Többet ésszel, mint erővel

Lucy

francia–amerikai sci-fi/akció

Rendező és forgatókönyvíró: Luc Besson

Szereplők: Scarlett Johannson, Morgan Freeman, Mon-sik Choi, Amr Waked

Zene: Eric Serra

Kamera: Thierry Arbogast

Az igazi hős véletlenül sem csúcsfegyverekkel diadalmaskodik, hanem eszével, logikájával üti ki ellenfelét a nyeregből. Bizonyos tekintetben Luc Besson Lucy című filmjének címszereplője is hasonlóképpen vélekedik, igaz, ehhez a gyomrában ki kellett szakadnia a még kísérleti fázisban lévő kábítószert tartalmazó zacskónak is. Mert hát Lucy valójában tipikus szőke: szeret bulizni, rosszul válogatja meg a barátait, és végül emiatt keveredik bajba, s változik meg teljesen az élete, miután a rosszfiúk által a gyomrába varrt, egy vadiúj kábítószert tartalmazó zacskó kiszakad, az anyag pedig a testében szétáradva 100 százalékra pörgeti fel az agytekervényeinek a teljesítményét.

A végeredmény pedig nem más, mint egy látványos, de az élet értelmének a taglalásába feleslegesen belebonyolódó, több korábbi filmjére is hajazó, szórakoztató pop-corn mozi, ami a francia rendezőnek újabb esélyt ad ahhoz, hogy az utóbbi években (évtizedben) elkövetett bukássorozat után visszatérjen a nemzetközi filmszíntér első ligás csapatába. És valljuk be őszintén, végső ideje volt, hogy az egyébként zseniális filmrendező abbahagyja sebeinek a nyalogatását, és végre-valahára rendezőként is egy tisztességes filmet tegyen le az asztalra.

A nagyszerű Ötödik elem óta ugyanis nem igazán produkált élvezhető, amolyan tipikusan bessonos alkotást. Ugyanis a bessoni esztétikát véletlenül sem a szavak és a párbeszédek képviselik, hanem a filmjeinek különös atmoszférával bíró vizuális világa, amely szavak nélkül is elmeséli a történetet. Besson ugyanezekkel az elemekkel manipulál a Lucyban, s lényegében ezek azok a pillanatok, amelyek megmentik a Lucyt a középszerűségtől. Maga a történet ugyanis nem túlzottan eredeti. A rendező pályafutását ismerőknek akaratlanul is a Nikita, a Leon, a profi és a Taxi kombója ugrik be számos jelenetben, a film sci-fi vonulata az Ötödik elem legszebb pillanatait idézi fel, a vezérszál pedig Keyes Virágot Algernonnak című remekművéből is eredhet akár. Ettől függetlenül Scarlett Johannson zseniális játéka, Eric Serra csodálatos zenéje és a fentiekben már említett vizuális világ kiemeli a történetet a hollywoodi tucatfilmek sorából.

Ha másra nem is, de esős, őszi délutáni mozizásra kiváló az alkotás. Ám ha valaki a régi fényében tündöklő Luc Bessonra kíváncsi, az inkább nézze meg a Metrót, a Nagy kékséget, a Nikitát, a Leon, a profit, végül pedig az Ötödik elemet – mégpedig kizárólag ebben a sorrendben! És megérti, hogy miért is nevezik az ipsét a francia filmgyártás fenegyerekének.