:

„Bármennyit táncoltam egy nap, sohasem fáradtam el”

:

Interjú Nemes Zsófia koreográfussal

„Nemes Zsófia koreográfiái legalább annyiféleképpen fogalmaznak duetteken és szólókon keresztül a szerelemről, a vágyról és az évődésről, ahányféle képpel képes egy vers megragadni ezeket a témákat. Sodró, kreatív, látványos és érzéki mozdulatok sorakoznak, valóban gyönyörű kiragadott képekkel.”

(Részlet a 7 óra 7 Nemes Zsófia Héjanász című előadása kapcsán megjelent kritikájából)

Mert a mozgás az kell. Mert repülsz közben, mert megáll az Idő, mert tudod, hogy jót és csakis jót teszel a lelkeddel és a testeddel, ha mozogsz.

Jelen interjúm alaptémája ezúttal a művészi indíttatásból végzett mozgás, amely mi más lehetne, mint a színpadi tánc. Egy koreográfus a beszélgetőpartnerem, aki olyan neves személyekkel dolgozott együtt, mint Szinetár Miklós rendező vagy Szervét Tibor színművész. Nemes Zsófia 2008 óta a PR-Evolution Dance Company művészeti vezetője, előadásaik a Nemzeti Táncszínházban és más budapesti összművészeti helyszíneken is megtekinthetők.

Sablonosnak tűnhet, hogy a kezdetekről, az első tánclépéseidről kérdezlek első blikkre, mégis ebben az irányban szeretnék elindulni. A lánytestvéreid is táncosok. „A génekben van” kifejezés a ti esetetekben eleve adott lehet… De most tényleg: ti örököltétek valahonnan ezt a képességet? Mit szóltak a szüleitek, amikor azt látták, hogy a lányaik ezt a nehéz pályát választották?

– Elsődlegesen szeretném elmondani, hogy még senki nem kérdezett erről.

Egyébként biztosan benne van a génekben. Apám vegyészmérnök, alkalmazott matematikus és zseniális polihisztor volt. Rengeteg mindenhez értett, a csillagászattól a verseken, a sakkon át a történelemig, és sorolhatnám. Édesanyám vegyész volt, ő nagyon szerette a táncot, ma is táncol, sok fellépése van a helyi tánccsoporttal. Szóval mindkét felmenőnk sok mindent kapott az Égtől. Azt hiszem, az energiák mozgása, mozgatása része ennek a dolognak, talán ugyanaz a megismerési vágy hajtott engem is, csak egy másik úton. Már kicsiként is nagyon jó képességeim voltak a mozgást illetően. Amikor klasszikus balettre jártam, bejött egyszer egy híres balerina az órára, és azt mondta, hogy az Opera színpadán szeretne viszontlátni. Aztán mégsem úgy alakult. Ritmikus gimnasztikáztam és sportgimnasztikáztam versenyszerűen, táncolni csak később kezdtem el. A testvéreim mentek el először táncórákra amúgy, aztán addig nyaggattak, amíg végül én is rávettem magam a dologra. Aztán amikor egy moderntánc-kurzuson vettünk részt, akkor „megszólalt” a szívem, és azt súgta, hogy ez az én igazi utam.

Nemes Zsófia

Világéletemben része volt a mozgás, a tánc, az önkifejezés, az alkotás a mindennapjaimnak, de mégsem gondoltam volna, hogy koreográfus lesz belőlem. Általánosban az osztályfőnökünk imádta, mikor táncolok. Ő biztosan látott már akkor valamit, amit én nem láttam, és nem is gondoltam volna, hogy megvan bennem.

Milyenek a fiatal, pályakezdő táncosok kétségei, vágyai és érzései? Milyen egy táncos átlagos napja? Nyilván kőkemény. Neked voltak „kész, feladom, elegem van” pillanataid? Zuhantál már? Ha igen, hogyan keltél fel, és folytattad tovább?

– Hú, ezek kifejtendő kérdések a javából.

Fiatal és pályakezdő táncosként, azt hiszem, megállíthatatlan voltam. Szerintem a falon is átmentem volna. Bármennyit táncoltam egy nap, szinte sosem fáradtam el. Kétségeim persze voltak, de közben hatalmas meggyőződéssel tettem a dolgom.

