Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2023. Publicisztika, 1. hely

OZ, a közösség csodája

A legtöbb ember, ahogy meghallja, hogy OZ, egyből a varázslóra gondol, ám Magyarkanizsán az OZ-nak nagyobb ereje van, mint bármilyen mágikus lénynek, hiszen összetartja a fiatalokat, csodálatos eseményeket szervez, és lényegében életet visz Magyarkanizsára. Az OZ Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodája, valójában szervezete. Épülete a város főutcáján található, barack színe, építési stílusa és hatalmas ablakai magára vonzzák az ember figyelmét, és amint elolvassa az ajtó feletti feliratot, melyen látható az OZ logója, egyből elkezd azon gondolkodni, hogy milyen lehet belül. Belépni az épület hatalmas, régi, barna ajtaján, kiszakadunk a zajos főutcáról. Az emeletre széles lépcső vezet, ahol az épület szíve található, ami jelenleg még felújítás alatt áll, valamint Ivanović Laura, beszélgetőtársam, az OZ koordinátorának az irodája, ahova invitált. A szobában egy nagy fekete-sárga asztal, rajta rengeteg papír, az asztalhoz illő szekrények és polcok, valamint két nagy fekete fotel, és rengeteg doboz található. Teával kínál, majd egy bögrével hoz magának és nekem is. Helyet foglalunk egymással szemben a fotelokban. Laura ruhája éppen passzol a szoba berendezéséhez, mert egy sárga pulcsi van rajta, fekete nadrággal, aminek köszönhetően még több boldogságot áraszt magából.

Kezdjük az elején, mi is az OZ? Mesélnél egy kicsit magáról az OZ-ról azoknak, akik esetleg nem hallottak még róla?

– Az OZ egy rövidítés, ha maga a szó érdekli az embereket, mert régen Omladinska Zadruga, ifjúsági szövetkezet volt ebben az épületben, ahol most az OZ-nak a főbázisa van, és itt egy diszkó is működött. Mikor az OZ épületét felújították, itt kapott helyet Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodája. Mivel Kanizsán mindenki csak OZ-nak ismeri, valamint egyszerűbb kimondani, így meghagytuk ezt a nevet. Persze hivatalos megnyilvánulásoknál a teljes nevet használjuk.

Hogyan jött létre az ifjúsági központ itt Kanizsán?

– Ezt nem én találtam ki, már régebben is létezett más formában, aztán szünetelt egy ideig. Nem én vagyok az első ifjúsági koordinátora az OZ-nak, előttem már ketten-hárman voltak, de ilyen formában, mint ahogy most van, hogy önkéntesekkel dolgozunk, én kezdtem el.

Milyen volt elvállalni a koordinátor szerepét? Tudtad, hogy mibe veted bele magad?

– Amikor három éve elvállaltam a koordinátor szerepét, akkor nagyon örültem. Szeretek a fiatalokkal dolgozni, pörögni, eseményeket szervezni. Én szívvel, lélekkel az OZ vagyok, mindenkire odafigyelek, nekem az OZ olyan, mint egy nagycsalád, mindenki nagyon fontos, ezért is inkább abba az irányba fogok elmenni, hogy legyen egy kisebb összetartó csapat, inkább legyen kevesebb ember, aki tényleg odateszi magát, és csináljunk nagy tartalmakat, például szervezzünk nagy koncerteket, fesztiválokat, ami sok fiatalt megmozgat.

Mondtad, hogy régebben nem önkéntesek voltak az OZ-ban, hogy működött az OZ, mielőtt elkezdtétek az önkéntes részét, és mi változott meg ezen kívül?

– Az előttem lévő koordinátorok meghirdették a programokat, és ment, aki ment. Szerintem én egy kicsit jobban bementem a fiatalok közé. Az első Skate & Slam for the Grund (Görkori- és gördeszkaverseny, valamint slam poetry vetélkedő 2021-ben) idején, amikor a Gödröket (közismert játszótér Magyarkanizsán) pályáztuk, akkor kérdőíveztünk, szerveztünk egy gördeszkaversenyt, hogy kiderüljön, mire is vágynak a fiatalok, milyen közösségi tér létesüljön a Gödrök játszótér területén. Én előtte lévő héten lementem a fiatalokhoz, mivel tudtam, hogy ott vannak. Bementem közéjük, tök lazán, hogy ki tud deszkázni, meg ki slammel. Először szerintem furán néztek rám, de vagyok annyira kommunikatív, hogy elég gyorsan befogadtak. Ennek köszönhetően egy sikeres eseményt, valamint egy nagyon szép játszóteret hoztunk létre.

Tudom, hogy rengeteg programot szervezett már az OZ Laura vezetésével, ezért most csak arról kérdezem, hogy a tavalyi évben milyen eseményekre, projektekre került sor – látva a lendületességét, sejtem, hogy sok minden másról is szó esik majd.

