: Veres Attila
Veres Attila

A borzalom és aki mögötte áll 1.

: Veres Attila
Veres Attila

Veres Attila íróval beszélgettünk, zenéről, filmről, horroról, normális és abnormális dolgokról – 1. rész

Aki követi a fantasztikus, illetve rémirodalmat valószínűleg már találkozott Veres Attila nevével. A magyarországi írónak eddig három könyve jelent meg (jelenleg a következőn dolgozik), számos film elkészítésénél működött közre, műveit már angol nyelven is olvassák. Az íróval még a tél végén beszélgettünk alkotásról és horrorról.

Hogyan fordult az érdeklődésed a horror, illetve a természetfeletti irodalom és filmek felé? Mikor gondoltál rá először, hogy történetet írnál?

– A horror mindig vonzott. A fordulópont az lehetett, amikor kivettem a könyvtárból a Lopakodó árnyak című antológiát. Ez egy nagyszerű novellaválogatás volt, olyan írókkal, mint H. P. Lovecraft, Robert Bloch, Robert Aickman, Stephen King. Akkor még senkit sem ismertem ebből a felhozatalból, ráadásul Aickmantől azóta sem jött ki más történet magyar nyelven. Ez a könyv mindent megváltoztatott. Folyamatosan újra és újra elolvastam, és rákattantam a horrora. Szerintem azóta sem jött ki Magyarországon olyan jó válogatás ebben a műfajban, mint az. Persze idővel nekiálltam Lovecrafttól más anyagokat is keresni, így bukkantam a novelláiból összeállított Galaktika különszámra, amit szintén kivettem a könyvtárból. Ugyanabban az időben csavarodtam rá Philip K. Dickre is, aztán jött Stephen King és a többiek…

Melyik volt az első film, ami felkeltette az érdeklődésedet?

– Hát volt egy, ami traumatizált, de akkor az még nem volt tudatos filmnézés. Valójában a filmet nem is láttam, csak a végét kaptam el, amikor egy nő átváltozik farkasemberré a kamerák előtt egy tévéstúdióban. Aztán évekkel később rájöttem, ez az Üvöltés című film volt. Ugyanígy szinte teljesen véletlenül beleszaladtam a Twin Peaks sorozat második évadának befejező részéből az utolsó 15 percre. Nagyon ijesztő volt az egész, holott Dale Cooper ügynök csak egy vörös függönyös szobában mászkált. Nem tudtam értelmezni ezt sem. Csak évekkel később jöttem rá, hogy melyik filmről van szó. Ami már tudatos döntés volt, hogy ez igenis kell nekem, az John Carpenter A Dolog című filmje. Szintén a közkönyvtárból tudtam kivenni videókazettán. Ezt a filmet minden félévben kivettem egyszer és akkor megnéztem vagy naponta hatszor. Teljesen lenyűgözött.

Ekkor gondoltál már arra, hogy te is írhatnál történeteket?

– Még gyerek voltam. Írogattam mindenféle hülyeséget, de szerintem ez normális. Valójában mindenki írt már életében mindenfajta hülyeséget, és attól még nem lett író. Lényegében nem hiszem, hogy ez karrierdöntés volt nálam. Gondoltam rá, hogy írjak, de hát arra is gondoltam, hogy majd űrhajós leszek.

És akkor végül is milyen út vezetett el addig, hogy megírd az első elbeszélésedet?

– Most így hirtelen nem is tudom… Biztos volt benne egy csomó vargabetű, amikre ma már nem emlékszem. Igazából elég sokáig eldöntöttem, hogy nem akarok írni.

 Döntés? De miért döntöttél így?

– Nem gondoltam elég érdekesnek az ötleteimet. Nem is hiszem, hogy azok akkor tényleg érdekesek lettek volna. Amit most csinálok, annak az első sztorija a Pornó éjfél után című novella volt. Nem emlékszem az okára, hogy miért írtam meg, csak éreztem az igényét, hogy én el akarom mesélni ezt a sztorit. Nem tudtam az írás folyamata alatt sem, hogy mi lesz ez pontosan, csak amikor befejeztem. Akkoriban egyébként már Norvégiában dolgoztam forgatókönyv-elemzőként. Valószínűleg a forgatókönyveknek a kötött formátuma elleni lázadása hozhatta ki belőlem, hogy próbáljak meg prózát írni. És akkor ebből jött a Pornó éjfél után, amivel nagyon elégedett voltam. Ezt követően már bátrabban kísérleteztem.

