I left my heart in Tokio...

szerző: Suhajda Annamária

Nyolc évvel ezelőtt egy Mini Viva nevű egynyári lánycsapat arról énekelt, hogy a szívét Tokióban, a folyónál hagyta. Az említett szám nagy eséllyel indulhatna a világ legostobább dalszövegeinek versenyén, ha ezt bárki megszervezné. Ennek ellenére tojáshéjjal a fenekemen arról álmodoztam akkoriban én is, hogy egyszer ott hagyhatom a szívem a Japán fővárosban. Végül, mint általában, az álomból nem lett valóság. Nem hagytam a szívemet Tokióban..., de azért elvittem, és jól megsétáltattam a folyó partján. Hádzsime maste dózo jöroskü, avagy: Örvendek, Tokió!

A japán főváros a világ legélhetőbb városai között igen előkelő helyet foglal el, a tömegközlekedése kitűnő, 2020-ban itt rendezik meg a nyári olimpiát. Japán sokáig elutasító volt mindenkivel, aki nem japán, és az idősebb korosztály a mai napig nem beszél idegen nyelveket. Mára Tokió mégis turistáktól, utazóktól, külföldi üzletemberektől hemzseg. Bátran mondhatjuk, hogy Japán évek óta egyre nagyobb közszeretetnek örvend az európai fiatalok körében, nemcsak különleges stílusú rajzfilmjei, különc kultúrája miatt, de Tokió kerületei mind egy-egy világot jelenítenek meg, európai létünktől annyira különbözőt, mintha dimenzióugrásban volna részünk. Izgalmasan hangzik? Az is.

Sindzsuku Gjoen park

A japán kert és a rajta álló építmények az Edo-korszakban a királyi család otthonául szolgáltak, ma pedig Tokió legfőbb turistalátványosságai közé tartoznak. A vonatállomástól könnyen megközelíthető a park, a belépőjegy ára jelképes – én amúgy ingyen jutottam be. Több mint ezer cseresznyefa található itt, és a Hanami Fesztivál idején, amikor a sakura, vagyis a cseresznyefa virágzik, virágszirmokkal borítják be a talajt. Sok turista csak ezért a látványért látogat el Japánba.

Tsukiji halpiac

Milyen étel jut először az eszedbe, ha azt mondom, ebéd Japánban? Biztosan nem a rántott hús. Valószínűleg nem is a rámen. Talán nem a jakiszoba. A nyugati világ összekapcsolta a felkelő nap országát a sushival, amely algalapba tekert rizsből és többnyire nyers halból áll. Mivel a nyers hal elég kényes, romlandó áru, a japán pedig elég precíz és extrém nép, a halvásárlás Tokióban bonyolult feladat – főként, ha étteremvezető vagy.

A Tsukiji halpiacon a gasztronómia szerelmesei mindent megtalálnak, ami szem-szájnak ingere. Van itt tengerisün, helyben sütött, hatalmas kagyló, fura kinézetű és színű, nyársra tűzött hal. Csemegének az ember itt nem pattogatott kukoricával mászkál, hanem füstölt tintahalkarikákat tűzdel fogpiszkálóra, és rágja rendületlenül, amíg kerülgeti a tömeget. A legfontosabb és legkülönlegesebb része a halpiacnak mégsem ez a szín- és szagkavalkád... A legmenőbb éttermek vezetői minden éjjel vámpír módjára megjelennek a halpiacon, és licitálnak a legszebb haldarabokra, amelyekből másnap sushi és más japán különlegesség készül. Néhány szerencsés turista bemehet, és végignézheti ezt a vérre menő küzdelmet a halakért, de természetesen csak nézőként vehetnek részt benne. Én csak a licit utáni maradványokat örökítettem meg, elnézést kérek előre azoktól, akik nem bírják a félméteres halfejek látványát.

Akihabara, az Elektromos Város

Akihabara egy elfelejthetetlen nevű városrész, ahova az embernek újra és újra vissza kell térnie. Az Elektromos Város az a hely, ahol minden japán elektronikai kütyüt be tudunk szerezni. Plázák sora várja a vásárlókat, minden emeletük tömve az újabbnál újabb technológiai eszközöket kínáló eladókkal és portékákkal. És jó sok emelet van! Itt kap otthont a legtöbb Maid Café is. Ezekben a kávézókban francia szobalánynak öltözött cukibabák szolgálják ki a magányos fiúkat, akik borsos árat fizetnek a lányok kedvességéért.

Ne gondoljunk semmi rosszra, a maximum, amire a lányok rávehetők, egy közös kép vagy egy pacsi a kézbe. Mégis, a legtöbb fiú hosszasan kígyózó sorokban várja, hogy végre sorra jusson, és neki szolgálja fel a csini lány a vacsorát.