az időmet, hogy maradjon legalább naponta egy–másfél óra szabadidőm is.

Mit javasolnál azoknak, akik szintén Újvidéken szeretnének továbbtanulni?

– Sokan a nyelv miatt választják a külföldi egyetemeket. Szerintem mindenhol vannak kezdeti nehézségek, de ezek egy idő után megszűnnek. Tapasztalataim szerint itt mindenki nagyon gyorsan megtanul szerbül, hiszen egy olyan környezetről van szó, ahol csak szerb nyelven lehet ügyeket intézni, mindenki szerbül beszél, és ezáltal az ember könnyen tanul.