A mostani generáción ezt nem látom, a megélhetés bizonytalansága, az egzisztenciális para miatt, és sajnálom, hogy nem tudják jobban átadni magukat az élvezetnek, pedig ugyanolyan elhivatottan szeretnek táncolni, mint én régen. Látom, hogy mennyi mindent magukra vesznek ennek a kornak a dolgaiból, ez nem egyszerű, szeretném, ha könnyebb lenne nekik.

Igen, voltak ilyen kikészülős pillanataim. Szerintem ez normális. Mindig vannak ilyen pillanatok, hiszen néha meg kell állni, átgondolni, tisztázni, milyen irányban szeretnél továbbhaladni, és mi az, amiben a szívedet, lelkedet ki tudod teljesíteni, és ez változhat, ennek az egésznek sok összetevője van.

Egyszer nehéz időszakon mentem éppen keresztül, és volt egy kisebb idegösszeomlásom. Az együttes szinte szünetelt abban az időszakban. Rájöttem, hogy semmi nem mehet úgy tovább, ahogy addig. Máshogyan fogom csinálni. Az élet ekkor döntött úgy, hogy nekem külföldön kell folytatnom. Néhány hónapot Portugáliában dolgozhattam, az Ég ajándéka volt. Rendkívül sokat gyógyult a lelkem. Aztán új utak indultak, hogy újraépítkezhessek, újra felépítsem az együttest, hazajöttem. Mindig úgy vagyok vele, hogy ha hagyom, hogy az Ég vezessen, az lesz, aminek lennie kell.

Nemes Zsófia

Miért lettél koreográfus? Nagyon nagy felelősség lehet a táncosok testi-lelki egyensúlyát, a produkció összeszedettségét magadra venni. Mikortól érezted úgy, hogy te vezető pozícióban tudsz leginkább kiteljesedni?

– Miért lettem koreográfus? Az alkotás mindig része volt az életemnek. Feldob, feltölt, csodálatos dolog. A mozgás egyfajta nyelv, amely a testből áramlik: forma, dallam, és az ember, ugyanúgy, mint amikor mondatokat képez, vagy versbe szedi a szavakat, megfelelő szimfóniát próbál írni belőlük. Persze ezek a dallamok egyediek. Van, aki érti, van, aki meghallja, és ez így jó.

Nem voltam tisztában sohasem azzal, hogy nekem vezető pozícióba kell kerülnöm ahhoz, hogy kiteljesedjek. Talán egy ideig tagadtam is magamban. Most már elfogadom, próbálok felnőni hozzá, de úgy, ahogy azt én szeretném, nem úgy, ahogy azt mások elvárják tőlem. Úgy gondolom, hogy feladatom, feladatunk van.

Ady Endre költészete több koreográfiádra, előadásodra is rendkívül inspirálóan hatott. Honnan ered ez a mély kötődés Ady világához?

– Talán elég annyi, hogy Ady apám kedvenc költője volt, a versein nőttem/nőttünk fel, talán így ivódott ilyen mélyen a zsigereinkbe a költészete. Hozzáteszem: a Sors iróniája, hogy mindkét esetben kívülről, másoktól érkezett a felkérés, hogy csináljak Ady inspirálta előadást, sohasem magamtól jutott az eszembe.

Szervét Tiborral hogyan kerültél munkakapcsolatba?

– A Pesti Színházból ismerjük egymást, közös társaságban voltunk, egy előadás kapcsán.

Ha meg kéne határoznod a „stílusodat”, akkor hová sorolnád? Érdekesen hangozhat az ilyen kategorizálás, de milyen is tulajdonképpen a kortárs tánc? Azt tudjuk, hogy van klasszikus balett, modern tánc…

– Ezt nagyon nehéz meghatározni, és az előadásaimban nincs is ilyen „stílus”, mert sokszor tudatosan törekszem arra, hogy mást csináljak, mint amit megszoktam. Mindig úgy vagyok vele, hogy az előadásaim témája inspirálja a mozgást, és ne a mozgás határolja be az előadást. De persze ez is többirányú játék.

Igazából van bennük minden: a klasszikus balettől a kortárs modernig.

Néhány éve Csákányi Eszterrel dolgoztál, az Orlai Produkció Keresztanya c. előadásában, amely műfaját tekintve gyerekdarab volt. Az előadást Csató Kata rendezte, a zenéjét pedig Bakos Árpád szerezte. Milyen volt ez a munkafolyamat? Milyen volt együtt dolgozni egy olyan hihetetlenül erős személyiségű színésznővel, mint Csákányi Eszter, ráadásul egy gyerekeknek szóló monodrámában?

