Prés alatt 2.

Második rész – A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok

Jelen sorozat első részében megismerkedhettünk a szorongásos zavarok általános jellemzőivel. A jelenlegi és az ezt követő néhány cikkben a szorongásos zavarok külön típusaival és alapvető jellemzőivel foglalkozunk.

1) Generalizált szorongásos zavar (generalised anxiety disorder – GAD) – A generalizált szorongásban szenvedő betegek fáradékonyságról, feledékenységről, koncentrációzavarról, alvászavarról, teljesítménycsökkenésről számolnak be. Gyakran ingerlékenyek, állandó feszültségben élnek. A tüneteknek legalább hat hónapon keresztül jelen kell lenniük a diagnózis felállításához. A lényege, hogy egyértelmű, tartós szenvedést és életviteli nehézségeket okoz.

2) Pánikszindróma (pánikzavar, pánikbetegség) – A szorongás rohamokban lép fel, gyorsan eléri a maximumot, majd lassan oldódik. Leggyakoribb tünetek a rosszullét alatt: szívtáji szorító érzés (hasonló mellkasi szorítás léphet fel szívroham, illetve az azt megelőző angina pectoris állapotában – ezt egy egyszerű EKG-vizsgálattal ki lehet zárni), légszomj, szapora szívverés, fulladásérzés, szédülés, bizonytalanságérzés, a végtagok zsibbadása. Szubjektíve jellemző a „megőrüléstől” vagy a teljes önkontroll elvesztésétől való félelem. A roham körülbelül tíz percig tart, de eltarthat fél-egy óráig is. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a rohamok ismétlődnek, és a betegnek súlyos életviteli zavarokat okoznak. Pánikbetegség gyakran szövődik agorafóbiával olyannyira, hogy sokszor a kettőt nem tartják külön kategóriának. A rohamok gyakran társulnak affektív betegségekhez (hangulatzavarokhoz).

3) Fóbiás tünetcsoport – A fóbia irracionális félelem valamely tárgytól, állattól, helyzettől, személytől. A félelem irracionalitásával a beteg maga is tisztában van, életét a félelmek súlyosan befolyásolják. Ha ezeket a helyuzeteket elkerüli, megszabadul a szorongástól, így alakul ki az ún. passzív-elkerülő viselkedés.

Három fő csoportja van:

• Térrel kapcsolatos fóbiák (agorafóbia): ide tartozik a közlekedési fóbia, a klausztrofóbia (zárt tértől való félelem), a tériszony stb. Főleg a felnőttkorra jellemző.

• Szociális fóbiák: nyilvános szerepléstől való félelem, iskolafóbia stb. Főleg serdülőkorúaknál fordul elő.

• Izolált (specifikus) fóbiák: egyes tárgyaktól, állatoktól való félelem. Sokszor gyermekkorban jelentkezik.

A fóbiás szorongás enyhül, ha a beteg nincs egyedül. Ugyancsak enyhíti a szorongást, ha a beteg megszokott „biztonsági” intézkedéseket foganatosít (pl. gyógyszert tart magánál, lefekszik, ha közeledik a rosszullét stb.) Kezelésük során fontos befolyásolni a biztonsági jelként szereplő magatartásmódokat is.

4) Kényszerneurózis (obszesszív-kompulzív zavar; obsessive-compulsive disorder – OCD) – Éber tudatállapotban az egyén gondolataiban akarata ellenére kínzó tartalmak jelennek meg, amelyek hatására kényszert érez bizonyos cselekedetek elvégzésére. Elsőként tehát a kényszergondolat jelentkezik, amikor valamely irracionális, nemegyszer a beteg erkölcseivel nem összeegyeztethető gondolat, kép jelenik meg (pl. vallásos embernél bűnös gondolatok).

A beteg kényszerkésztetés esetén indítékot érez, hogy ártson másnak vagy önmagának. A kényszergondolatok és -impulzusok hatalmas szorongással járnak. Ennek oldására jelenik meg a kényszercselekvés, amely minőségében vagy mennyiségében észszerűtlen, a beteg mégis kénytelen végrehajtani. Itt aktív-elkerülő magatartásról van szó, a rituális cselekvés a szorongást csökkenti. Ha megakadályozzuk a beteget cselekvése végrehajtásában, szorongással kell számolnunk, ami az agresszióig fokozódhat.

A kényszereket tematikailag három csoportba soroljuk:

• erkölcsileg, a társadalmi konvenciókat illetően tilalmas dolgok,

• dolgok elrendezésével kapcsolatos kényszerek,

• félelemmel (pl. beszennyeződés) kapcsolatos kényszerek.

A kényszerek 30 százaléka hangulatzavar (depresszió, bipoláris zavar) talaján alakul ki. Kényszeres tünetcsoport más pszichiátriai állapotokban, organikus eredetű zavarokban és skizofréniában is előfordul.

5) Poszttraumás stresszzavar (post-traumatic stress disorder – PTSD) – A betegségre jellemző a kiváltó traumával kapcsolatos élmények feldolgozatlansága. Férfiak esetében leggyakoribb trauma: háború, fogság, baleset, természeti katasztrófa. Nők esetében inkább nemi erőszak vagy traumás támadás szerepel a kórelőzményben. Tünettanilag szerteágazó szorongásos panaszok jelennek meg. Gyakori a trauma újra meg újra átélése gondolatban vagy álomban. A beteg a trauma megismétlődésétől retteg, elkerülő magatartást tanúsít, és állandó szorongás, feszültség kíséri. Ha a tünetek három hónapnál rövidebb ideig tartanak, akut poszttraumás stresszzavarról beszélünk, ezen túl már krónikusnak számít.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.