– Az elmúlt év főleg a két nagy pályázat körül forgott, a Strandház felújítása, valamint a nagy OZ-nak az újítása körül. De filmvetítésektől kezdve, könyvbemutatón keresztül a táborokig minden volt, valamint fesztiválokon is részt vettünk.

A Strandházat jól ismerem. Graffitik a ház külsején, valamint a belsejében magyarkanizsai művészeket, Nagy Józsefet és Dobó Tihamért ábrázoló művek, a kényelmes kanapé, a szép könyvespolc, a nagy csocsóasztal, és ez mind Laurának és az OZ-nak köszönhető, hiszen rengeteg munkával harcolták ki a jogosultságot, hogy a fiatalok számára létrehozzanak egy olyan teret, amit szívesen használnak.

– Az 1980-as, 1990-es években a Strandházban egy diszkó működött az akkori OZ közreműködésével. Ez az egész úgy indult, hogy két éve, mikor arra sétáltam, akkor vettem észre, hogy kihasználatlanul hever a ház. Elkezdtem érdeklődni, hogy lehetne-e másra használni, mivel akkoriban raktárként funkcionált. Nem volt egy egyszerű út, de rábólintottak arra, hogy használjuk, és a városháza engedélyével elkezdtük belakni. Eleinte mi festettük ki, otthonról hozott dolgokkal díszítettük, és mivel látta a vezetőség, hogy ott vagyunk, ott vannak a fiatalok a Strandházban, ott vibe-olnak, tök jó, hogy oda járnak, van egy hely, ami az övéké, kötetlen programokat csinálnak ott, így létjogosultságot nyert a hely. És végül meg tudtuk pályázni az Ifjúsági és Sportminisztériumnál magának az épületnek a felújítását. Mindent, amit csak lehetett, kicseréltünk rajta. Most lehet, az is a baj, hogy túl fehér, de majd tervezünk festési akciókat meg „díszítsük a strandházat” akciót. Ezen kívül én már tervezek egy OZ-os május elsejét, és akkor lehet, hogy az előtte lévő napokban elkezdjük festeni a terepet.

Milyen programokat álmodtok meg ide, mire lehet majd használni?

– A strandház az mindenkié, csak annyi, hogy felelősségteljesen használjuk ezt a felújított verziót. Lehet arra használni, hogy csak úgy lemenjen az ember barátkozni, csocsózni, pingpongozni, a strandkönyvtárat használni, de lesznek majd szervezett programok is a nyáron, mint filmvetítés, koncertek, reméljük, strand diszkót is tarthatunk.

Ha már említetted a strand diszkót, honnan jött az ötlet, hogy újra megtartsátok?

– Csináltunk egy felmérést, hogy mi hiányzik Kanizsán, és bárki fiatalt megkérdeztünk, a válasz a szórakozási lehetőség volt. Magát a strand diszkót megelőzte az, hogy a Stendhallal (kávézó és pizzéria) közösen elkezdtünk bulikat szervezni, s ezek nagyon jól sikerültek. Az OZ nemcsak a buliszervezésből kell, hogy álljon, de a buli is része a fiatalságnak. Nagyon szeretném, ha lehetőségünk lenne egy OZ-fesztet is szervezni.

Laura megállíthatatlannak tűnik, sosem fogy ki az ötletekből, egyik terv a másikat éri, igazából kérdezni sem kell, folytatja az OZ épületének renoválásával és az itt berendezendő IT-részleggel. Az OZ koordinátora saját tapasztalata alapján ismerte fel, hogy egyre többen dolgoznak olyan munkakörben, egy laptopról, amihez nem kell személyes jelenlét, s ezeknek az embereknek szükségük lehet egy irodaszerű helyre, hisz az otthoni körülmények nem mindig megfelelőek az effajta munkavégzéshez.

– Dániában találkoztam ezzel az IT Hub dologgal meg a digitális nomádokkal. Én is dolgoztam mint digitális nomád, mikor hazajöttem, de hiányzott egy kicsit hivatalosabb, de mégse túl hivatalos iroda, ahova beülhetnék dolgozni. Pályáztunk a kivitelezésére, plusz volt olyan szerencsénk, hogy Szerbia innovációs minisztere épp Magyarkanizsán járt, és meglátogatta az OZ-t. Egyik napról a másikra ott volt a lehetőség, hogy bemutassuk neki az ötletet, ami meg is fogta. A lényeg az lenne, hogy szeretnénk ingyenes programozó képzéseket nyújtani a fiataloknak. A képzés ideje alatt mindenkinek biztosítunk majd egy gépet, és munkaképesen fogják fejezni a kurzust, s később akár innen is dolgozhatnak. Részletesebben elmesélni az egészet csak az épület átadása után tudom. Ha engem kérdezel, Kanizsa történelmében egy követ tettünk le ezzel a projekttel.

Azt lehet már tudni, milyen tanfolyamok lennének, és ki jelentkezhet majd rájuk?

