Együtt, Európában

Interjú Deli Andor európai parlamenti képviselővel EU-ról, integrációról, lehetőségekről

Deli Andor Óbecsén született, és Újvidéken tanult jogot. 2012 és 2014 között a vajdasági kormány alelnöke volt, jelenleg európai parlamenti képviselő. Február 7-én Zentán tartott előadást az Európai Unióról és az Európai Parlamentről. Többek között arról is beszélt, hogy számára munkájának egyik legkedvesebb része az, amikor megpróbálja elmagyarázni nyugat-európai képviselőtársainak, hogy mégis hogyan lehet ő magyar, ha Szerbiában született. A nemzeti identitás és az állampolgárság szétválasztása ugyanis kelet-európai sajátosság; nyugaton a kettő egy és ugyanaz. A képviselőt az Európai Unióról, valamint a vajdasági magyarokat, a vajdasági magyar fiatalokat érintő lehetőségekről kérdeztük, de szóba került a közös európai szociálpolitika lehetősége, a Brexit és az is, hogy hogyan válhat valaki egyszerű vajdasági diákból az Európai Parlament képviselőjévé.

Mit jelent önnek az Európai Unió?

– Az Európai Unió egyik elődje, az Európai Szén- és Acélközösség, a tartós európai béke megteremtésének céljával jött létre, majd erre kapcsolódott rá a szorosabb gazdasági együttműködés az Európai Gazdasági Közösségen belül. Később ezekhez hozzáadódott a politikai együttműködés egyre több területen. Az évtizedek múlásával a gazdasági és a politikai érdek kerekedett felül, ezért az EU-t gyakran egy állandóan formálódó, intézményes keretek között zajló gazdasági és politikai együttműködésnek és csatározásnak látom, annak pozitív és negatív hatásaival együtt.

Mik az EU előnyei a fiatalok számára? Vannak-e olyan EU-s programok, amelyeket figyelmébe ajánl a vajdasági magyar fiataloknak?

– A legismertebb uniós program, amelyről biztosan sokan hallottak már a vajdasági fiatalok is, az Erasmus program. Az Erasmus egyetemi hallgatóknak teszi lehetővé, hogy egy-egy félévet vagy akár hosszabb időszakot is eltöltsenek egy másik tagállam felsőoktatási intézményében. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos lehet a szakmai előmenetel és a nyelvtanulás szempontjából is. Szerbia is partnerország az Erasmus+ programban. Habár a rendelkezésre álló források a tagjelölt országok esetében kisebbek, mégis hatalmas lehetőséget jelent ez a szerbiai, vajdasági magyar diákok számára is. Tavaly indult a DiscoverEU kezdeményezés, amely minden tizennyolcadik életévét betöltött fiatalnak ingyenes vonatjegyet biztosítana, hogy utazzanak, és ismerjék meg Európát. Tavaly tizenötezer fiatal részesült ebben, de a tervek szerint ez a szám minden évben növekedni fog.

A vajdasági magyarságnak mit tud nyújtani az Európai Unió?

– A tagjelölt államoknak meghatározott jogi, politikai és gazdasági feltételeknek kell eleget tenniük ahhoz, hogy részévé válhassanak az EU-nak. Így van ez Szerbia esetében is. A kisebbségi jogok erősítése és tiszteletben tartása egy e feltételek közül. A szerb állam az Európai Unió segítségével kidolgozott egy kisebbségi akciótervet, azaz egy dokumentumot, amiben felsorolják azokat a kisebbségjogi területeket, ahol Szerbiának konkrét lépéseket kell tennie. Fontos kiemelni, hogy az Unió a kisebbségi jogok mindennapi életben történő megvalósulását is számonkéri a tagjelölt országokon. Leegyszerűsítve: az EU abban tud segíteni, hogy a vajdasági magyarság jogaiban és helyzetében megerősödve érkezzen el a csatlakozás pillanatához.

Az EU elsősorban politikai-gazdasági közösség, mégis folyamatosan jelen van a szociális dimenzióval kapcsolatos koordinációs és harmonizációs tevékenység. Merre halad a közös európai szociálpolitika ügye?

– A szociális politika tradicionálisan nem uniós hatáskör, ami azt jelenti, hogy az EU nem fogadhatna el olyan jogszabályokat e területen, amelyek alkalmazásra kerülnének mind a 28 tagállamban. Kihasználva a jogi kiskapukat, mégis vannak ilyen próbálkozások. Az egyes tagállamok szociális ellátórendszere nagyon különbözik. Ami jól működik Franciaországban, az nem biztos, hogy jól fog működni Észtországban, és fordítva. Ezért nehéz egységes szabályokat alkotni e területeken. Pozitív kivételek a munkanélküliség csökkentésére irányuló uniós politikák.

Az euroszkepticizmus egyik következménye az Egyesült Királyság kilépése az Unióból. Ön mit gondol, hogy érinti ez az EU-t és az állampolgárokat?

