Kingsman – A titkos szolgálat

A film egy Roger Moore vagy Sean Connery által eljátszott, hatvanas-hetvenes évekbeli kémfilmnek a paródiája, általában szék mellé ülő poénokkal, néhány hihetetlenül abszurd erőszakos jelenettel, az olajozatlan párbeszédeket szakállas brit humornak álcázva, amelyek közül alig üt valamelyik, de ami üt, azt el kell ismerni, nagyot üt.

A rendező, Matthew Vaughn jegyzi egyik nagy kedvencemet, a Kick-Ass (Ha/Ver) című filmet, ami jókor, jó időben jelent meg, hogy megtörje a képregény-adaptációk oly szürke és sablonos sorát, és megmutassa a nézőnek, hogy bizony a Marvel és a DC Comics szuperhős-mitológiájával igenis lehet viccelni, mert ez így egészséges, és kevésbé unalmas. A Kingsman is ezt a vonalat igyekszik továbbvinni, ugyanis nemcsak a kémfilmek zsánerét parodizálja e mű, hanem a manapság Hollywoodban ismét divatba jövő ifjúsági akciódrámákat, amelyek szerintem rohadtul kártékonyak, és a Big Brother működési elvét mutatják be egy egész estés filmen. Megvan a Menekülő ember Schwarzeneggerrel? Ma ezt az ötletet olyan filmek hasznosítják újra, mint az Éhezők viadala, az Útvesztő, a Divergent, az Insurgent etc. … Szóval nem lehet megszabadulni a „győzzön a legbátrabb” elven működő játékok megfilmesítésétől, mivel már nem elég, hogy a tévében is a Való Világot meg az Éden Hotelt nyomják a pofánkba, hanem a filmvászonról is evvel a meleg, akolszagú trágyával kell nyakon önteni a minket. Matthew Vaughnnak tehát volt mivel dolgoznia, volt bőven alapanyaga, amit parodizálhatott. De nem! Meg kellett hagyni, hogy a fent említett zsánerek pátosza domináljon a paródiában, csakúgy mint az eredeti művekben. A szegény ember legkisebb fia mindent visz, sérthetetlen, legyőzi a gonoszt/gonoszokat… Legalább a mellékszereplők hullanak, mint a legyek, de valahogy nem tud érdekelni. Se nem igazi dráma, se nem igazi paródia, se nem Woody Allen-vonal, se nem Monty Python-vonal, se nem Csupasz pisztoly vonal, ami nem feltétlenül baj, de a végtermék sem feltétlenül szórakoztató.

Brit elit színészgárda a főbb szerepekben: Colin Firth, Michael Caine, Mark Strong, a főszereplő gyerek Töki, akit nem tudom, ki játszik, mert nem jegyeztem meg, és lusta vagyok megnézni, és a gonosz, a világuralomra törő psziho- és szociopata szerepében „A néger” Samuel L. Jackson.

Két kivételesen jól sikerült jelenetet viszont meg kell említenem. Úristen! Még a végén elmesélem, miről szól a film! Szóval…

…az elsőnél a Firth által játszott „szabóügynök” agya fölött átveszi az irányítást az antagonistája, és teljesen indokolatlanul kivégez egy rakás embert a templomban, utána kisétál, és odakinn Samuel L. várja, aki pár gagyi riposzt után indokolatlanul fejbe lövi. A főgonosz nem kevésbé gonosz segítője ekkor felteszi a kérdést: – Meghalt? Mire Samuel L.: – Igen. Egy fejlövés általában halálos. És tényleg az. Ez a poén. Értitek… A másik jelenet, amin hangosan röhögtem, a film végén van, amikor a főszereplő gyerek megmenteni készül a nyugati civilizációból álló világot, de épp akkor talál rá a cellájába bezárt szőke bombázó hercegnőre. Íme a dialógus, nem szó szerint:

– Kiszabadítasz?

– Ha adsz egy csókot.

– Ha most rögtön kiszabadítasz, annál többet is kaphatsz…

Robbanások a távolból.

– Oké, rendben, csak előbb megmentem a világot.

Rövid szünet.

– Ha megmented a világot, akkor tőlem mehet seggbe!

Töki elmegy megmenteni a világot.

Ilyen a film. Véres, néhol vicces, néhol unalmas, és szerencséjére néhol szokatlanul eredeti és kellően kellemetlen.