Minden pillanat számít!

A 21. század embere nap mint nap számos olyan tényezővel találja szemben magát, amelyek rendkívül káros hatást gyakorolnak az általános egészségi állapotára, de ezek a faktorok legtöbbször nem keltenek megfelelő figyelmet, és a népesség jelentős hányada nem fordít kellő energiát ezeknek a tényezőknek a megszüntetésére. A lakosság nagy része nem is gondol a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az elhízás, a stresszes életmód, a fizikai aktivitás hiánya okozta problémákra és arra, hogy milyen következményeket vonhatnak maguk után. Rohanó világunkban az emberek többsége a tanulás, munka és egyéb kötelezettsége mellett nem tud elegendő időt szánni a heti fáradalmak kipihenésére és relaxációra, s ennek következményeképpen a népesség egészségügyi állapotának jelentős romlása figyelhető meg.

Számos kutatás eredménye alapján kimutatható, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a COVID–19 világjárvány megjelenése óta a kétszeresére nőtt a hirtelen szívhalál előfordulása. A karantén, a home-office, a sportlétesítmények bezárása és a megemelkedett stressz-szint következtében a már eddig is elégtelen fizikai aktivitás még inkább lecsökkent, így egyes kutatók szerint várható volt a szívbetegségek előfordulási rátájának az emelkedése.

A hirtelen szívhalál (ang. cardiac arrest) egy közvetlen életveszélyt jelentő kórkép, a szív pumpa funkciójának a megszűnését jelenti, és gyors és hatékony beavatkozás nélkül végzetes lehet a kimenetele. Ennek az állapotnak a következtében elégtelenné válik a vérkeringés, így megszűnik a szervezet működéséhez elengedhetetlen szervek vérellátása. A hatékony beavatkozásra nagyon rövid idő áll rendelkezésre – mindössze 3–5 perc az agy visszafordíthatatlan károsodásának a bekövetkezése előtt. A hirtelen szívhalál hátterében legtöbbször a szívet ellátó koszorúér betegsége áll, és ismert szívbetegség híján akár fiatal korban is előfordulhat. A betegség főbb tünetei az eszméletvesztés és a nagy artériákon tapintható pulzus hiánya. Nagyon fontos a lehető legrövidebb időn belül ellenőrizni a beteg életfunkcióit, azaz megbizonyosodni arról, hogy nincs eszméleténél, hogy a pulzus nem tapintható, és légzés sem észlelhető. A légzés hiányára a mellkas mozdulatlansága utal, de 10 másodpercig szükséges a beteg fölé hajolva figyelni, hogy érezhető-e levegő áramlása a légutakból. Ha az említett vitális funkciók nem észlelhetők, minél előbb meg kell kezdeni az újraélesztés folyamatát. Ezzel az eljárással jelentősen növelhető a páciens túlélési esélye.

Az alapszintű újraélesztés mindenki számára ismert kell hogy legyen, nem tudhatjuk ugyanis, hogy mikor találjuk magunkat az életmentő szerepében. Ez a folyamat két fázis ismétléséből áll: mellkaskompresszió és a lélegeztetés fázisa. Az egyik tenyér a szegcsont alsó harmadára, a másik erre a kézre kerül, összekulcsolt ujjakkal. A mellkast körülbelül 5-6 centiméter mélyre kell nyomni percenként 100 alkalommal. Fontos a karokat kinyújtva tartani, a csuklót pedig mereven. 30 mellkasnyomás után a beteg fejét hátra kell hajtani, az orrát befogni, és egymás után két alkalommal normál levegővételnyi levegőt fújni a szájába. Mindenképp figyelni kell a mellkas emelkedését, majd süllyedését e folyamat során. A mellkaskompresszió és a lélegeztetés 30:2 arányban történik, azaz 30 nyomás a mellkasra, aztán 2 fújás a szájba.

A vészhelyzet kialakulásakor nem szabad elfelejteni a mentőszolgálat értesítését. Szerbiában a sürgősségi mentőszolgálat telefonszáma 194, és amikor ezt a számot hívjuk, nagyon fontos pontos és érthető információkat adni az eset helyszínéről, a történtekről, a pillanatnyi helyzetről, majd pedig haladéktalanul követni kell a mentőszolgálat által adott utasításokat. Az újraélesztést folytatni kell a mentőszolgálat megérkezéséig, amikor az egészségügyi dolgozók átveszik a mentés irányítását.

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy nem tudhatjuk, mikor találjuk magunkat vészhelyzetben, és mikor lesz szükséges a hallott-olvasott egészségügyi ismereteket a gyakorlatban alkalmazni. Lehetőség szerint igyekezzünk nyugodtnak maradni, racionálisan gondolkozni, és cselekedni a kialakult helyzethez alkalmazkodva, ily módon növelve a beteg túlélési esélyeit.