Milyen tapasztalatokat szereztél Norvégiában?

– Nagyon sokat olvastam és aktívan elemeztem történeteket, ami hosszú távon a leghasznosabb oktatási formának bizonyult. Sokat jártam a világot, olyan emberekkel és helyzetekkel találkoztam, amiről korábban nem is álmodhattam. Nem lennék az az ember, aki most vagyok, ha nem lett volna ez a munka.

 Visszatérve az íráshoz, mi vezetett oda, hogy végül megjelent az Odakint sötétebb című első könyved?

– A Pornó után írtam még pár novellát, és lassan kialakult bennem egy olyan regény koncepciója, amit érdekesnek és önazonosnak gondoltam. Készítettem belőle egy szinopszist, amit elküldtem az Agave Kiadónak. Az nem is volt kérdés, kinek küldöm ezt el, mert egyedül ők jelentettek meg Magyarországon olyan irodalmat, amelyről úgy gondoltam, hogy az enyém is elférhet mellette. Az összefoglalót többször is elküldtem nekik és egyszer visszaírtak, hogy akkor üljünk le kávézni valahol. Mikor ez megtörtént, akkor megbeszéltük, hogy ha meg tudom írni a könyvet és tetszik nekik, akkor megjelentetik. És megírtam, ők kiadták.

 Ennyi év után, hogy tekintesz vissza az első regényedre?

– Sokaknak tetszik, ennek nagyon örülök. Ma már persze máshogy írnám meg…

 Hogyan kerültél kapcsolatban a kiadóval akiknek köszönhetően megjelent az első angol nyelvű elbeszélésed?

– A Valancourt Booksnak volt egy meghirdetett pályázta, amin nem angolszász eredetű horror novellákat kerestek egy kötethez. Többen átküldték nekem ezt a lehetőséget, de én általában nem hiszek az ilyesmiben, és nem is akartam vele foglalkozni. Aztán elgondolkodtam, hogy van egy csomó könyvem a Valancourt kiadótól, szeretem a kiadványaikat, és szerintem fontos munkát végeznek. Tehát eldöntöttem, hogy pénzt és energiát fektetek ebbe, majd Karafiáth Luca segítségével elkészítettem a Méltósággal viselt című novellám angol verzióját. Ezt küldtem el a pályázatra, és be is válogatták a kiadványba, ami a Valancourt Book of World Horror Stories Vol.1 címet kapta. A könyvet nagyon jól fogadta a nyilvánosság és World Fantasy díjra is jelölték. Az én sztorimat különösen felkavarónak tartotta a közönség és sok visszajelzés érkezett róla a kiadóhoz és hozzám is. Én aztán még két novellához készítettem fordítást és elküldtem a kiadónak, hogy lássák, miket írtam még. Végül megkérdezték, hogy benne lennék-e egy önálló kötet megjelentetésében. Persze igent mondtam, és ebből lett a The Black Maybe.

Veres Attila: The Black Maybe

Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóktól? Más földrészek olvasói is tudtak azonosulni az elbeszélések történeteivel?

– Engem is meglepett, de úgy látszik, tudtak. Volt aki, Maine államból írt, hogy mennyire tetszett neki a könyv. Egy amerikai megírta nekem, hogy a Ködváros konkrétan az ő fiatalságáról szól. Jól is fogyott a The Black Maybe. A kiadó nagyon elégedett volt az eredményekkel, és a kritikai visszajelzések is jók voltak. Jelölték Bram Stoker-díjra a kötetet, ami szuper érzés volt. Több kedvenc íróm írt ajánlót a könyvhöz, néhánnyal azóta is levelezünk. Tehát nagyon menő volt ez az egész…

 Hogy néz ki jelenleg, lesz ennek folytatása?

– Úgy néz ki, hogy lesz. Ez is novelláskötet. Főleg A valóság helyreállításából fog válogatni, de lesz benne új történet is.

 Magyarországon is voltál már többször jelölve és végül díjazva is. Az ilyen hivatalos elismeréseket fontosnak tartod?

– Persze. Az ember szereti a díjakat. Jól néznek ki az íróasztalon.

 Melyik a kedvenced díjad vagy melyik lepett meg legjobban?

