Nem szokványos csemegék 1.

(1. rész – ÉDESSÉGEK)

Karácsonyra hangolódva most NEM mákos gubáról és diós bejgliről lesz szó. Pont azért, mert ilyenkor mindenhol csak erről lehet hallani. Meg persze a válogatott, elég drága, előre csomagolt különlegességekről, melyeket gyönyörűen terített ünnepi asztalon tálalva hirdetnek a médiában.

Másféle nyalánkságokkal készültem. Sorolom: akácfa virágja, som, szentjánoskenyér, naspolya, meg papsajt, gyermekláncfű, csicsóka. (Felhúzódtak a szemöldökök a meglepettségtől? Hehe…)

Nemcsak hogy a mi generációk már nem igazán eszi ezeket; sokunk azt sem tudja, hogy mi micsoda. Mondhatnám tovább is: egres, spárga, medvehagyma…

Pedig ezek a növények elterjedtek felénk. Ott vannak úton-útfélen, a kerti gyom közt, az utcán, mezőn, erdőszélen. És eleink bizony gyakran fogyasztották őket. Egy kicsit keserű szájízzel kell azonban megjegyeznem, hogy hiába lenne meg a jó szándék (és/vagy a vállalkozó szellem) némelyikünkben, hogy: „No, akkor szedek egy marék parét (mint a sóska, pásztortáska…), és meg is lesz a saláta az ebédhez!” A környezet káros hatásai miatt (kipufogógázok) a közutak mentén nyíló növények például ma már nem alkalmasak fogyasztásra. Persze, ha valakinek szép nagy kertje van, más haszonnövény mellett igénytelenül is megteremne sok a felsoroltak közül. S ha nem szaladgál kutya, macska a környékükön, bevezethetőek lennének ismét a mindennapi táplálkozásba.

Először a fák, cserjék kincseiről szólanék.

Az akácvirág valóban ínyencfalat volt régen a gyerekek számára. Játék közben csemegézték a pillangós, fürtökben csüngő fehér virágokat. És mi volt a titka? A csepp mézecske a közepébe rejtve. Főzetét köhögéscsillapítóként használták. Nemcsak tea, hanem akácbor is készült belőle. De hogy illusztráljam, az akácfa virágját eszegetni nem is olyan elavult dolog: palacsintatésztába mártva és kirántva, majd porcukorral meghintve desszertként megtalálható manapság egyes étlapokon is.

A húsos som egy alacsony cserje termése, amely kissé savanykás, ám pikáns íze miatt közkedvelt volt. A piros, hosszúkás bogyók szilvára emlékeztetnek, 1,5–3 cm nagyságúak. Őshonos növényünk, amely nemcsak erdőszéleken, hanem otthonok kertjeiben is megtalálható volt. Igen magas a C-vitamin-tartalma, és karotinban is gazdag (A-provitamin). Édességnek kompótot, szörpöt, dzsemet és lekvárt is készítettek belőle. Ez utóbbi vadhúsok mellé (őz, nyúl) kiváló. A még éretlen termést (az olajbogyóhoz hasonlóan) sós vagy ecetes vízben lehet eltenni, míg borecetben tartósítva a kapribogyó helyettesíthető vele (amely kedvelt, ám drága, nehezen beszerezhető csemege).

A naspolya a rózsafélék családjába tartozik, kinézetre nem épp szép, de ízletes, fán termő gyümölcs. Értékes hazai növény, amely télvíz idején kitűnő C-vitamin-forrás. Frissen szedve még nem fogyasztható, mivel a gyümölcs utóérő. Sőt, ha hagyjuk, hogy a dér egyszer-kétszer megcsípje még a fán, édesebb lesz! Nyersen is fogyasztható, de a lekvárja is kedvelt. Ha pedig szegfűborssal, fahéjjal, gyömbérrel vagy akár köménnyel ízesítve főzik kocsonyásra, édességekhez, süteményekhez is felhasználható.

A szentjánoskenyérfa fás szárú növény. Hüvelytermésében, amely kb. 2 cm, 8–12 mag található. Gyógyhatása régóta ismert: hasmenés, gyomorpanaszok esetén használták. Levét súlycsökkentésre, illetve ismétlődő hányás esetén alkalmazták. Nyersen is eszegették, héjának őrleményét pedig tészta és sütemények ízesítésére használták.

A piszke cserjeféle, termései zöld színű bogyók. Egyébként egresnek meg köszmétének is nevezik más-más tájegységeken. Az egészen édestől a fanyarig minden ízváltozatban megtalálható. Szószt, mártást, dzsemet készítettek belőle. Nagyon gazdag A-, D-, C-vitaminban és nyomelemekben. Magas pektintartalma miatt emésztést elősegítő hatása jelentős.

Végül, de semmiképp sem utolsósorban említeném a kökényt, amely a népdalokból ismert sötétkékes-lilás színű terméséről. A szilva egyik rokona, tövises cserje. Gyógyászati hatásai közt jelentős a virágjából főzött tea, ami hashajtó; míg a terméséből készített lekvár hasfogó hatású. A szív- és érrendszerre pozitív hatással van. Zselé, dzsem, mártás, sőt gyümölcsbor készítésére is alkalmas. Nyersen is élvezhető.