Sporhetsztori 110.

110. rész – A változás szele

Az új év kezdetén mindenki dugig van elhatározásokkal a megváltoztatandóról, az elérendő célokról. Van, aki fogyni akar, míg mások leszokni valamiről, de van, aki egyszerűen csak jobban oda akar figyelni magára, az egészségére; van, aki kevesebbet akar vitatkozni, határozottabb szeretne lenni, jobb munkát szerezni…

Mindezek nagy változások, melyek határozottságot, önfegyelmet, lankadatlan akaratot, kitartást igényelnek.

Mindenki megvívja szélmalomharcát nap mint nap. Tisztelet és elismerés jár annak, aki reggelente felébredve lankadatlanul folytatja a küzdelmet, és nem dobja sutba a terveit, mert beleunt a nehézségekbe. Tisztelet jár annak is, aki bármi okból feladja, majd egy idő után mégis újra harcolni kezd, miután az erejét összekapirgálta.

Nem szeretem a fogadalmakat, nem szeretem az élesen kiszabott határokat, nem szeretem, ha valami „tilos”, mert akkor CSAK AZÉRT IS belevágok. Nem szeretem az ultimátumokat, sokszor még akkor sem, ha magam szabom őket. Ennek ellenére megfogant bennem egy gondolat, a vágy akarattá érett, és elhatároztam, nem iszom többé. Egyelőre nem tudom, egész életre szól-e a döntés, de mindenképpen huzamosabb ideig fog tartani, hogy össze tudjam szedni magam úgy igazán, és a sarkamra tudjak állni. Tudatosabban – céltudatosabban. Határozottabban. Türelmesebben. Magamra lelve újra.

Nincs idő a halasztásra, a „majd holnap”-ra. Amióta számolom az alkoholmentes napjaimat, lassan telik az idő. Valójában fénysebességgel száguldanak a napok, megállás nélkül folynak az események, ám a naptárra tekintve kissé elszomorodva veszem tudomásul, hogy mennyire rövid ideje vagyok absztinens. Azért igyekszem nem elszomorodni ezen, és nap mint nap vállon veregetem magam.

Egyébként nem úgy kell engem elképzelni, mint az alkeszt, aki esik-kel, és fogalma sincs arról, mit csinál. Azok közé az „alkeszek” közé tartozom, akik nem isznak rettenet sokat sem, mégis eleget. Akik nagyon jól tudják, mi történik, és helyen érzik magukat a szituációban, sokszor mégsem reagálnak igazán jól az adott helyzetben. Azok közé tartozom, akik még két kupica pálinka elfogyasztása után is másnap sokszor rosszul érzik magukat lelkileg, pedig sokszor ez a pár ital segített kibírni ép ésszel az előző napot. Most szárazon kell kibírnom. Menni fog ez – remélem!

Naszóval. Ha már újévi fogadalom, detox és egészségesebb életmód a téma (szinte mindenhonnan ez folyik a csapból, tudom, de…), foglalkozzunk az egészséges(ebb) ételekkel.

Hiszem, hogy sokszor nincs szükség radikálisan változtatni az étrendünkön (sem). Nem kell egyik pillanatról a másikra átváltani a malacpecsenyéről a mindenmentes zöldsalátára. Elég, ha kezdetnek csak az egyik étkezés alkalmával nem fogyasztunk kenyeret, vagy a megszokott ételadagból faragunk le, esetleg nem vacsorázunk, vagy korábban vacsizunk, és valamennyivel kevesebbet is. Ezek az apró változtatások is nagy eredményt hozhatnak, ha kitartunk, és a legjobb esetben még mozgunk is mellé. Az édességet sem kell teljesen kiiktatni. Ésszel kell „zabálni”, lassan, jól rágd meg, ne habzsolj… tralala.

Jöjjön egy szuper recept, amely egyáltalán nem diétás, de kiváló reggeli gyanánt, és egészségesebb, mint a klasszikus melegszendvicsek.

Grillezett sajtos karfiolkenyér

Hozzávalók a karfiolkenyérhez (2 adag):

A szendvics összeállításához:

Elkészítés:

A karfiolkenyér elkészítéséhez melegítsd elő a sütőt 220 fokra. Egy nagy tepsit bélelj ki sütőpapírral, kend meg pár csepp olívaolajjal, majd tedd félre.

A karfiolt szedd rózsáira, mosd meg és szárítgasd le. Konyhai aprítógépben forgasd át párszor, hogy rizsszemnyi darabokat kapj. Kábé 3 csészényi adag lesz.

Egy nagy serpenyőben, közepes lángon melegítsd az olívaolajat, dobd bele a karfiolt, és kb. 20-25 perc alatt, folyamatos keverés mellett dinszteld puhára úgy, hogy a nedvesség teljesen elpárologjon. Kissé be fog barnulni, de vigyázz, ne égjen le. Közben sózd, borsozd ízlés szerint.

Kicsit hűtsd, majd öntsd át a karfiolrizst egy nagy keverőtálba, add hozzá a felvert tojást, a sajtokat, és keverd össze. A reszelt parmezánt a végén tedd hozzá, mert ezzel kapod meg a kellő állagot. Ha folyósnak ítéled a „tésztát”, tegyél még parmezánt hozzá.

Az így elkészült masszából kézzel formálj 4 gömböcöt, helyezd őket a tepsibe, majd lapítsd el őket, és a tenyered élével nyomkodd szeletelt kenyér formájúra. Mehet a sütőbe 12-15 percre – míg aranybarna nem lesz.

Ezt követően hagyd hűlni úgy 10 percig, csak utána emeld le a papírról.

A szendvics összeállításához közepes lángon melegítsd fel a serpenyőt. Közben vajazd meg a karfiolkenyerek egyik oldalát. A maradék vajat dobd a serpenyőbe.

Két szelet „kenyér” tetejére halmozd a sajtdarabkákat, az uborkaszeleteket és újhagymakarikákat, majd takard be a másik két szelet kenyérrel (vajas felüket a töltelékre). Ekkor mehetnek a serpenyőbe. Mindkét oldalukon 2-3 percig süsd, míg a sajt meg nem olvad a belsejükben, és kívül a vajtól meg nem pirulnak.

Tálald csípős szósszal (tartárral is kiváló) és zöldsalátával, esetleg szórd meg frissen őrölt borssal.

Megjegyzés: készítheted jalapeno paprikával is, jól kiadja a sajtok és a karfiol ízét.

(A recept forrása: nosalty.hu)