3. rész: CANNABIS SATIVA (var. indica)

(avagy kontra Baudelaire-nek)

Másodszor

Néhány szó a cannabis hatásáról.

Valójában erről elég nehéz beszélni. Általában kiemeli az aktuális hangulatot. Ezért ha rosszkedvűek vagyunk, akkor egyedül nem érdemes szívni. Társaságban más a helyzet, ha ott a ceremóniamester jókedvű, akkor ez nagy valószínűséggel át fog terjedni a többiekre is. A fű egyébként is társaságbarát szer. Általában eufóriát okoz, kivételes esetben hallucinációt is. Sokszor nagy a mozgáskényszer, de van olyan is, hogy a földhöz ragaszt. Igen gyakori a nevetési kényszer is, általában olyan dolgokon, amiket a kívülálló nem ért. Például felkiáltok csak úgy ok nélkül, hogy vigyááááááázz, leesik! És már röhög is a jónép. Túlszívás esetén, tehát ha sokat fogyasztottunk, mindennek az ellentéte a jellemző. Jelentkezhet letargia, paranoia, sokszor halálfélelem.

Jegyezzük meg, hogy bármely kábítószer hatása nagyon egyénfüggő, és éppen azért veszélyes, mert nem tudjuk előre kiszámítani. Ezért ha valaki netán kipróbál egy szert, azt mindig nagyon óvatosan kell adagolnia. Tehát a jelszó: ÓVATOSSÁG!

Nem vagyok ugyan fűellenes, de azon mindig röhögök, amikor azt mondják, hogy teljesen veszélytelen, úgynevezett „könnyű drog”. Hadd meséljem el az első túlszívásom történetét.

Nagygomboson történt, amely egy pici falu Hatvan közvetlen közelében. Itt is van a gödöllői egyetemnek egy kisebb kollégiuma, amolyan munkásszálló, és én többnyire egyes egyedül laktam benne. Azon a bizonyos napon egy haverom említette, hogy otthon megejtették az „aratást”. Jó az anyag, a magot Indiából hozatták, és szívesen ad kóstolót. Mondom, köszi, miért is ne, este úgysincs jobb dolgom. (A tévémen az M2-t fogtam, fekete-fehéren, az ablakkilincs segítségével, antenna nem volt. Oké, ez nem mentség, tudom...) Este hazamentem, volt még egy pohárnyi borom, kitöltöttem, előkészítettem a füstölőt, a gyertyát, a zenét (Type O Negative – sajnos), és sodortam egy kisebb jointot, olyan félcigarettányit, körülbelül negyed grammot, persze tisztán. Ez az általam addig ismert anyagokból körülbelül arra elég, hogy picit megdobja az ember fejét. Hát igen... Nem úgy sült el a dolog. Gyertya, füstölő begyújt, zene bekapcs, egy korty bor – és jöhet a joe. Már a felénél éreztem, hogy valami nem oké. Normális esetben az ember elszívja a motyót, és körülbelül 5–10 perc múlva jön a rendes hatás. Ez meg szívás közben megforgatta velem a szobát. Utána ittam még egy korty bort, és szinte azonnal jelentkezett az úgynevezett „para”, amely sokszor halálfélelemben teljesedik ki. Nekem akkor volt ilyen először. Az amúgy is sötét zene artikulátlan hörgések és sikolyok kavalkádjává változott, minden egyes tárgy rémületet keltett bennem. Nagyon gyorsan kikapcsoltam a zenét, elfújtam a gyertyát, a füstölőt, felkapcsoltam a villanyokat, kinyitottam az ablakot... De már késő volt. Forgott velem minden, az addig észrevehetetlen hangok kiélesedtek. Az italhoz szokott embernek persze mi ilyenkor az első reakciója? Próbáljunk hányni, az majd segít! Hát ez nem az a játék... A méreg nem a gyomorban van. Szerintem, aki a fűtől hány, az valójában a félelemtől teszi. Nekem nem is sikerült. A WC falai kitágultak és eltávolodtak, pályaudvarnyi nagyságúra növekedett a fülke, berepült egy óriási szúnyog, amelynek a hangja egy helikopteré volt. Ajjaj! Tűnés innen! Idáig ez az első 15 perc volt a szívás óta, persze nekem óráknak tűnt. És ezután még négy órán keresztül tartott a hatás. Persze az iszonyatos része. Mert utána meg nagyon jó lett. De addig minden lehető módon próbáltam nyugtatni és visszahozni a valóságba magam, ne röhögjetek ki, de még maszturbálással is. Persze hiába. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, no, most végre vége, kitisztultam. Az ágyra roskadtam hullafáradtan, és megkönnyebbülten sóhajtottam egy hatalmasat, lehajtva a fejemet. Ekkor behunyt szemmel azt éreztem, hogy a nyakam elválik a testemtől, s a fejem, a testemen végiggurulva, a földre esik. És kezdődött minden elölről...

Levonhatjuk a tanulságot. Egyedül, tapasztalatlanul ilyet soha!

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.