Létezhetsz a médiában!

A Magyarországon jól ismert D. Tóth Kriszta a közelmúltban Szegedre látogatott, hogy előadást tartson elsősorban nekünk, kommunikációs szakirányon tanuló diákoknak, másodsorban pedig a vidéki rajongóinak, ha nevezhetem így a közöttünk elvegyülő se nem BTK-s, sem pedig JUGYU-s, nálunk korosabb férfi és női hallgatókat.

Az óriási érdeklődés egyáltalán nem meglepő, hiszen sokak számára példaértékű az ő munkássága, mert széltében-hosszában megjárta már a média útjait az elmúlt húsz évben, úgy, hogy ahol megjelent, sikert aratott. Könnyed profizmusával, határozott arcával, bátorító mosolyával és szívekhez szóló szemeivel a kereskedelmi és a közszolgálati tévé nézőit egyaránt lebilincselte éveken keresztül. Aztán egyszer csak hirtelen felrúgva mindent vetett véget televíziós pályafutásának. Mint az előadásából kiderült, ez azért történt, mert a DTK-show, amely a saját nevét viselte, és amely akkor egy show-műsorok iránti igényt kívánt kielégíteni, nem az ő műfaja volt. Így aztán teljesíteni sem tudott benne úgy, ahogyan azt a tévénézők, a munkatársai és nem utolsósorban a főnökei elvárták, avagy elmondása alapján egy az egyben kudarcot vallott. Bár kapott csábítóbbnál csábítóbb ajánlatokat, mégsem kívánt újra képernyőre kerülni. Tollat ragadva megírta a Jöttem, hadd lássalak és a Húszezer éjszaka című csodálatos könyveket, amelyek hatalmas sikert hoztak számára mind anyagi, mind szellemi szempontból. 2014-et írtunk, amikor rájött arra, hogy azt a tartalmat, amit a kezében és a lelkében egyaránt őriz, milyen módon tudná leginkább a közösségi média rendszeres fogyasztói számára a legjobban, a legütősebben és a legszabadabban prezentálni, felhasználva az évekkel korábban jól felépített márkáját. Megalapította a WMN magazint, majd elindította youtube-os csatornáját, mely az Elviszlek magammal nevet kapta, és belekezdett a rajongókkal való személyes kapcsolattartásba a Hello, WMN! estek megszervezésével. Pontról pontra halad, munkatársakat, szponzorokat szerzett maga mellé, és szinte percek alatt épített fel egy elképesztően keresett vállalkozást, amelyben a nő, a férfi, a kultúra, a közügyek és egyszerű hétköznapi témák egyaránt helyet kaptak. Ahogyan az útjáról mesélt, a már meglévő, néha túlzott ambícióim mellé még több motiváció gyűlt. Azt éreztem, hogy nincs lehetetlen, megfelelő kitartással, munkával és igyekezettel belőlem is lehet valaki, hiszen itt ülök, moderátor vagyok, évek óta hobbi szinten újságírással foglalkozok, blogolok, dokumentumfilmeket rendeztem, és mindezek mellett tömérdek mondanivalóm van még, amit, igaz, apránként, de igyekszem közölni az emberekkel, vagyis én is egy jó úton haladok?! Annak ellenére, hogy most még csak újságírópalánta vagyok, aki nektek, kedves olvasóknak hétről hétre azokat a túl nyers, túl szabad, túl egyszerű és túlságosan érthető szavaimat vetem papírra egy-egy témával kapcsolatosan, még én is lehetek jó. Üdítő és felszabadító egy-egy ilyen meghatározó médiaszemélyiség beszéde, mint amilyen Krisztáé is volt, hiszen ilyen fiatalon nekünk pontosan arra van szükségünk, amit ő közvetít: bátorságra, vágyak, célok megfogalmazására és a megvalósításukra irányuló lépések megtételére, és mindenre, amiben kifejezhetjük önmagunkat és a bennünk lakozó és létező tehetségünket.

Úgy vélem, minden lépés, amit az álmod megvalósítása érdekében teszel, egy-egy bizonyítéka annak, hogy küzdő szellemmel rendelkezel, hogy vannak céljaid, hogy akarsz valaki lenni, és valamit le kívánsz letenni az asztalra. Így hát én saját tapasztalatból és az elhangzottak alapján egyaránt azt javasolom, ha van egy vágyad, vágj bele, valósítsd meg, érd el, ha kell, sírva és fogcsikorgatva, aztán pedig fürödj meg a boldog sikerben, hiszen a munka gyümölcse édes, a médiában való munkáé pedig még édesebb. Csak ne feledd: meg kell találnod azt a közölnivalót, amivel értéket teremtve tudsz olyat alkotni, amire senki más nem lesz utánad képes.