137. rész – Áradnak a hernyóhadak, süllyed a hajó

Mennyi minden tud történni röpke pár hét alatt, de csak pár nap/óra alatt is. A világ kifordul önmagából, talán a jobb felé haladva.

Ajtók csukódnak, közben újak nyitódnak, mi pedig toporgunk az átjáróban, és kukucskálunk az egyikből ki, a másikba be.

Éttermünk, amelyet ha egyáltalán hívhattunk a miénknek, jóformán már nem az. A folyamatos egyet nem értésnek a partnerek között meglett a következménye. A férjem besokallt az egy helyben való topogástól, a széllel szemben pisálástól, a nem létező vendégek hadától, és becsapta maga mögött az ajtót. Szeptember elsején vagy bezár kicsi konyhánk, vele együtt az egész étterem, vagy új tulajt kap, és ezzel „megpecsételődik” az én sorsom is ezen a helyen.

Őszintén, rohadtul várom már, hogy eljöjjön az a nap, és kiderüljön, vajon hogyan és merre fog irányulni a projekt. Jó feltételek mellett hajlandó vagyok tovább hűteni a lukam itt, ám ennek sem sok értelmét látom, azonkívül, hogy kevés munkáért relatíve jó bért kapok. Szakmailag punnyadok és ellehetetlenedek. Az üzlet felfuttatása érdekében tett kísérleteim zátonyra futnak, mivel nincs állandó klientúránk, az elveszített vendégeket nehéz visszacsalni, és befogni az újakat. Akciós reggelikínálatunk valamennyire beindította a korán kelő népet, de az ebéd- és vacsoraajánlat, a változó napi kínálatok, amelyben a pénz és a fantázia volna, egyáltalán nem kapósak. Pedig, bassza meg, aprópénzért kínáljuk a napi menüt, de még így sem kell a kutyának sem. Ezt rá lehet fogni a reklám hiányára, de sok minden másra is. Gondolom, előbb-utóbb rá is kapnának az emberek, de… Könnyebb lett volna, ha ezt rögtön a nyitástól forszíroztuk volna, amikor még volt is kinek eladni. Na de mindegy. Próbálom elengedni.

Közben sűrűn rémálmaim vannak. A szeretteim halálát látom, vagy valami veszély elől kell észveszejtve menekülnöm. Egyiket sem szeretem. Általában nem tudok visszaaludni, jön a megállás nélküli forgolódás, az ébresztő csörgésére várás félálomban.

Kislányom haja is kb. pont olyan kusza, mint a gondolataim sűrűje. Tegnap négy órámba telt, mire kibogoztam popiig érő, beszőnyegesedett tincsecskéit. Hiába próbálom rábeszélni, nem szeretne rasztákat, pedig a haja arra teremtetett. Ideálisan nemezelődik, és pillanatok alatt összeáll. Na de lehet, idővel ráhangolódik majd ő is a szép rasztaloknikra, amilyenekről mások csak álmodnak – köztük én is.

Ha nem rasztát bontok, és nem dolgozni próbálok, és nem otthon taszigálom a sok szart jobbról balra, meg a sporheton az ebédkezdeményt kevergetem, akkor a kertecskémben bíbelődöm, amibe vagy tízféle paradicsomot ültettem, magról nevelt palántákból, február közepétől vigyázgatva, szeretgetve, nevelgetve.

A szezon elején olyan csodásan indult a termés, elképesztően szép és hatalmas sárga, cirmos és zöldes koktélparadicsomjaim bombaként fejlődtek, volt olyan pillanat, amikor megijedtem a leszüretelt mennyiségtől, mert azt hittem, nem fogok tudni velük mit kezdeni…

Sajnos az örömöm nem volt túl tartós, mert gyorsan megjelentek azok az átkozott büdösbogarak és a hernyók is, amelyek azóta szinte teljesen tönkretették nagyra becsült ültetvényemet. Mostanra úgy áll a dolog, hogy alig van mit leszedni, rengeteg termés még éretlenül leesik, tönkrefúrva, kibelezve… mások a száron rohadnak el, szintén széjjelfúrt állapotban. Ha sikerül is valamit megmentenem, kevés marad friss fogyasztásra, legtöbb csak azonnali feldolgozásra alkalmas. Na de mindegy. Ezt is próbálom elengedni. Reméljük, jövőre ezzel is több szerencsém lesz, és majd addigra ügyesebben/okosabban fogok bele a kert rendezésébe, és sikerül egy olyan jól működő permakultúrát létrehoznom, amelyben a jól összekombinált növénypárok hatásosan védik egymást. Feltéve, hogy lesz hová ültetni… mert ugye, hamarosan költözünk. Újra… és nagy eséllyel lakásba, mivel szabad házat kiadásra nemigen lehet találni errefelé. Lakást is nehezen. Szóval, kurva jó! Ennek is vége lesz egyszer. Egyszer csak lesz már saját házunk/tanyánk, bassza meg. A lényeg, hogy egészségesek legyünk, ugye. A többi meg majd lesz valahogy. Ezt szokták mondani az okosok.

Paradicsomszalsza

Hozzávalók:

• 1 vöröshagyma, negyedelve

• 2 jalapeño paprika, felezve

• 2 csésze koktélparadicsom, felezve

• 1 evőkanál olívaolaj (lehetőleg extra szűz)

• Só, bors ízlés szerint

• 3 nagyobb húsos paradicsom, negyedelve

• 3 gerezd fokhagyma

• ½ csésze friss korianderlevél

• 1 lime leve

• ½ kávéskanál őrölt római kömény

• 1 csipet csilipehely

• Tortilla chips a tálaláshoz

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt kétszáz fokra. Egy elég nagy tepsiben, sütőpapírra tedd a hagymát, paprikát, koktélparadicsomot, majd locsold meg olajjal, és sózd-borsozd ízlés szerint. Süsd addig, míg a zöldségek szépen „oda nem kapnak”, kb. húsz perc. Ezt követően dobd bele a turmixba, add hozzá a húsos paradicsomot, a fokhagymát, a koriandert, lime-lét, köményt, csilit, és ízesítsd újra ízlés szerint. Párszor pulzálva pürésítsd, de ne legyen teljesen krémes, inkább darabkásabb. Tálald egy megfelelően nagy tálban, tortilla chipsszel körítve. Tökéletes sörkorcsolya, családi mozi mellé rágcsa vagy egyszerűen egy könnyű vacsora/uzsonna.

Forrás: https://www.delish.com/