Messze még a tréfa vége
Rövid rátekintés az Aurora történetére Víg László énekes/gitáros segítségével
Azt hiszem, nem túlzás Magyarország legjelentősebb punkbandájának nevezni a győri Aurora zenekart, kik a minap ünnepelték harmincéves fennállásukat. Nem is kell több bizonyíték a harmadik X létjogosultságára egy kiváló új albumnál, amellyel tavaly ajándékozták meg a rajongóikat, s melynek címe Még nem ez a tréfa vége. Tekintettel az évfordulóra megpróbáltuk kicsit megbolygatni a banda múltját!
– Mi keltette fel annak idején az érdeklődésedet a punkzene iránt? Milyen körülmények között találkoztál először ezzel a stílussal?
– Először a tiltott rádión érkezett a zene. Komoly hatással volt rám a нет нетszovjet című dal, amit a Szabad Európa rádióban hallottam. Később rátaláltam a nagy kedvenceimre: Sex Pistols, Ramones, The Clash és Stranglers. Na meg a Motörhead.
– Mivel Magyarországon, úgy tudom, nem volt túl egyszerű feladat külföldi lemezekhez hozzájutni a 80-as években, elmesélnéd, hogy ti hogyan oldottátok ezt meg?
– A Vajdaságban sok barátunk volt, így kijártunk bandázni. A szabadkai és a topolyai nagypiacon a mi áraink töredékéért tudtuk a lemezeket és a kazikat megvenni.
– Honnan vettétek a bátorságot egy zenekar megalapításához? Feltételezem, a hangszereket sem volt könnyű beszerezni…
– Lakóhelyünkön próbált egy rockzenekar, mi, suhancok állandóan ott lógtunk a nyakukon. Aztán persze mi is kedvet kaptunk a zenéléshez. Természetesen kölcsönökből vettük meg az első komolyabb hangszereinket.
– Első koncert? Milyen emlékeid vannak róla?
– Volt egy hírhedt bulink. A színpadot nagyon sok ócska tévével díszítettük fel. Annyira elkapott minket a hév, hogy a számok közt törtük-zúztuk őket. Később a közönség is csatlakozott, és baromi nagy hepaj lett. Jártunk is utána sokat a rendőrségre. (Nevet)
– Hogyan működött a szervezkedés akkoriban? Rockklubok nem igazán voltak, ha jól tudom…
– Minden buli engedélyköteles volt, és ha egy zenekar engedélyt kapott, akkor az az est tuti, hogy egy 6-8 zenekaros, reggelig tartó mulatság volt. Nem volt ritka, hogy a rendőrség szakította félbe a koncertet.
– Mit jelentett punknak lenni, és punkzenekarban játszani azokban az időkben?
– Külsőnkkel, megjelenésünkkel, viselkedésünkkel fejeztük ki nemtetszésünket a diktatórikus rendszer miatt. Színpadon állva nagy tömegekhez tudtuk eljuttatni üzenetünket.
– Elég sok zenekart üldöztek akkoriban. Ti ki voltatok téve különböző jellegű meghurcoltatásoknak?
– Igen. Az ifjúságvédelmisektől a besúgókig mindenki jelen volt a koncertjeinken. A kezdeti csapatból ketten is emigrálni kényszerültek. Mi, többiek azt hazudtuk, hogy semmi közünk nincs a dologhoz. (Nevet) Na jó, ez csak vicc persze. Az állandó rendőri és ifjúságvédelmis zaklatást ők nem tudták a helyén kezelni, nehezebben viselték, mint mi. A bandát sokáig csesztették azért, hogy biztos tudtunk arról, hogy készülnek disszidálni a barátaink. Konokul tagadtuk. Mi amolyan utolsó írásos figyelmeztetéssel úsztuk meg a dolgot.
– Milyen volt a punkszíntér a 80-as években Magyarországon? Esetleg kiemelnél néhány bandát, illetve eseményt az akkori időkből?
