Kozma Szabolcs
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Vers, 3. hely
2001
korgó gyomrokból készült a világűr
miközben szüleink vérén csúsztunk a sírba, elfelejtettük nézni a csillagokat
egy kavics a tenger alján egyszer végignézte az élet kialakulását, majd becsukta a szemét mikor Isten közbeszólt
egy évezredekkel ezelőtt született ember egy falra rajzolta magát tükör gyanánt, majd leült és megrajzolta az összes üstökös útvonalát
a vonalak a tenyeredben egy őshüllő ideghálózatának a pontos másolata
saját mocskunkban és nevetve haltunk ki, mert abban az órában már mi sem hittük a megváltást
életünk a tejnek a föle, amit lehalászunk, mielőtt belénk öntik a hófehér halált
most keressük azt az anyaméhet, ami leginkább emlékeztet otthonra
figyeld a zúgást a füledben, így üzenik meg, hogy a Tejút nem elég minden lebegő csecsemőnek
van, aki korgó gyomorral teljes
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Szobor, 3. hely – Kádár Barbara
peccare
A váróteremben ülve egy szobanövénnyel beszélgetsz,
te lennél ma az utolsó páciens,
rajtad kívül már mindenkin segítettem.
Téged holnap reggelre hagylak,
ahogy látom, úgyis elfoglalt vagy,
és amúgy is, a Philadendron scadens egy igen beszédes növényfajta.
Tapasztalatból tudom.
Hazafelé 1 db felnőtt-, illetve végtelen számú gyerekjegyet veszek a buszon,
az utóbbit a veled kapcsolatos kérdéseimnek, már vagy 32 évesek.
Ahogy elhagyja a busz a várost,
képzeletben zöld leveleket szárítok a napon,
és sebészi precízséggel a tenyerembe gravírozom szerelmed érhálózatát.
Észreveszem, hogy te is itt vagy velem a buszon,
pedig neked nem vettem jegyet,
egy szerelem poszttraumatikus démonjának
a közlekedési vállalat nem árusít jegyeket.
Perfekcionista vagy, de felmerül a kérdés,
aki mindenhol ott van egyszerre, az hogy lehet tökéletes?
Ismeretlen félhomályba érkezik a busz,
ma hagyom, hogy haza te vezess.
Idegen vagyok nélküled mindenhol,
de otthon a verseimen keresztül kiírod magad,
aztán mosolyogsz, büszke vagy az alliterációidra.
Másnap reggel én nyitom a klinikát.
A várakozó üres, de ottmaradt egy fecni nekem címezve:
„Az ő döntése jó volt, a tied nem.
Aláírás: Philadendron scadens.”
Hazafelé láttalak a buszon, a szobanövénnyel a hónod alatt.
Ez most tényleg te voltál,
egy jegyet szorongattál az ujjaid között.
