Punknak születtünk

Szokatlan tematikát választott a Sikoly a 2015. évi tavaszi–nyári számának, ám mint a végeredmény mutatja: nem kell messzire mennünk, ha a punk szubkultúra jeleit kívánjuk felfedezni szűk kulturális közegünkben. A téma nagyon is közel áll hozzánk. A szám olyan jelentős külföldi írók verseinek fordítását is közli, mint Michel Houellebecq vagy Charles Bukowski, de a vajdasági magyar szerzőkön kívül a szerb irodalomból is több szerző, többek közt Siniša Tucić, Marko Vidojković vagy Vladimir Arsenijević műveinek magyar fordítása is helyet kapott benne. Azt, hogy a punk létforma mennyire erőteljesen, mégis észrevétlenül ivódott bele mindannyiunk életébe, akik itt nőttünk fel a Vajdaságban, Lenkes László Bada Dadára emlékező esszéje tükrözi leginkább: „Csináld, ahogy tudod, aztán majd lesz valahogy. Éld túl. Do it yourself. Vagy nem. Mindegy. Mindenféleképpen értelmetlen. Egy hihetetlenül abszurd, D.I.Y. punk közeg volt maga a komplett jugoszláv élet a kilencvenes években.”

Innen már csak egy lépés Danyi Zoltán A dögeltakarítója és Sirbik Attila St. Euphemiája, mely regények a délszláv háború traumáját dolgozzák fel, a Sikoly punk számában pedig többek között ezekről a sikerkönyvekről is olvashatunk kritikát. Ha punk, akkor nem feledkezhetünk meg Fenyvesi Ottóról sem: Berényi Emőke kritikáját olvashatják a Virág Zoltán és Orcsik Roland szerkesztésében megjelent Masírozó angyalokról, mely szintén „vadnak született” írókat kollázsol össze a hatvanéves költő, képzőművész, lemezlovas tiszteletére.

Az első „csömörgyönyört” nyújtó blokk olyan vajdasági magyar szerzőket sorakoztat még, mint Jódal Kálmán, Szögi Csaba, Sándor Zoltán és DrMáriás, akik prózájukkalfelkavarják a betűk állóvizét – tömör dózisban kapunk nőket, alkoholt, groteszkké hatalmasodott szabadságot és brutális abszurditást, persze humorral vegyítve. Fekete J. József DrMáriás a globalizálódás neofolklórját hangsúlyozó képzőművészetéről is értekezik, Samu János pedig a kultikus Bada Dada „rokontalanságáról” ír precíz tanulmányt. Nem mehetünk el szó nélkül a szám illusztrációi mellett sem: Damir Pavić–Septic, a szabadkai underground és punk szcéna egyik kiemelkedő alakja – akinek kéznyomával jelen Képes Ifjúság számban is találkozhatunk – markáns külsőt adott a folyóiratszámnak, Lukács Melinda pedig ismerteti a sokoldalú művész munkásságát és hitvallását.

Persze ez csak egy rövid ízelítő az igen tartalmas számból, ezek mellett még számos izgalmas szépirodalmi szöveg, tanulmány és kritika olvasható, melyek a káosz harmóniájának ideillő elvével összhangban töltik meg a már borítójával is figyelemfelkeltő folyóiratszámot.