„Motivált és sikerorientált vagyok”

Móricz Virág Kinga vagyok, Bácskossuthfalván élek a szüleimmel és négy testvéremmel. A hétköznapjaimat Újvidéken töltöm a kollégiumi barátaimmal, hétvégente pedig itthon vagyok a családommal. Egyetemistaként sokat tanulok, de a szórakozás és a szeretteim mindig prioritást élveznek a tanulnivalómmal szemben.

Egyidejűleg két egyetem hallgatója is vagy. Melyek ezek?

– 2018-ban párhuzamosan iratkoztam be az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének nappali tagozatára és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karának gyógypedagógia szakára levelező tagozaton. Logopédiát és tanulásban akadályozottak pedagógiáját tanulok.

Miért választottad a logopédiai szakirányt?

– Már gyerekkorom óta szerettem tanítani a társaimat, a testvéreimet, ezért elhatároztam, hogy hivatásszerűen szeretnék ezzel foglalkozni. Diákként úgy éreztem, hogy minden érdekel, ezért rettenetesen nehéz volt egy szakmát kiválasztanom. A pedagógiai pálya mellett mindig ott motoszkált a fejemben az orvostudomány, ezért döntöttem a logopédia szakirány mellett, amely a két tudományág ötvözete.

Hogyan lettél mégis újvidéki egyetemista?

– Már általános iskolás koromban tudtam, hogy újvidéki egyetemista akarok lenni, hiszen annyi csodát hallottam a városról. Ezzel az volt a gond, hogy Újvidéken természetesen nem nyílik magyar logopédia szak, ezért döntenem kellett: újvidéki egyetemista leszek, vagy logopédus. A döntésemmel felülírtam a kérdést: mindkettő lettem. Hétvégente a szegedi óráimat hallgatom (immár többnyire online), hétköznaponként pedig Újvidéken lehetek a barátaimmal és a kedvesemmel.

Hogyan tudsz teljesíteni mindkét egyetemen?

– Harmadéves koromra már rutinosan veszem az akadályokat. Minden az időbeosztástól függ. Beosztom minden napra, hogy hány oldalt szeretnék megtanulni, melyik beadandómmal meddig szeretnék eljutni, és azt mindennap teljesítem is. Tudom, hogy nagyon soknak hangzik, mert mindennap foglalkozom az iskolával, de ez naponta nem jelent többet átlag néhány óránál. A tél a legsűrűbb, mert akkor mindkét egyetemen vizsgaidőszakom van. Ilyenkor többet kell az iskolával foglalkoznom, de még így is eljutok bálakba, ünnepelni, bulizni, telelni.

Mióta foglalkozol néptánccal?

– Ötéves korom óta néptáncolok. Bácskossuthfalván kezdtem a Cimborák néptánccsoportban, és egészen középiskolás koromig oda jártam. Utána szabadkai kollégistaként nem voltak megoldhatóak az otthoni próbák. Ekkor kerültem be a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesületbe. Életem egyik legszebb időszaka volt ez. Rengeteg igaz barátot szereztem, és a tánccsoportban a szerelem is utolért. A tánccsoportunkkal sikert sikerre, utazást utazásra halmoztunk. A legemlékezetesebb fellépésem a katari Dohában volt. Ekkor ültem először repülőre, és az emír vendégeiként luxusellátásban volt részünk. Hatalmas kaland volt eljutni a barátaimmal egy másik kontinensre, belecsöppenni egy távoli kultúrába.

Milyen szerepet tölt be az életedben a zene?

– Azóta, hogy Újvidére kerültem, az Európa Kollégium lakója vagyok. Jelenleg a két egyetem mellett hivatalosan két tánccsoportnak is a tagja vagyok: a Talentumnak és az Európa Kollégium néptánccsoportjának is, emellett az Európa Kollégium énekkarában is énekelek. Általános iskolában kijártam az alapfokú zeneiskolát, és amikor a kollégiumban énekkar alakult, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, a szűk időbeosztásom ellenére csatlakoztam. Az énekkarunk a vírushelyzet beálltával, a kezdeti nagy sikerei után kénytelen volt leállni, mielőtt kibontakozhatott volna. Ugyanez érvényes a két néptánccsoportomra is. Nagyon fáj a szívem a tánc és a zene után.

Mi ad erőt, inspirációt az életben egy-egy akadály legyőzéséhez?

– Az akadályokat igyekszem úgy látni mint egy megoldandó problémát. Bízom a képességeimben, és van egy csodálatos támogató bázisom, akik mindig mögöttem állnak és támogatnak: a családom, a barátaim és a párom. Nagyon motivált és sikerorientált vagyok.

Megszoktad Újvidéket?

– Újvidéket nemhogy megszoktam, de nagyon megszerettem! Szinte szorongással gondolok rá, hogy egyszer véget ér az egyetemista életem, és el kell hagynom a várost. A szerb nyelv még mindig nehézkesen megy, ennek ellenére mindig feltalálom magam. Ha nem találom fel magam szerbül, akkor előveszem az angoltudásom.

Hol tervezed a jövőd?

– A jövőmet itthon tervezem. Nagyon sok munkalehetőségem nyílik majd végzett logopédusként, és nem szeretném, hogy egy országhatár válasszon el a családomtól. Azokkal leszek, akiket szeretek, nekem ez a legfontosabb.