Ez a Titanic legyőzi a jéghegyeket

Fotók: Bíró Timi

Bemutatták a Fabula Rasa Színjátszó Grund új előadását

A vasárnapi bécsi szeletek megemésztése után a szabadkai lakosok egy része úgy döntött, hogy a nap desszertje a Fabula Rasa Színjátszó Grund új előadása lesz. Este hét órakor hátra is dőltek a Népkör Magyar Művelődési Központ székeiben, és elkezdődhetett a Tasnádi István által írt Titanic vízirevü, amelyet Greguss Zalán és Ralbovszki Csaba rendezett. A kétfelvonásos darabot a tizenéves fiatalok a nézőtéren adták elő, ezáltal egy még érdekesebb hangulatot adva a színdarabnak. Az előadásban a csoport minden tagja szerepel, vagyis: Nyári Ákos, Đurović Miléna, Budinčević Krisztián, Bodnár Lonetta, Dedović Tomić Dina, László Roland, Lukács Ramóna, Dudás Dániel, Dimitrov Nikoletta, Greguss Lilla, Ambrus Richárd, Hornyák Nikolett, Szabó Szandersz és Sábity Anita.

A szöveg könnyed és szórakoztató, a mögötte levő tartalom és mondanivaló viszont annál súlyosabb és elgondolkodtatóbb. Az egyik legaktuálisabb problémát, az elvándorlást, a vidékiségből való kitörést feszegeti a darab. A történet egy kis faluban, Alsóbelesden játszódik. A polgármester, Matyik Lajos (Budinčević Krisztián) és a Pestről hazatért Ritter Dénes (Nyári Ákos) a falubeliekkel indulnak útnak egy monarchiabeli hajón. Több figura nézőpontjából szemlélhetjük a közösség életét, így a különös polgármester és a még különösebb, örökké csacsogó és pletykálkodó felesége mellett megjelenik például a mélyen tisztelt művésznő is, akinek van az a pénz, amiért elvállalja a fellépést a „pórnép” között. A közösségben erősen kicsúcsosodó megrekedtségérzést a dalfesztiválszerű produkciók ellensúlyozzák, próbálják elviselhetővé tenni az elviselhetetlent. A fellépők versengése is a feltörekvést szimbolizálja. Mintha minden egyes oktáv egy fok lenne a társadalmi ranglétrán. A részletesen kidolgozott koreográfia Greguss Zalán és Szőke Attila munkáját dicséri.

Az előadás plakátját és trailerét Baráth Attila készítette, a hang- és fénytechnikusok pedig most is a rendezők voltak.

A színjátszó grund rengeteget fejlődött, hiszen ezúttal egy olyan szöveget állítottak színpadra, amely a felnőttekről szól, felnőtteknek íródott. A rendezők és a fiatalok kitartó munkája példaértékű. A tanév végi kavalkádban és a napsugarak csábításának ellenállva megalkották, amit elterveztek. Ez is azt bizonyítja, hogy a csapat egyre összeszokottabb, és stabil kultúrabázisa a városnak.

A telt házas közönség ebben a felállásban most látta utoljára a darabot, mivel a csoport néhány tagja ősztől másik városban folytatja a tanulmányait. A csoportvezetők nyitottak az új tagok bevonására, várják a színjátszani vágyó fiatalokat.

Tegek:

Bíró Tímea vagyok, de általában csak csak Bíró Timi, így ismerhettek a lapokról is. 2010-ben jelent meg az első írásom a Képes Ifiben, ami egy spanyolországi útibeszámoló volt. Sok-sok karakterrel hoztam Nektek élménybeszámolót különböző kulturális eseményekről, örömmel írtam és írok kedvenc könyvekről, interjúk is születnek művelődés vagy egészségügy témakörben, de ami a fő területem a lapban, az a nagysikerű My Choice. Nem miattam sikeres, hanem a sok színes vajdasági egyéniség miatt. Nagyon szeretek agyalni, hogy ki legyen az újabb alanyom és izgatottan várom a kérdésekre adott válaszaikat. Mivel bölcsészkaron tanultam, ezért ezen a vonalon mozgok. Mindenütt csak írás, a Hét Nap hetilap a szeretett munkahelyem, mellette verseskötetek (A pusztítás reggelei, Hosszú) és kisregény (Moldva) a Forumnál. Legyen minél több természet, nevessenek sokat a fiúim (a férjem és a fiaim), és jó, ha van időm edzeni, olvasni, zenét hallgatni. Mellesleg szirupkészítő nő is vagyok, de csak nyáron, amikor van menta és citromfű.

Galéria