Az észlelés kapui

„Együtt élünk, hatással vagyunk egymásra, reagálunk egymás viselkedésére, ennek ellenére mindig és minden körülmények közt egyedül vagyunk. A vértanúk kéz a kézben vonulnak az arénába, de egyenként feszítik meg őket”

Ez volt az első fontos gondolat, amelyet a drog hatásának köszönhetően megfogalmazott. Minden embercsoport elszigetelt univerzumok társadalma, az, hogy megértjük egymást, csak a hasonló tapasztalatok miatt lehetséges, de a zsenik és az őrültek egészen más szinten élnek. Köztük és az átlagember között nagyon kevés az átfedés a hasonló észlelések terén, ezért van az is, hogy a drogok hatását sem éli meg két ember ugyanúgy. Magányra vagyunk ítélve, hiszen belső érzeteinket a legnagyobb erőfeszítés hatására sem tudjuk megosztani, mint ahogy az anya sem tud gyermeke fájdalmában osztozni. Popper Péter ugyanezt fogalmazza meg a Felnőttnek lenni című könyvében, miszerint felnőtt az, aki tudja, hogy mindig és minden helyzetben egyedül van, csak az egyedüli magány és a társas magány között választhat.

Huxley a meszkalin élmény hatása alatt társas magányra volt ítélve, a kísérletvezető és a felesége mellett, de nem érzett semmiféle késztetést bármiféle cselekedetre, emberi kapcsolatok fenntartására, beszélgetésre pedig végképp nem. A meszkalin hatására az ember teljesen elveszíti tér- és időérzékét, ezek a dolgok teljesen lényegtelenné válnak, a színek és maga a dolgok létezésének a csodája, a létélmény válnak az igazán fontossá. „A mulandóság, ami ennek ellenére örök élet, az örökös pusztulás, amely ugyanakkor tiszta Létezés is, a percek csokra, páratlan részletek, melyekben néhány elmondhatatlan és mégis magától értetődő paradoxon mutatja be minden létezés isteni forrását.” Az, hogy valami milyen távol helyezkedik el, nem számít, az egyetlen, ami fontos, az a létezés intenzitása. Ilyen intenzitást vélt felfedezni az asztalon elhelyezkedő virágcsokorban, a bútorokban és a festményekben. Huxley szerint a festők, írók, művészek mindig úgy látnak, ahogy ő a meszkalin hatása alatt. Az embernek meglenne a képessége arra, hogy mindent teljes valójában lásson, de a tudat úgynevezett szűrőkkel védi meg a felesleges információktól. A meszkalin pedig részben eltünteti, gyengíti ezeket a szűrőket, valamennyire megtisztítja az észlelés kapuit.

„Nagyon valószínűtlen, hogy az emberiség valaha is képes lesz hosszú távon meglenni a Mesterséges Éden nélkül. A legtöbb férfi és nő élete a legrosszabb esetben annyira fájdalommal teli, a legjobb esetben pedig annyira monoton, szegényes és korlátolt, hogy a menekülés igénye, a vágyakozás, hogy legalább néhány pillanatra túllépjenek önmagukon, a lélek egyik legfontosabb törekvése volt és marad is mindig. A művészet és vallás, a karneválok és egyéb mulatságok, a tánc, az oratóriumok hallgatása, mind – H. G. Wells szavaival élve – Kapuk a Falban. Személyes, mindennapos használatra pedig mindig is rendelkezésre álltak mesterséges úton előállított kábítószerek.”

A számtalan kapu közül a falban jelenleg az alkohol és a cigaretta legális. Oly nagy a vágy az emberekben a menekülésre, hogy sem az alkohol által okozott családon belüli erőszak, sem a közúti balesetek és több ezrek ezek általi halála, sem az illegalitás ténye nem tudja arra késztetni a türelmetleneket, hogy ártalmatlanabb módot keressenek az észlelés kapuinak kitárására.

A könyv tehát az emberiség megszokott, hamis észlelésből való menekülési vágyának a története kilencvennyolc oldalba sűrítve.

„Egy új gyógyszerre van szükség, amely segíti és gyámolja szenvedő fajunkat anélkül, hogy hosszabb távon többet ártana, mint amennyit rövid távon használ.”