Becsén ünnepel a virgonc hetvenéves!
Már-már feladtam volna az idei tavasszal kapcsolatos reményeimet, amikor eszembe jutott: két hétvége erejéig bizonyára tiszteletét teszi majd nálunk – ezek pedig a mostani hétvége, a KSZFV Zentán, valamint a következő, az igazi, a KMV óbecsei hétvégéje, döntője, gálája! És hogy az Örömünk teljes legyen, április 24-én, a KMV pénteki napjának estéjén 20 órakor az óbecsei Városi Színházban kerül sor a 70 éves Képes Ifjúság központi ünnepségére! Elbeszélgetünk majd a lap volt főszerkesztőivel, Bakos Árpád és Miroslav Jovančić muzsikálnak nekünk, a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat színpadi produkcióval készül, lesz mézeskalácsosztás – szóval dal, móka, kacagás, ahogyan az a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén egy igen virgonc hetvenévestől dukál! Tarts velünk Te is, sok szeretettel várunk a rendezvényen!
(…és ha már az ünneplésnél tartunk: ugye legutóbb arról is beszámoltunk, hogy idén a Képes Ifi megkapta a VMÚE díját. „Természetesen” ezt az elismerést máris kritika érte (ahogyan szinte az összes többi kiosztott díjat is!), ezúttal a Délhír részéről. Idézem is a ránk vonatkozó részt: „A szerencsétlen, idén 70 éves Képes Ifjúságot is megjutalmazták, dacára annak, hogy ma már csupáncsak szégyenteljes karikatúrája egykori önmagának. Tótágast a logika: épp akkor díjazzák, amikor a lehető leghalványabb. Nemcsak az arcát veszítette el, hanem az önállóságát is, már csak a Magyar Szó szerdai mellékleteként jelenhet meg. A zentai Szögi Csabából főszerkesztőt kreáltak – maradt volna inkább az irodalomnál, nem volt rossz versfaragó! –, aki az itthoni reményvesztett fiatalság helyzetelemzése helyett, rendre »külföldi levéláradattal« traktálja az ifjú újságolvasót.”
Először is: Köszönjük szépen, hogy foglalkoznak velünk – igazán nagyon megtisztelő! Másodszor: Ha már az itthoni helyzetelemzést kérik rajtunk számon elsősorban, beszélhetnénk ezúttal például az irigységről. Ami persze globális jelenség, de vajdasági magyar körökben talán „kiemelt jelentőségű”. Most is, mivel éppen egy díj adta az elmarasztaló kritika apropóját, felmerül a gyanú, hogy az újságíró – vagy a sajtóorgánum – vágyna esetleg ugyanarra az elismerésre. Ezennel benyújtok hát egy javaslatot a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének: folytasson le egy gyors nyomozást, kik még azok, akik ilyen csavaros és indirekt módon vágyakoznak a díjaira, aztán jövőre nekik ossza ki. Hátha akkor végre beköszönt az egyetértés és harmónia szűkebb pátriánkban. Ha már a díjakon múlik egyesek boldogsága – hát ezen ne múljon! (Egyébként emlékszem egy Képes Ifi-s főszerkesztőre, aki egyfolytában „helyi érdekű aktualitásokkal” foglalkozott: a saját aktuális „háborúival” más „vajdasági csúcsértelmiségiekkel” – ez tette ki egy idő után a lap tartalmának harmadát, olykor a felét is. Talán ez a követendő példa… mégsem visz rá a lélek. Pl. ha most kizárólag személyemben „dicsér meg” a Délhír újságírója, ezt a kurta bekezdést sem szántam volna rá, hogy megköszönjem. De mivel a lap jelenlegi munkatársait, sőt olvasóit is minősíti, gondoltam, szánok a válaszra egy kis időt és helyet. De csakis zárójelben. ;))
Mert a lényeg ezúttal ugye egyértelmű: 24-én találkozunk Becsén – meg előtte Zentán, el ne feledjétek!! –, és dáridózunk egy fergetegeset a KMV-n, az ifjúság hatalmas örömünnepén! (A részletekkel kapcsolatban lásd a plakátokat a belső és hátsó borítónkon!)
Éljen a Tavasz és az Ifjúság!!
