Mindig körülvett a népművészet
Szabó Zsuzsanna vagyok Temerinből. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Szabadkai Közgazdasági Karának harmadéves marketing szakos hallgatója vagyok.
Miért választottad ezt a szakot? Van valamilyen elképzelésed, hogy hol szeretnél elhelyezkedni a későbbiekben?
– Azért választottam ezt a szakot, mert gimnáziumot végeztem, és úgy voltam vele, hogy szeretnék valami érdekesebb világba belecsöppenni. Egyelőre nincs konkrét elképzelésem, hogy mit szeretnék. Az alapszak után természetesen szeretném elvégezni a mesterképzést, és majd akkor kitalálom, hogy mi is legyen a továbbiakban.
Temeriniként miért döntöttél úgy, hogy beköltözöl a Európa Kollégiumba?
– Az elején nem voltam benne biztos, hogy megéri-e, vagy hogy szeretnék-e beköltözni a kollégiumba, de mindenesetre megpályáztam, és felvételt nyertem. Az egyik legjobb döntés volt, amit meghozhattam, ugyanis elég kacifántos órarendeket kaptam az elmúlt években, így nagyon jól jött, hogy órák után nem kellett még másfél órát utaznom hazáig.
Milyen a kolis élet?
– Ennyi embernél lehetetlen elkerülni a klikkesedést valamilyen szinten, de úgy gondolom, hogy mindemellett nagyon jól kijövünk egymással, mindenki mindenkinek köszön, nagyon barátságos a légkör. Attól függetlenül, hogy az érdeklődési körünk nem egyezik meg, el tudunk beszélgetni egymással, mert az azért összeköt bennünket, hogy mindannyian egyetemisták vagyunk. Nekem egyébként is meghatározó volt, hogy magyar közösségben legyek. Nagyon jó foglalkozások vannak a kollégiumban, a népdalkórust például már két éve én vezetem. Ezenkívül természetesen nagyon sok szakkör van, például sportszakkörök, foci, röplabda, azt hiszem, hogy pilates is van, sakkszakkör, olvasószakkör, kézműves szakkör, úgyhogy mindenki talál az érdeklődésének megfelelőt.
Kiskorod óta foglalkozol népzenével, néptánccal, népművészettel. Mit jelentenek neked ezek?
– Én beleszülettem ebbe. Nagyon meghatározó az egész életem során, és remélem, ez így is fog maradni. Az egész családom foglalkozik népművészettel, és szerintem nagyon fontos, hogy ne hagyjuk ezt elveszni. Nagyon sok mindenre megtanítottak ezek a dolgok, például a közösség szeretetére, illetve arra, hogy hogyan kell az embereknek egymáshoz viszonyulniuk. Nagyon sokat segített a kapcsolataim kialakításában is. Persze nem felejthetem el azt sem, hogy a népszokások önmagukban is mennyire fontosak voltak régen, és hogy napjainkban mennyire el vannak hanyagolva.
A szabadidődet mivel töltöd?
– A szabadidőmben, ami ritkán van, nagyon sok mindent csinálok. Az egyetem mellett tagja vagyok a temerini Jáccunk Trupp amatőr színjátszó csoportnak, illetve Újvidéken a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban vezetem a Bokréta nevű asszonykórust. Az igazi szabadidőmben egyébként legtöbbször magammal szeretek foglalkozni, egy kicsit kikapcsolódni, olvasni, utazgatni.
Akad-e valamilyen jó tanácsod a leendő gólyáknak?
– Az igazság az, hogy én nagyon féltem a szerb nyelvtől. A közelebbi barátaim nem is értették, hogy merek így belevágni. Én sem voltam benne biztos, hogy ez egy nagyon jó döntés. Azt viszont már korábban eldöntöttem, hogy itthon szeretnék majd dolgozni, amihez elengedhetetlen, hogy megtanuljak normálisan kommunikálni szerb nyelven is. Ez volt az elsődleges dolog, ami motivált. Igazából nem volt olyan ördöngösség, hamar belejöttem. Nem szabad megijedni tőle, mert nem olyan nehéz. A várostól sem kell tartani, az egyetemen pedig ott vannak a felsőbb évesek, akik örömmel segítenek mindenben.
