Sejtettük, hogy belevaló regény lesz
Tékiss Tamás ismét nagyot dobbant
Tékiss Tamás: Samu sejti (Forum, 2017)
Mi van akkor, ha egy ötödikes kisfiú okosabb, mint a barátai, súlyosabb esetben pedig okosabb, mint a szülei, de ezt mégsem vághatja a képükbe? Lefelé pillantások, rácsodálkozások, frusztrációk, gyermeki józanság ez a könyv, mégis jókedvre deríti az olvasót. Tékiss Tamás író, tanár, lelkes gördeszkás már az első könyvében, a Tükörtestvérben is bebizonyította, hogy milyen jól érti és használja a fiatalok nyelvét, a Samu sejti című idei kiadású regényében pedig rádob még egy lapáttal.
A történet jócskán a jövőben játszódik, egy olyan korban, ahol a mostani menő tárgyak elavultnak és maradinak számítanak, és te is az lennél a most modernnek számító technikai bázisoddal. Egy olyan világban járunk, amikor a tudatos életmód mossa ki az emberek agyát, és Samu anyját például alaposan a hatalmába keríti. A fiú anyja elfelejt anya lenni, helyette inkább zöldségturmixok, vitaminkészítmények, mindenféle természetes csodafű és fiatalító kotyvalékok töltik ki az életét. Szülő és gyerek csak futva találkoznak, a konyha és a saját szobájuk között, épp csak megbeszélve, hogy anya ma sem főzött semmit, egyen valami durván egészséges szendvicset a gyerek. Amíg anya elveszik a chia magok és a bőr rugalmasságát megőrző kapszulák között, addig apa A 90-es években ragad. Nem az ókorban, hanem a kocsmában, ahol igazán szabad lehet a lélek, már amennyire el tudja viselni a furcsábbnál furcsább alakokat, akik betévednek. Miközben Samu kísérletezik, a szobájában kutatásokat végez, az órákon a tanárokat megszégyenítő kiselőadást tart az elméleteiről, a szülők között egyre nagyobb a távolság. Samu próbál kapaszkodót találni ebben a végeláthatatlan űrben. Az író az olvasóra bízza, hogy az utalásokkal vagy anélkül olvassa a regényt. Én az előbbit választottam, és igazán filmszerű érzés volt, ahogy bekúsztak a fejembe az emlékképek. Legközelebb az utalások nélkül olvasom, harmadik alkalommal pedig... merthogy annyira jó, hogy többször kell. A lezser nyelv és a szórakoztató történetek közben lassan lekonyul a mosoly a számról, amikor felfogom, hogy mi is az a MAMA-terv, mi a célja, és hogy Samu okosabb, mint kéne... ilyen fiatalon. A sorok mögött éles társadalombírálat is mocorog, hiszen a gyerekeket sokan tényleg hülyének nézik, miközben a felnőttek vannak hülyére dolgoztatva és manipulálva, és képtelenek a gyerekek letisztult és lényeges dolgokra fókuszáló szemüvegével nézni a világot. A fogyasztói társadalom, a mindennapos versengés könyörtelenül és észrevétlenül beszippantja a szülőt, a gyerek pedig, miután észreveszi, hogy már senki sem áll mögötte, elkezdi önmagát lökdösni a hintán. Az a kérdés, hogy milyen felnőtt válik belőle, ő milyen értékeket visz tovább. Szerencsés esetben „tanul” a szülők hibájából, és ő más életet farag a gyerekének. Tékiss Tamás tervei szerint Samu története folytatódik, kíváncsian várjuk, hogy melyik úton halad tovább a szüleinél okosabb fiú. Addig pedig nem győzünk betelni a könyvvel, és 12-én, vasárnap este 6 órakor egy összművészeti esttel be is mutatjuk Szabadkán a Klein Hause-ban. Középsulisok, gyertek! Nektek és rólatok szól!
