Hogyan viselkedjünk külföldön? 3.
Amikor külföldre utazunk, más kultúrával szembesülünk. Ami otthon normális, az külföldön sértőnek számíthat. Mielőtt útra kelünk, nem árt alaposan utánajárni annak, hogy mi az, ami az adott országban sértőnek számít, és milyen, nálunk hétköznapinak tartott viselkedéssel küldhetjük magunkat rács mögé. Egy utazás célja az élvezet és az, hogy barátokat szerezzünk, esetleg, hogy új dolgokat tanuljunk meg. Senki sem szeretne ellenségeket gyártani egy téves kézmozdulattal.
Itt van például a két kontinensen elterülő Oroszország. Ha csak tehetjük, ebben az országban ne mosolyogjunk sokat. Ha fülig érő szájjal nézünk rá egy ismeretlenre, valószínűleg hülyének fog minket nézni. A mosoly nem a kedvességet szimbolizálja. Véleményük szerint az ok nélküli mosolygás a butaság jele. Szinte elfogadhatatlan mosolyogni, ha ismeretlenekről van szó. Ismerősök esetében már nyugodtan mosolyoghatunk, ezzel kimutatva a személyes szeretetünket. Ha valakivel megismerkedünk, okvetlenül vegyük le a kesztyűnket, amikor lekezelünk. Ellenkező esetben megsérthetjük a másik felet. De természetesen nem ez az egyetlen módja annak, hogy valakit megsértsünk. Ezt megtehetjük egy ártatlan viccel is, ami magába foglalja az adott illető valamelyik családtagját, különösen az anyját, illetve a nagyanyját. Ha vacsorára, illetve ebédre vagyunk hivatalosak valakihez, jobban tesszük, ha előtte kiéheztetjük magunkat, hiszen bizonyára rengeteg étel fogad majd bennünket. Sose jelenjünk meg ajándék nélkül. Más házába belépve azonnal vegyük le a cipőnket. Feltételezhetően kapunk papucsot, másrészt ne érjen minket meglepetésként, ha a nők egy plusz magassarkút hoznak magukkal, kizárólag benti használatra. Abban az esetben, ha mi hívunk el valakit vacsorára egy étterembe, még véletlenül se gondoljunk arra, hogy felezzük a számlát. Aki elhívja a másikat, az fizet. Az oroszok nagyon babonásak, és valószínűleg nem telik majd el nap anélkül, hogy erre rá ne mutatnának. Ha valaki például az asztal sarkánál ül, az sosem fog rátalálni az igaz szerelemre, és magányosan fog meghalni. Így például fütyülni sem megengedett a házban, az ugyanis bevonzza a balszerencsét. Ugyanakkor szerencsétlenséget hoz az is, ha az üres üveget az asztalon tartjuk. Amint kiürül, ajánlott vagy rögtön kidobni, vagy a földre helyezni. Legvégül pedig: sose utasítsunk vissza italt!
Európa felé haladva egy nap nagy valószínűséggel majd ellátogatunk Franciaországba. Ebben az országban ne számítsunk éjjel-nappali kiszolgálásra. Hétvégén és este hét, illetve nyolc óta után már nehezen bukkanunk rá olyan boltra, ami nyitva tart. Emellett ebédszünet idején, úgy dél és tizennégy óra között is bezárnak a boltok. Ha találunk nyitott üzletet vagy éppen a piacra látogatunk el egy kis gyümölcsért és zöldségért, hagyjuk az elárusítóra, hogy kiválassza, amit kértünk. Illetlenségnek számít válogatni, bökdösni, illetve megfogdosni az árut. Amikor belépünk egy boltba, hangosan köszönjünk az elárusítónak, és ne feledjük el megköszönni a kiszolgálást. Bonjour és merci. Minden országban máshogy köszöntik egymást az emberek. Míg a japánok szigorúan kerülik a testi kontaktust, addig a franciák találkozáskor puszit nyomnak egymás arcára. Ha valaki kezet nyújt nekünk, viszonozzuk, de ne próbáljunk meg cuppanós puszit nyomni az illető arcára. Miután megismerkedtünk, és egy házibuliba invitálnak minket, ajándékképpen még véletlenül se vigyünk bort. Azzal csak megsértenénk a házigazdát, hiszen a borral azt sugalljuk, hogy ő maga képtelen meghatározni, hogy milyen bor illik az alkalomhoz. Nem a bor az egyetlen ajándék, amiről azonnal le kell mondani. Ha virágon törjük a fejünket, ügyeljünk arra, hogy ne egy csokor krizantémmal vágódjunk be, hiszen ez a virág a franciákat a temetőre, a temetésre és magára a halálra emlékezteti. Ha valakinek ajándékot kell vinnünk, vigyünk egy doboz csokoládét. Éttermekben, kávézókban ajánlott mindent megenni, ami a tányéron van, hiszen az adag nem túlságosan nagy, éppen ezért illetlenség hagyni belőle. Ha marad is valami, még véletlenül se kérjük, hogy csomagolják be nekünk. Ebben az országban feledkezzünk el arról, hogy magunkkal visszük a maradékot. Az étel mellé pedig vagy bort, vagy vizet kérjünk. Üdítőt, kávét vagy teát kérni illetlenség. A pincérek természetesen örülnek annak, hogy vendég van az étteremben, és nem sietnek a fizettetéssel. Ha fizetni akarunk, nekünk kell megkérnünk a pincért. Ne feledkezzünk meg a kellemetlen meglepetésekről sem. A franciák igazán szeretik házi kedvenceiket, és a kiskutyáik számára minden megengedett. Még az is, hogy bárhova odapiszkítsanak. Ez a kisebbik gond. A nagyobbik gond viszont az, hogy kevesen vannak, akik hajlandóak összeszedni azt, amit a kutyájuk az út mentén, a járdán vagy a parkban otthagyott maga után.
(Folytatjuk)
Az előző rész itt olvasható.
