Jogi Kar, te drága!

DAY 216: SIRÁLYTÖRTÉNET

Aki a törvényeket hozta, az nem gondolt bele abba, hogy egy bűncselekmény elkövetője nem csak ember lehet, hiszen néha még a madarak sem tisztelik a törvényeket. Szarnak azok mindenre, méghozzá jó magasról. De lehet-e egy sirály gyanúsított drogbirtoklásért?

A svéd jogászok nehezen fogják megoldani a nem olyan rég történteket. Egy pár rendőr felfigyelt egy férfira, aki marihuánát árult az utcán. Mielőtt letartóztathatták volna, eldobta a zacskót, amelyben a drog volt. Ez persze részben megoldhatta volna a dolgokat. Arra repült viszont egy sirály, felkapta a drogot, és messzire repült a zsákmányával. Bizonyíték hiányában pedig a gyanúsított férfit szabadon engedték.

Ha akarnám, sem tudnék kitalálni jobb történetet.

DAY 217: A VIZSGA ÉS A VIZSGÁZTATÁS NEM MINDIG JÁR KÉZ A KÉZBEN

Azt hittem, hogy nők esetében csak tizenöt percet illik késni. Ez a hölgyemény viszont százötven percet késett. A professzorról beszélünk. Nézegettük is egymást az asszisztenssel, a percek múltak, az emberek visszakoztak, az újak papírra vetették a gondolataikat. De professzorszerűségnek még csak nyoma sem volt. Mintha csak azt várta volna, hogy minél többen feladják, hogy ötnél több hallgatót ne kelljen végighallgatnia.

A professzor asszonynak valószínűleg fontosabb dolga akadt, mint bemenni a munkahelyére, és vizsgáztatni. A várakozás alatt pedig tenni kellett valamit. Csillogó markerrel húztam alá a kulcsszavakat, és egy kérdést kétszer is átírtam, csak azért, hogy szebb legyen. No meg azért is, mert annyi időm volt, mint a tenger. Aztán meg közömbös pofát vágtam, és megkezdtem a papírlapok hajtogatását. Repülőt és masnit hajtogattam a papírból, amire pár órával azelőtt még jegyzeteltem.

Pedig igazán lett volna dolgom. Már rég hazamehettünk volna, de mivel csak hárman maradtunk, a többiek ugyanis visszakoztak, végig kellett ülnünk az egész vizsgát. Így nem maradt más, mint nézegetni a terem kék szőnyegét, számolgatni a székeket, a bolyhokat a zászlón, meg szidni azt, aki ezt az egész időpocsékolásos szóbeli vizsgáztatást kitalálta.

Ha, mondjuk, idejében jött volna a prof, már tízkor otthon lehettem volna. De így inkább estebédben reménykedtem, nem jó osztályzatban.

DAY 218: DROG ABC

Kriminalističa metodika – a tantárgy, ami hol nevetésre késztet, hol pedig hányingerem támad tőle. Pedig nekem nincs is ilyen tantárgyam, csak a vizsga keretében figyeltem a szenvedő kollégát, akit éppen a drogokról faggatott a professzor. Egyik kérdés az volt, hogy soroljon fel drogokat. Ez azért, lássuk be, nem is olyan nehéz feladat. Legalábbis én azt hittem. De akkor a csávó rákezdett: kokain, heroin, LCD, kokain... És már mindannyian tudtuk, hogy itt valami nagyon nem stimmel. El-szi-di drogról én ugyan még nem hallottam. De hát mindennap tanul valami újat az ember. A kolléga válaszaihoz pedig fapofát kellett vágni, még akkor is, ha a visszatartott röhögéstől majdnem kiestünk a padból. Az a drog, babám, LSD.