– Rengeteg zenekar volt. A Fekete Lyukban zajlottak a nagy dolgok. Mi gyakori vendégek voltunk a legendás helyen. A teljesség igénye nélkül pár banda: CPg, VHK, Kretens, Quss, AMD, Marina Revue, Trottel és még kb. 100. Egyik jobb és zajosabb volt, mint a másik.
– Miért változtattatok nevet Aurora Cirkálóról Aurorára?
– Túl hosszú volt. (Nevet) Ez a név a TerrorEastet váltotta, és még a politikaiaknak sem baszta annyira a szemét.
– A 80-as években turnéztatok Németországban, és az első Aurora-EP is ott jelent meg először. Hogyan jött ez a lehetőség?
– ’86 körül ismerkedtünk meg bécsi és nyugatnémet punk srácokkal. Tetszett nekik a stílus, amit a zenekarunk képviselt. Először Bécsben a leghíresebb foglaltházban játszottunk rendszertelen rendszerességgel. Később nyomultunk Németország irányába. A kint megkeresett pénzt stúdiózásra költöttük. Itthon nem volt lehetőségük bejutni az efféle zenekaroknak a hatalom által ellenőrzött stúdiókba.
– Foglaltház (squat)? Tehát illegális buli volt egy elbitorolt házban?
– Igen. Foglaltházban illegális bulik, kiállítások voltak, és sok kulturális műsor helyéül is szolgált. Bécs leghíresebb squatja volt, sokáig ment a küzdelem a lakók és a rend őrei közt. Sok-sok év után tudták csak romba dönteni.
– Sok külföldi bandával is együttműködtetek, szerveztétek az Új Hullám Fesztivált hat éven át. Mesélnél különböző szervezkedéseitekről és ezeknek a fontosságáról, kimeneteléről, eredményeiről?
– Mivel mi már sokat játszottunk külföldön, és sok kiváló zenekarral barátkoztunk össze, ez a fesztivál jó alkalom volt arra, hogy találkozzunk és bulizzunk velük hazai környezetben. A fesztivál igencsak nemzetközi volt. A csapatok élvezték az itteniek szeretetét, lelkesedését.
– Miért nem rendezitek már az Új Hullám Fesztivált? Elegetek lett a szervezésből?
– Igaz, sok energiát szívott ki az emberből, de sok öröm is volt benne addig, amíg Abdán volt. Később a területet megvette egy vállalat, és el kellett vinni a rendezvényt. Utána kezdődtek a bajok. Vándorfesztivállá lett, és ez már túl sok stresszel járt. Így maradt abba.
– Volt „cserebulitok” anno a horvát Kud Idijoti zenekarral is. Tudtad, hogy az énekes Tusta elhunyt tavalyelőtt?
– Megrázott a hír. Tusta óriási egyéniség volt. Régről ismertem a zenekart, melynek még ma is nagy tisztelője vagyok. A korai időszakban szerveztek nekünk egy kisebb turnét, és akkor kezdődött el a két zenekar közötti barátság. Volt szerencsém Tusta vendégszeretetét saját környezetében élvezni. Meghívott magához nyaralni. Sok szép emlékem van azokról az időkről. Szomorú vagyok, hogy Ő már nincs köztünk.
– Visszatekintve, ennyi év után Melyik Aurora-lemezre vagy a legbüszkébb?
– A ’88-as bemutatkozó demónkra. Feró a nagy sikerű Garázs műsorában sokat játszotta. A Viszlát Iván egyfajta mérföldkő volt a zenekar életében. Az Előre kurvák gengszterek című album a gengszterváltás idejében készült nagy kedvencem. És a mostani Még nem ez a tréfa vége albumra szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon jól kiforrott anyag.
– Te is úgy látod, hogy ez az eddigi legkomolyabb/legérettebb Aurora-lemez?
– Azt gondolom, a 10 nóta a szövegvilágánál fogva nagyobb körben lett népszerű, mert olyan érzéseket bolygatunk, amik az emberek mindennapjaiban gyakran tetten érhetőek. Énekelünk magányról, csalódottságról, igazából a saját hétköznapjainkról.
– Amióta ismét trióban játszotok, eszetekbe jutott már, hogy nem ártana ismét bővíteni a felállást?
