Az egysejtű
Az egysejtű egy nagyon fejletlen szervezet. Egy sejt.
(Régebben írtam már az állatok alvásáról, ott is arra jutottam vagy olyasvalamire, hogy az egysejtű fejletlen, aludni sem tud.)
Most arról beszélek, hogy mi történik, ha az egysejtűt felfalja valaki vagy valami.
Például az egysejtű egy csont belsejében úszkál fel s alá, képzeljük el!
S ezt a csontot megeszi egy kutya.
Megeszi a kutya a csontot, a csonttal együtt az egysejtűt is.
A csont elbomlik, az egysejtű viszont tovább él a kutya testében.
Nem vagyok biológus.
Az egysejtű az nálam most egy olyan élőlény, aki tud élni mindenhol, mert olyan pici. Lehet, hogy tévedek, az egysejtűnek is megvan a maga ellensége, de például a kutya az csontot eszik, nem egysejtűeket.
Hogy az egysejtűt megemészti?
Nem tudom, nem vagyok biológus.
De az biztos, hogy a kutya ürüléke se halott anyag, adott esetben tele lehet egysejtűvel.
Az én egysejtűmnek mi az útja?
Vagy marad a kutya belsejében, ott eszeget ezt-azt, de nem sokat, ugyan, mennyit eszik naponta egy egysejtű?
Vagy a kutya belsejében marad az egysejtű, mint említettem, vagy távozik a kakiban belőle.
Ilyen az, ha egy nem biológus biológiázik.
Ha nincs igazam, bomlik a rendszer.
Hipotézis, ez a jó szó.
Ez jó mindenre.
Tegyük fel, hogy az egysejtű valóban olyan hasznavehetetlen, hogy nem emészti meg a kutya gyomra.
Így az egysejtű dönt arról, hogy a kutya belsejében óhajt-e maradni, vagy pedig távozik, esetleg épp a kutyakakiban.
Marad, marad a testben.
Elúszik a kutya agyába, a kutya négy lábába, mindenhova.
Ki él tovább, a kutya, vagy az egysejtű?
Az egysejtű tovább él, a kutya meghal.
Nem természetes halállal.
A kutyát egy farkas falja fel.
Az egysejtű most a farkasban él tovább.
Elúszik a farkas agyába, a farkas négy lábába.
De a farkas se él tovább, mint az egysejtű.
A farkast megeszi a medve.
S az egysejtű a medvében él tovább.
Habár el kell mondani, hogy amikor a medve falatozta a farkast, majdnem megharapta az egysejtűt is rettenetes fogaival, de az egysejtű végül odaugrott a medve nyelőcsövéhez, s zsupsz, lezuhant a gyomorba.
A medvét is bejárta az egysejtű, agyát és négy lábát.
Állatok – ez jutott eszembe most, amikor írok.
A medvét a cápa ette meg.
A cápát az ember.
Az embert a farkas.
S az egysejtű a medvéből a cápába, a cápából az emberbe, az emberből a farkasba vándorolt.
Ki foglalkozna az egysejtűvel? Egy cápa, amikor egy medvét felfal, észre sem veszi az egysejtűt.
Az egysejtű meglóg.
S a vége?
Ez a novella lényege, a csattanó, a meglepő fordulat.
Mely esetleg épp ellenkezője az eddigieknek.
Az egysejtűnek székrekedése lesz, semmi nem távozik a szervezetéből, csak gyűlnek, gyűlnek benne az értékes molekulák.
Az értékes molekulák gyűlnek benne, s maga is értékessé válik.
Eddig a farkas a lúd miatt ette meg a ludat, most az értékes egysejtű miatt falja fel.
Míg aztán az egysejtű a szervezetében felhalmozott molekulákkal oly értékessé nem válik, hogy most már őt magát falja fel egy bálna, s emészti meg, így ér véget az egysejtű élete.
A mese tanulsága pedig az, hogy annál tovább élsz, minél haszontalanabb vagy.