– Első körben úgy képzeltük el, de ez még változhat, hogy 18-tól 35 év közötti magyarkanizsai lakosok jelentkezhetnek. Előtudás nem szükséges, ám maguk a tanárok majd felmérik egy kicsit a tudásod, és a cégek, akik jelentkeztek, hogy tanítanának, már jelezték, hogy egyből vinnék a tíz legjobbat.

Az eddigiek alapján, amit mondtál, a célja ezeknek a tanfolyamoknak az lenne, hogy a fiatalok Magyarkanizsán maradjanak?

– Ez a hivatalos célja. Az én célom pedig az, hogy barátokat, közösséget teremtsek, és olyan emlékeket, amikre a résztvevők ötven évesen mosolyogva fognak visszaemlékezni.

A nagy célok és projektek, vidám történetek után apróbb, ám nem kevésbé fontos és szívmelengető tevékenykedésekről is beszélgettünk. Sokan hallottak róla, az OZ weboldalán is olvasni lehetett, hogy egy magyarkanizsai nőnek leégett a háza, s az OZ fiataljai is adománygyűjtési akcióba kezdtek.

– Itt emelném ki azt, hogy mennyire büszke vagyok az OZ-os gyerekeimre és Kanizsára is. Mikor Emesének a háza leégett, éppen szünet volt az iskolákban, ám a gyerekek közül, aki csak tudott, jött segíteni. Ez a szörnyűség bárkivel megtörténhet, és szerintem mindenkinek jólesne, ha így összefognának az érdekében. Ugyanez volt, amikor a kelebiai Sanyi bácsinak gyűjtöttünk. Amikor odaértünk Sanyi bácsihoz, akkor is megkönnyeztem. Sanyi bácsi hallott róla, hogy a magyarkanizsai fiatalok gyűjtenek neki, de ezt el sem hitte. Ugyanígy már többször is gyűjtöttünk a Mancsnak (magyarkanizsai állatmenhely) is, valamint volt jótékonysági turkálónk is.

Amikor arról beszél, hogy miként segítettek Emesének, Sanyi bácsinak, vagy a Mancsnak, látni lehet rajta, hogy meghatódik, ami miatt persze én is elérzékenyülök. Nem nehéz. Laura impulzív, magával ragadó személyiség. Igazi boldogsággal beszél az OZ sikereiről, a jövőbeli tervekről, látni a szemén a ragyogást, ahogy visszagondol, mi mindent tudtak megvalósítani már, és mennyi mindent terveznek még a jövőben véghez vinni.

Sokszor a családodként, a gyerekeidként hivatkozol az OZ tagjaira. Mit szeretsz legjobban ebben az úgynevezett családban?

– Nekem tényleg a családom, éjjelem-nappalom az OZ, ha nem ez egyik, akkor a másik tag ír éjjel egykor. Én nagyon szeretek mindenkit, aki OZ-os. Mindenki problémáján próbálok segíteni, mindenkire próbálok odafigyelni. Szeretem, ha tudom, mi van velük, csak annyi, hogy tudjam, hogy minden okés. Felelősséget is érzek a gyerekek iránt, mintha a nővérük lennék.

Miközben elmeséli, hogy mennyire a családjának érzi az OZ minden egyes tagját, ismét meghatódom, mert jómagam is tagja vagyok az ifjúsági szervezetnek, és az, hogy Laura tényleg mennyi mindent megtesz értünk, egyszerűen hihetetlen. Tényleg olyan, mint egy nővér, aki sosem volt, és addig, míg nem találkozol vele, nem is tudod, hogy ő hiányzott, csak azt tudod, hogy nem voltál teljes addig, amíg nem találkoztál vele.

Mi lenne az üzeneted a fiataloknak, amit ha lehet, fogadjanak meg?

– Csatlakozzanak valamilyen ifjúsági szervezethez, vagy alakítsanak egyet, hogy megszokják, milyen az emberekkel való együtt munkálkodás, meg hogy barátokra, társaságra találjanak.

Van olyan gondolatod így a végére, amit szeretnél megosztani?

– Igen, az örök mottómat, amit ugyan nem én találtam ki, de a magaménak érzek: „Légy te a változás, amit a világban látni szeretnél”. Minden változás belőled indul ki, ne azt várd, hogy a világ változzon meg körülötted, hanem te kezdd el azzal, hogy mondjuk, felveszel egy szemetet a földről.

Laura szívvel-lélekkel az OZ-nak él, vele kel és vele fekszik. Az OZ tényleg a csodák csodája, hiszen a mai világban egy olyan szervezet, ami képes összefogni a fiatalokat, nem kis munkát igényel, de Kanizsán bármilyen varázslat nélkül is lehetséges ezt létrehozni. A beszélgetés során rengetegszer azt vettem észre, hogy hiába vagyok tag, még így is nagy ámulattal tudom hallgatni, hogy mi is történik Magyarkanizsán. Az OZ az a hely, ami magával ragadja az embert, és ha egyszer megtapasztalta milyen is, sosem fogja tudni elengedni ezt az érzést. Az OZ az a változás Kanizsán, amit látni szeretnénk.