– A zenekar most nagyon egyben van, nem gondoltunk rá, hogy új tagokat vegyünk be. A csapatban nagyon jó a hangulat, és a hangzásunk is olyan, amilyennek megálmodtuk.
– Egy becsületes Aurora-DVD-t, tele régi felvételekkel, videókkal, interjúval, ritkaságokkal, megérdemelnének a rajongók… Van ilyen jellegű tervetek, lehet reménykedni?
– Nyitott kapukat döngetsz, épp most folynak az utómunkák. A várpalotai Alfa fesztivál születésnapi koncertjét rakjuk össze. Sajna csak egyórányi anyag van, de a tervek szerint meg fogjuk spékelni extrákkal.
– Érezted valaha, hogy a zenekarral olyan utakra tévedsz, amilyenekre nem szerettél volna? Például hogy kommercializálódtatok külső nyomásra?
– 30 éve töretlenül működik az Aurora, ennyi év alatt megéltünk pár hullámvölgyet. Azt hiszem, az idő minket igazol, mivel nem játssza a dalainkat a rádió, sőt még a tv-ben sem szerepelünk. Még abba az ócska MR2-be sem kellünk. Sok jó zenekart lehetne említeni, amelyek velünk együtt nem férnek be a „nagyon zene” rádióba. (Nevet) Szóval nincs semmi baj.
– Hogyan látod a mai punkzenei színteret, és mi a véleményed róla? Vannak zenekarok, melyeknek a tevékenységét követed?
– Nem én vagyok, aki valós képet tud adni a színtérről. Sajnos az idő az, amiből nincs elég, így az a legbölcsebb, hogy ha a saját dolgainkkal foglalkozunk.
– Legnagyobb elismerés, amit kaptál a munkásságodért?
– A közönség szeretete.
– Fontosnak tartod a kapcsolatot a rajongókkal? Te annak idején válaszolgattál személyesen a tőlük kapott levelekre…
– Akik ismernek minket, azok tudják, hogy nem színlelt dolog nálunk a barátságos magaviselet. Sok igaz jó barátunk van. A levelekre mindig mi válaszoltunk, és ez a jövőben is így marad.
– Hogyan látod a rock/punk műfaj, a szubkultúrák és úgy általában a zene jövőjét?
– Igaz, hogy nem ez a legnépszerűbb műfaj, de a rock örök és elpusztíthatatlan, szokták mondani. (Nevet)
– Többször elhangzott már, hogy az Aurora nem áll egyik párt oldalán sem, érezhető nálatok a tudatos elhatárolódás az aktuális politikától. Aggasztónak tartod Magyarországon a rockzene belekeveredését a pártoskodásba?
– Az Aurora nem kíván semmilyen párt zászlóvivője lenni, ezért próbáljuk elkerülni az olyan rendezvényeket, amiket bizonyos pártok finanszíroznak önmaguk népszerűsítése érdekében.
– Három rocklemez, amit mindenkinek ajánlasz?
– Motörhead: Ace of Spades, Sex Pistols: Never Mind the Bollocks, Ramones: Road to Run.
– Mi volt az utolsó koncert, amire rajongóként mentél el?
– Most megfogtatok, nem tudom.
– 30 év Aurora! Gondoltad volna?
– Kedves a kérdés, de erre most mit is lehet mondani? Megköszönjük a volt zenésztársainknak a velünk eltöltött éveket, Pusztai Zoli barátunknak (a zenekar állandó szövegírója – a szerk. megj.), hogy ő van nekünk, és hogy vele teljes ez az egész dolog. Nem utolsósorban a közönségünknek szeretnénk köszönetet mondani a biztatásért, szeretetért.
– Üzenet az olvasóknak?
– Járjatok sok koncertre, ezzel tudjátok támogatni kedvenc zenekaraitokat. Jó egészséget kíván Nektek az Aurora zenekar. Ha netközelben vagytok, nézzétek videóinkat, hallgassatok minket. Turkáljatok a YouTube-csatornánkon, és ha szeretitek a zenekart, akkor tartozzatok közénk a Facebook-oldalunkon.
