Amikor Ég és Föld helyet cserélnek – Japán vs. Vajdaság

Kiállítás nyílt a zentai Művelődési Ház kiállítótermében. A művészek – Holló Borbála, Barna Kolozsi Valéria, Jasmina Jovančić Vidaković, Kókai Eléna, Bakos Anita, Tóth Alisa, Balla Ákos Zwara, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet szakának tanárai – negyedszer állítanak ki közösen. Általában ilyenkor mindig a legutóbbi alkotások kerülnek közönség elé. Ebből adódott a gondolat, hogy ezek mellett legalább egy olyan munkát is készítsenek és bemutassanak, amely ugyanazt a gondolatot járja körül, amelyet mindenki a saját értelmezése szerint közelít meg. Ez a felvetés a japán művészet vagy általánosabban a japán kultúra, a japán mint fogalom és esszencia, sőt minden, ami japán.

Bevezetésként egy rövid részletet közlünk Igor Savićević művészettörténész megnyitóbeszédéből, ezt követően pedig beszéljenek magukért – maguk a kiállított munkák!

„Két ajándékot kapunk ma az itt kiállító művészektől: a művészi szépséget tolmácsolják nekünk, és a földgömb két ellentétes pontján fekvő ország kultúráját, gondolkodásmódját, különbözőségét és hasonlóságát forrasztják egy mikrokozmosszá.

Minden művészi alkotásban megtalálható az a meggyőződés, hogy az ellentéteket rokoni szálak fűzik egymásba. Nem lehet alkotni anélkül, hogy megérintünk, érzékelünk és átérzünk, kóstolunk és tapasztalunk.

Az a híd, amely összeköt, egyben lehetségessé teszi a valóság megértését és a jövő jobbá tételét. Ez a híd a Művészet.

Függetlenül attól, hogy Otani, Onigi, Utamaro, Hokusai vagy Hirosiga, illetve Eléna, Valéria, Tibor, Ákos, Alisa, Borbála, Anita vagy Jasmina a nevük, a két kultúra találkozását idézték elő, az Ég és a Föld helyet cseréltek, és elérték azt a híres felkelő Napot.”