– A Zsoldos Péter-díj eléggé meglepett. Nem voltam ott az online ceremónián, mert valami folyó munka miatt éppen be sem tudtam kapcsolni a gépet. Aztán egyszer csak elkezdtek írogatni az ismerősök, hogy gratulálnak. Eddig még egyik díjamat sem tudtam átvenni, mert valamiért soha nem tudtam ott lenni a díjátadón.

 Ez az imázsod vagy csak épp így alakult?

– Mindig így alakult, de most már azt mondom, ez az imázsom. Amikor megnyertem a magyar filmdíjat, akkor Bordeauxban voltam, épp próbáltunk eladni egy filmet. A Zsoldos Péter-díjnál sem voltam ott, mert dolgoztam. Nyertem egy Döglött Ufó Díjat is, de ahhoz nem volt átadó, azt a Margitszigeten vettem át. Nem vagyok díj-fetisiszta. Örülök neki, ha nyerek, jó ennek apropóján összejönni emberekkel, bulizni és beszélgetni. Sok díjopció egyébként sincs az országban, és nincs olyan díj, ami meghatározná az írói karrieremet.

 Egyébként hogyan fogadja a közvélemény a horror irodalmat Magyarországon?

– Én intézményes szinten szerintem nem vagyok sem látható, sem érdekes. Ebben a pillanatban persze az is kérdéses, hogy mit tekintünk irodalmi intézményrendszernek. A kiadóm elégedett a munkámmal, jól fogynak a könyvek. Ami a hivatalos irodalmi életet illeti, ott van néhány futó ismeretség, de elmélyült személyes kapcsolatom nincs az irodalmi intézményekkel.

 Néhány alkalommal firtattad az írás értelmetlenségét nyilvánosan. Ez valami írói krízis volt nálad, vagy szatirikusan válaszoltál valamire, illetve tényleg úgy gondolod, hogy nincs értelme az írásnak?

– Fogalmam sincs már, mire gondolhattam pontosan, de tény, hogy az írásnak semmiképpen sincs értelme. Az életben kevés dolognak van, de az írásnak a legkevésbé. Szerintem amikor ezt mondtam, az írásról a normalitás, tehát, család, ház, munka, szemszögéből beszéltem. Innen nézve az írás csak hobbi vagy stresszlevezető fantáziálás. Időt vesz el tőled, nincsen benne sem anyagi, sem morális nyereség. Ilyen szempontból nincs értelme neki. Csakis akkor van, hogyha számodra van, ha valami olyasmit akarsz elmondani, ami valamifajta szubsztanciával rendelkezik. Tehát ha nincs valamilyen személyes téted vagy hívásod arra, hogy megírd azt a dolgot, amit meg akarsz, akkor nincs értelme vele foglalkozni. Az írás díja személyes, neked kell, hogy fontos legyen. Azért írni, mert majd pénzt fogsz belőle keresni, vagy hogy majd azt mondhasd, hogy író vagy, nincs semmi értelme.

(Folytatjuk)

 

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Csikós Tibor
Hátsó oldal: Natalija Kovač – Topolya a részletekben lakozik
Ha minden meg Mostmár a nyárra való hangolódás jegyében telnek a napjaink. Még ott vagyunk, ahol lennünk kell, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dévity Tamás (fo: Rácz Hanna)
„A tanárok hétköznapi hősök” A Podolszki József Publicisztikai Pályázat idei első helyezettje Dévity Tamás, a szabadkai Koszto...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Digitális detox A digitális detox (vagy digitális méregtelenítés) azt a jelenséget takarja, amikor valaki úgy dön...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
TerminAItor Gondolkodtatok már azon, hogy a mindennapjainkban mennyire használjuk a mesterséges intelligenciát?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A zújvidéki lány esete Pesten HA NINCS RÓLA KÉP, MEG SEM TÖRTÉNT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Élet súlyának égő fájdalma Interjú az Agregator zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Veres Attila
A borzalom és aki mögötte áll 2. Veres Attila íróval beszélgettünk, zenéről, filmről, horroról, normális és abnormális dolgokról –...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Veres Attila
A borzalom és aki mögötte áll 1. Veres Attila íróval beszélgettünk, zenéről, filmről, horroról, normális és abnormális dolgokról –...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fo: Turi Orsolya
A Duna ölelésében A magyar történelem és sors tanúja, a kék Duna lágy ölelésében fekvő Margit-sziget története mélt...

0 Hozzászólás | Bővebben +