Summer's Almost Gone!

Megszokhattátok már, hogy a tanévkezdés alkalmából a nyárról beszélünk nektek. Az újságíró már csak ilyen, szeret emlékezni, szereti visszaidézni az elmúlt hónapokat, és szereti mindezt megosztani a mindenkori olvasóval. Tehát ez a szám sorra veszi a nyáron történt eseményeket, bulikat, fesztiválokat, így elmondhatjuk, hogy tematikus számot adunk a kezetekbe, egy olyan számot, amellyel bejárhatjátok a világot. És ez a kijelentés egyáltalán nem túlzás, virágról virágra, fesztiválról fesztiválra, városról városra, országról országra szökkenünk. És mindenhol jól érezzük magunkat. Mert az újságíró már csak ilyen (is), szeret jelen lenni ilyen-olyan eseményeken, szeret megismerkedni ezzel-azzal, és mint már mondtam, szereti mindezt megosztani a mindenkori olvasóval.

Van abban valami szomorú, hogy vége a nyárnak, erről talán még senki nem írt vidám dolgot. Bármennyire is szeretjük az őszt, az őszi színeket, a hulló faleveleket, az esőt hozó szeleket, mégis ragaszkodunk a nyárhoz, és mindenhez, ami hozzá tartozik. Legfőképpen talán a szabadsághoz, a szünidőhöz, a kötöttségek nélküli napokhoz, amikor nem az ébresztő hangja riaszt fel bennünket, amikor nem kell péntekig várni arra, hogy megérezhessük a hétvége hangulatát.

Viszont mindannyian tudtuk, hogy eljön az ősz, amelyet nevezhetünk a konszolidáció időszakának is.

(A szót teljesen automatikusan használtam, ezért gyorsan utána is néztem a jelentésének, hogy nem tévedtem-e, amikor ideillesztettem. A weben fellelhető kislexikon szerint a konszolidáció: A fennálló gazd., pol. viszonyok átmeneti megingása utáni újraszilárdulásának folyamata és eredménye. A válságos időszakok után a rendszer alapvető társ. változások nélküli helyreállítása. Ilyen volt pl. az 1919. évi, a Magyar Tanácsköztársaság leverése utáni átmeneti tőkés válság után a bethleni konszolidáció, az 1929-1933-as nagy gazd. válság után a tőkés rendszer átmeneti konszolidációja vagy pl. az 1956-os forradalom utáni években a szoc. gazd.pol. rendszer konszolidációja Mo.-on. A kifejezést ma már általánosabb értelemben nemcsak pol. rendszerre, hanem pl. egy család életére stb. is használják. Tudom, ez a definíció ezer sebből vérzik, de engem megnyugtatott, hogy jól használtam a kifejezést, így talán majd legközelebb újra. Mert miért is ne?...)

Mire ezek a sorok megjelennek, ti már az iskolapadokat melegítitek, készültök a vizsgákra, jegyzeteltek, olvassátok a kötelezőket, de mi bízunk abban, hogy talán mindezek mellett tudtok egy kis időt ránk is szakítani, csak úgy, lazításképpen.

Nem tudom megállni, hogy ne hívjam fel a figyelmeteket két, a napokban megjelenő kiadványra. Az egyik a Man Brooker-díjas Krasznahorkai László új regénye, amely szeptember 15-én kerül a boltokba Báró Wenckheim hazatér címmel. A másik pedig a Kátai Tamás nevével fémjelzett Thy Catafalque legújabb albuma, a Meta, amely e hó 16-ától érhető el teljes egészében.

Mit is mondhatnék még?

Legjobbakat!

Végezetül egy részlet a már említett Meta album Sirály című számából:

Nap fürdet, megölel a szél,

úgy szállok, nyomaim a földön,

hullám nő, kisimul a part,

befogad a tenger, betakar majd.