– A Brexit nem hozhat semmi jót az EU-nak és Nagy-Britanniának sem. Ez nyilvánvaló mindkét fél számára. Valójában senki sem tudja, pontosan mik lesznek a következmények, csak találgatások folynak ezzel kapcsolatban. A változás a határellenőrzés visszaállításától kezdve az áruszállítás nehézségein keresztül az állampolgárok helyzetéig minden területet érinthet. A célnak annak kellene lennie, hogy az uniós és a brit állampolgárokra és a gazdaságra se legyen túl nagy hatással a kilépés, de ez csak a folyamat végén derül majd ki.

2013-ban polgári kezdeményezés indult Minority SafePack néven az őshonos kisebbségek védelméért, később sikeresen összegyűlt a megfelelő számú aláírás. Hol tart most ez az ügy?

– A kezdeményezők úgy döntöttek, hogy csak a következő Európai Bizottságnak fogják benyújtani a kezdeményezést, mivel félő, hogy az európai parlamenti választások és az új bizottság választása, amire az idén őszre kerül sor, elvonná a figyelmet a Minority SafePackről. Az őszre felálló új Bizottságnak lesz öt éve, hogy foglalkozzon vele. Első lépésként egy széles körű meghallgatást kell tartaniuk, amikor szakértők és érdekeltek elmondják, miért is lenne fontos, hogy az Unió a kisebbségi jogok területén is jogszabályokat fogadjon el. Ezután a Bizottság megvizsgálja, hogy milyen javaslatokkal állhatna elő.

Mit jelent a polgári kezdeményezés fogalma?

– Több mint egymillió uniós polgár legalább hét tagállamból kérheti, hogy az Európai Bizottság foglalkozzon egy-egy kérdéssel, problémával, és álljon elő jogszabály-javaslatokkal. A másik feltétel, hogy a kérdés uniós hatáskörben legyen. Egyszóval nagyon nehéz feladat sikerre vinni egy uniós polgári kezdeményezést. Ezért is van külön súlya annak, hogy sikeres volt a Minority SafePack.

Jellemző, hogy a fiatalok keveset tudnak az EU-ról. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Hajlamosak vagyunk azt a választ adni, hogy a fiatalok nem mutatnak kellő érdeklődést a politika iránt, ezért keveset tudnak akár az EU-ról, akár saját országuk politikai rendszeréről. Ez teljesen téves hozzáállás. Az EU-nak kellene arra törekednie, hogy elérje a fiatalokat, hogy az ő nyelvükön szóljon hozzájuk, hogy felkeltse bennük az érdeklődést. Úgy gondolom, hogy miközben mi Vajdaságban elég sokat tudunk az európai történelemről, földrajzról, irodalomról, addig Nyugat-Európában a fiatalok egy kis túlzással abban sem biztosak, hogy Szerbia európai ország-e. Az oktatáson keresztül sokat el lehetne érni, és ezért tenni is kell, mert egymás megismerése és elfogadása nem lehet egyirányú utca.

 Mit tehetnek a fiatalok az európai integrációért?

– Szerbia európai integrációs folyamata elég elvontnak tűnhet a kívülállók számára, noha tudatosan vagy sem, de mindannyian részesei vagyunk e folyamatnak. Sokan úgy gondolhatják, hogy csak jogászok és hivatalnokok érthetik, vehetnek benne részt, pedig ennek nem kötelező így lennie. Minden generáció, minden társadalmi réteg hozzájárulhat a maga módján. A fiatalok legtöbbet helyben tehetnek, saját falujukban vagy városukban, helyi kezdeményezések útján. Ezért is tartom kiemelkedően fontosnak a szülőföldön való maradást, az otthon boldogulást. Ha sikerre visznek egy-egy kezdeményezést, akkor a jó példát követni fogják mások is. Ezekből idővel komoly projektek, programok nőhetnek ki. Naiv elgondolásnak tűnhet, de kis lépésekkel messzire elérhetünk.

Az ön szakmai életútja bizonyítja, hogy lehetséges, amit sokan elképzelhetetlennek tartanak: Vajdaságból európai parlamenti képviselővé válni. Mennyi munkát fektetett bele abba, hogy mindezt elérje?

– Hogy őszinte legyek, nem szoktam ennyire tudatosan gondolkodni, és patikamérlegen mérni, hogy ennyi meg ennyi befektetett munka mit fog eredményezni. Sok mindent egyszerűen lehetetlen bemérni, és olyan dolog is történhet velünk, amit csak évekkel később értékelünk, csak akkor látjuk hasznát. Persze fontos az iskola és a nyelvtanulás, ugyanakkor a legfontosabb elvnek azt tartom, hogy a befektetett energia nem vész el, csak átalakul. Lehet, hogy nem rögtön és azonnal látható módon, de a fizikának ez az alaptétele a mindennapi életben is érvényes.