Jogi Kar, te drága!
DAY 73: FÜSTBE MENT TERV
Ha valamit megtanultam az egyetemi éveim alatt, hát az az, hogy mindig minden a terv szerint megy. Csak nem biztos, hogy az én terveim alapján. Azokat valahogy soha senki nem veszi figyelembe. Már nem is értem, hogy miért lepődök meg ezen...
DAY 74: ALTERNATÍVÁK
Az egész harmadik évem egy tantárgy körül forog, ez pedig az általunk csak KPP-nek nevezett büntetőeljárás-jog. Egyszerűen nem lehet nem odafigyelni, s így természetesen úgy hagyom el a tantermet, hogy három óra után nemcsak hogy megmaradt bennem valami, hanem ha hajnali háromkor felébresztenének, képes lennék gond nélkül visszamondani az anyagot.
A tananyag mellett még megtanultam pár dolgot. Hallottam rengeteg hasznos tanácsot, amit minden joghallgatónak hallania kell, és úgy érzem, hogy fel vagyunk készítve a tökéletes bűntettre.
Amikor az ember annyi mindent meghallgat a bizonyítékokról és a különböző helyszínelési technikákról, szinte úgy érzi, hogy gond nélkül képes lenne valakit kivégezni, és ez lenne a tökéletes gyilkosság, a bizonyíték különböző fajtái nélkül.
Már komolyan az az érzésem, hogy ez az egyetem gyilkosokat nevel belőlünk. Óra közben nem sokat jegyzetelek, amíg a professzor asszony a tananyagról beszél, de mihelyt a gyilkosságra kerül a sor, vagy éppen feljön a drog, szinte mindenki összenéz, és hallani lehet a ceruzák sercegését a papíron. Valami azt súgja, hogy mindenkinek van valami B terve, ha netán a joggal nem viszi sokra.
DAY 75: A LEGSZEBB NAP
Hideg és szürke reggelre ébredtem, nyoma sem volt bennem a szándéknak, hogy kikeljek az ágyból. Képes lettem volna egész nap pizsiben szaladgálni. Ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen csodálatos nap is vette kezdetét, még az én ébredésem előtt hét órával.
Persze, el is kellett jutni az egyetemig, hogy elém táruljon az a csoda, amitől ez a nap olyan gyönyörű volt. Kis lépés a takarítónőnek, de nagy lépés az egyetemnek. Ma végre volt vécépapír. Szappan és kéztörlő nem volt, de ott állt egy megkezdetlen toalettpapír-tekercs, aminek az elkövetkező néhány napban eleget kell tennie több száz egyetemi hallgató szükségleteinek. De legalább aznap volt! Itt megtanulja az ember, hogy az apróságoknak is örülni kell.
DAY 76: AZ EMBERI ÉLET NEM OLCSÓ JÁTÉKSZER
A harmadik év kezdetétől azt magyarázzák, hogy ez egy felelősségteljes munka, és ha rossz döntést hozunk, akkor annak a súlyát a vállunkon fogjuk viselni. Mindenki arról papol, hogy mi végezzük a társadalom legfontosabb munkáját, hiszen emberi életekről van szó. Az ilyet persze az ember lenyeli, hiszen a jognak nem csak egy ága van. Nem kell feltétlenül emberi életekről dönteni.
Azt hittem, hogy csak fenyegetnek minket azzal, hogy amilyen döntést hozunk, azzal kell álomra hajtani a fejünket. Amikor ezt egy tapasztalt professzor mondja el, akire valamennyien felnézünk, persze, dogmatikusnak hangzik, és egyben rettentő. Az első sokk után viszont elkezdtem gondolkodni, és leszögeztem, hogy teljesen mindegy, mit teszek, úgysem tudok aludni éjjelente.
DAY 77: SPECIÁLIS KIKÉPZÉS
A jog esetében nagyon fontos a türelem. A harmadik évben ezt is minden professzor igyekszik elsajátíttatni velünk, mégpedig úgy, hogy késve érkeznek az előadásra. S mi, mint a majmok összezárva egy ketrecben, úgy várunk akár fél óránál is többet, mire valaki megjelenik a negyvenöt perces előadáson, a tanár szerepében. Ez egy fantasztikus gyakorlat. A mai óra témája: Hogyan maradjunk teljesen nyugodtak a késés harmincegyedik percében, amikor megöl az unalom, a szemeim majd leragadnak, és valahol egy csaj megállás nélkül vihog, mint egy hiéna.
Az esetek nagy részében mindenki a helyén ülve vár, mobilozik, esetleg társalog. De akad olyan is, aki már a tizedik percben kimegy elszívni egyet, meginni egy kávét, a végén pedig vissza sem jön. Milyen jó, hogy vettem a fáradságot, hajnali hatkor felkeltem, s még idő előtt odarajzoltam magam a „SUP” tanterembe. Ezt a semmittevést akár otthon is folytathattam volna, alvás formájában, mondjuk, nyolc óráig. Kellett nekem lelkiismeretes egyetemi hallgató módjára bejárnom az előadásokra, amik ráadásul nem is kötelezőek... És akkor a prof megjelenik harmincöt perc után, és megkérdi: ugye nem késtem sokat? Nem is tudom... Legalább a mai órán tökéletesre csiszoltuk a nyogodtan ül harminc percig, nem idegeskedik, és nem is próbál meg kinyírni senkit képességünket. Ki gondolta volna, hogy ennyi mindenre megtanít minket ez az egyetem. Ilyen alacsony tandíj fejében micsoda tudás... Megér minden parát. Csak ajánlani tudom. Igazi három az egyben.
