„Hivatásomnak érzem, hogy kiálljak másokért”

Deák Csenge vagyok Péterrévéről. Zentán végeztem el az Egészségügyi Középiskola nővérképző szakát, tavaly pedig beiratkoztam az újvidéki Gazdasági és Igazságügyi Jogi Karra.

Miért választottad ezt az egyetemet?

– Hivatásomnak érzem, hogy kiálljak olyanokért, akik nem tudnak magukért kiállni. Ez a legfőbb ok, amiért a jogi pályára esett a választásom. A középiskola harmadik osztályában döntöttem úgy, hogy a Jogi Kart írom a kívánságlistám első helyére. A másik nagy szerelmem a biológia, de kevesebb lehetőséget láttam abban a szakmában. Egyelőre nem bántam meg a döntésem. Igaz, még csak az első évfolyamot fejezem, de az eddigi tapasztalataim nagyon pozitívak. Vannak nagyon jó fej évfolyamtársaim, akik segítenek. Én úgy jöttem Újvidékre, hogy egy mukkot nem tudtam szerbül, hiába értettem, beszélni nem tudtam. Amit tudtam, azt sem mertem, mert egy erős gát volt bennem. Azt, hogy sikerült feloldódnom, a társaimnak köszönhetem. Segítettek mindenben, küldtek anyagokat, megosztották a kidolgozott feladatokat, amik nagyon sokat segítettek. A tanárok is szimpatikusak, ők is megértik, hogy nekünk, magyaroknak kicsit nehezebb belerázódni a szerb nyelvbe, hiszen eddig mindent az anyanyelvünkön tanultunk. Nem ugyanonnan indulunk tehát, mint a szerbek. Ennek ellenére a tanárok nem kivételeznek velem, ugyanúgy visszakérik az anyagot, ahogyan a többiektől is.

Hogy tetszik Újvidék?

– Én imádom azt a káoszt, ami itt van. Gyönyörű a város. Nagyon jó, hogy mindig történik valami, van pörgés, nagyon sokszínűek az emberek, és ez nekem nagyon bejön. Rengetek lehetőség van szórakozásra, kikapcsolódásra is. A szabadban is lehet sétálni, ha pedig megunjuk a várost, akkor a közelben van a Fruška gora.

Milyen az Európai Kollégium lakójának lenni?

– Valójában én a kollégium miatt választottam Újvidéket, úgyhogy egyértelműen szerelem. Nagyon kedvesek az emberek, segítőkészek. Mindig van valaki, akivel lehet beszélgetni, kávézni. Sosem érzem magam egyedül. Itt mindenki ugyanabban a cipőben jár vagy járt, mint én. Az idősebb lakóktól rengeteg hasznos tanácsot kaptam, a velem egykorúakkal pedig a nehézségeinkről tudunk elbeszélgetni.

Szabadidődben mivel foglalkozol?

– Az egyetem mellett dolgozom az Újvidéki Színházban. Emellett tagja vagyok a VaMaDiSz-nek is, így nem sok szabad időm marad, de nem bánom, mert egy jó közösséghez tartozok. Mint már említettem, szeretek segíteni másoknak, ezért szerettem volna csatlakozni a szervezethez. A maradék időmben szívesen rajzolok és festek, ugyanakkor a barátaimmal is szeretek csavarogni.

Mit tanácsolnál a leendő gólyáknak?

– Nagyon fontos az, hogy bátrak legyenek. Az elején hetekig, sőt hónapokig nem értettem, miről van szó az órákon. Ez nagyon megrémíthet bennünket, de nem szabad feladni. Persze ijesztő, hogy ott ülsz, és tudod, hogy végig kell hallgatnod az órát, de egy mukkot nem értesz. Ugyanakkor, ha minél többet próbálkozol és igyekszel, annál jobb és könnyebb lesz. Mellesleg pedig itt vagyunk mi is, a felsőbb évfolyamosok, akik mindig segítünk a gólyáknak. A legfontosabb, hogy bátran viselkedjünk minden helyzetben, és ne rémüljünk meg attól, hogy most nehéz, mert való igaz, hogy nehéz lesz, de ki kell tartani. Az, hogy ülj le és tanulj, nagyon jó tanácsnak hangzik, de valójában mindenkinek kell valaki, aki támogatja abban, hogy kitartson.