Kocsis Tímea vagyok Moholról. A középiskolát az adai Műszaki Iskolában fejeztem magasépítész szakon. A középiskola után elkezdtem Szabadkán az Építőmérnöki Karon, amit elég hamar abbahagytam, és átiratkoztam az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karára. Jelenleg a Magyar Tanszék negyedéves hallgatója vagyok.

Miért döntöttél a tanszék mellett?

– Azért váltottam egyetemet, mert amikor bejött a koronavírus, azt láttam, hogy a szabadkai egyetemen a professzorok idősek, és nem nagyon tudták az elektronikus kütyüket használni, így online órákat sem tudtak tartani. Nekem nehezebben ment a szerb nyelv, és maga az egyetem is, ezért gondoltam úgy, hogy mivel nem szeretnék évet ismételni, váltanom kell. Azt gondolom, jó döntésnek bizonyult a tanszék. Itt tudtam haladni a tanulmányaimmal, és egy sokkal jobb közegbe kerültem. Azt éreztem, hogy a szabadkai közeg nem fogadott be magyarként, hogy nem tudok rendesen szerbül. Újvidéken ilyen problémám nincs, itt nem gúnyolnak ki, ha valamit helytelenül mondok.

Milyen az Európa Kollégium lakójának lenni?

– Hát, a kolis élet mindig pezseg. Nagyon jó egyébként, hogy könnyen lehet ismerkedni, barátokat találni. Ugyanakkor új ismereteket is lehet szerezni, hiszen vannak különböző szakkörök és tevékenységek, amik közül lehet választani. Annyiféle tevékenység folyik, hogy szinte mindenki megtalálja a helyét. Egy nagyon felszerelt épületről van szó, saját fürdőszobája van minden szobának, és kettesével vagyunk a szobákban, szóval tényleg nem panaszkodhatunk.

Újvidéket szereted, sikerült megbarátkoznod vele? Voltak a kezdetben nehézségeid itt is?

– Nem volt problémám. Szerencsére jól tudok tájékozódni, így nem tévedtem el soha. De többektől hallottam, hogy velük megesett, hogy nem jó buszra szálltak fel, és a városnak egy egészen más pontjára mentek el. Szerbül is egész jól megtanultam. Tényleg csak jó tapasztalataim vannak a várossal. Ennek ellenére én falusi lány vagyok. Sokkal jobban szeretem a csendesebb, nyugodtabb környezetet, ezért valószínűleg a tanulmányaim befejezése után nem maradok Újvidéken.

Sokan tanulnak Magyarországon, ezzel szemben te mindenképpen itthon szerettél volna maradni?

– Valójában én Pécsre is felvételiztem az építészeti egyetemre, viszont úgy hozta a sors, hogy nem jutottam be. Nem sikerült az érettségim, így nem mentem Magyarországra. Most már látom, mennyire jó, hogy így történt. Egyáltalán nem biztos, hogy ott jól érezném magam. Itt viszont megtaláltam a helyem, és azt érzem, hogy jó helyen vagyok.

Mit javasolsz azoknak, akik szintén Újvidéken szeretnék folytatni a tanulmányaikat?

– Sok kitartás kell hozzá, az biztos. Nem szabad megijedni, ha véletlenül valami nem sikerül elsőre. Nem baj, ha a januári vizsgaidőszakban nem sikerül egyetlen vizsga sem, majd sikerül a következő alkalommal. Aki szerbül tanul, annak nagyon-nagyon nagy erőfeszítés lehet és sok kitartás kell hozzá. Azt gondolom azonban, hogy nem kell megijedni, és menni fog a dolog.