– Eszter imádni való személyiség. Nagyon szerettem vele dolgozni, később Tasnádi István Paravarietéjében is együtt dolgoztunk. Példaértékű, csodálatos ember. Az is egy csodás csapat volt.

Nemes Zsófia

Maximalista-perfekcionista, ordibálós-őrjöngős koreográfus vagy, vagy inkább nyugodt, mégis határozott típus, aki magas elvárásokkal megy be a próbákra? Mert valami azt súgja, a lötyögést holtbiztosan nem tűröd.

– Szerintem erről a táncosokat kéne megkérdezni. Általában nyugodt szoktam lenni, szeretem a jókedvet, a jó érzést, az örömöt. Persze ez az adott előadástól is függ. A leghalványabb színeket is szeretem felfesteni, és viszontlátni a színpadon. Maximalista vagyok, azt hiszem, igen. Határozott? Nem tudom. Inspirált szeretek lenni.

Melyik volt koreográfusként eddig a legkedvesebb próbafolyamatod? Vagy mindegyik az volt, csak más és más módon?

– Talán az utóbbi.

Mondanál pár szót a legújabb bemutatódról, és hogy hol és mikor lesz látható az előadás?

– Legújabb előadásunk a Pier Paolo Pasolini Project, amely december 17-én 19 órától a Marczi Közösségi Térben látható, Szemán Béla rendezésében. Pasolini életéről szól, vagy leginkább arról, ami ma is aktuális mondanivaló belőle, tőle. Nagyon izgalmas kihívás ez az előadás. Próza és mozgás találkozik benne, összművészeti darab lesz.

Hogyan tartod karban a tested? Van esetleg olyan mozgástechnika a táncon kívül, amely segít abban, hogy folyamatosan pörögni tudj fizikailag és lelkileg?

– A tréningeket én is csinálom a táncosaimmal. Őszintén? Hiányzik a még több mozgás most épp.

Mit szoktál csinálni, amikor nem vagy bent a színházban, amikor nem táncolsz? Hogyan töltődsz?

– Családi körben, barátokkal. Vidámságban, de néha egyedül is. A természetben. Wellnesszel. Sokféleképpen lehet töltődni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Nehézfémterjesztés Drakula gróf árnyékában Sun & Moon Records

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez idejében
A sötét oldal filmzenéje Küszöbön ülős traccsparti a szöszi Katatonia-gitárossal

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Őseink tudása nyilvánul meg egy-egy népdalban Csoóri Sándor neves magyar író és költő szerint a népdal a megíratlan idők emlékezete

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szólóban folytatja a Machine Mouse ex-frontembere! A dallamos rockzenét játszó Machine Mouse a ’90-es évek elején vált a magyarországi klubélet megh...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vikingek A History Channel a tavalyi év tavaszán rukkolt elő első saját drámasorozatával, a Vikingekkel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tükrök és más semmi Andrási Attila Az ügynök halála című rendezéséről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Bármennyit táncoltam egy nap, sohasem fáradtam el” Interjú Nemes Zsófia koreográfussal

0 Hozzászólás | Bővebben +
: drMáriás a diszkóban
zEtnai krónikák Megint november. Gyertyafény, krizantém, sültgesztenye-illat, őszi színvarázs.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Amikor azt mondták a maplensai reptéren, hogy csak egy táskát lehet felvinni
Egy au pair naplójából 4. (Okosan, de meggondolatlanul)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Esztétikai forradalom a kanapénkon (2. rész) Az online tartalmak közül az utóbbi időben legnagyobbat a számítógépes játékokkal játszó csatorná...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A közönség
Levelek Japánból 9. 9. rész - Bevezető szeminárium, avagy mire számítson az, aki Japánban doktorizik

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Borsos Krisztina
Különkiadás: Idézetek a Kindle-ről Magánybeszélgetés Tinával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Faházzal kettesben
Valamiből egy hercegnek is élnie kell Jó pénzért be lehet kukkantani „Roxfort” udvarába

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est nov19-dec2 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gólyabál A Vajdasági Magyar Diákszövetség idén is megszervezi az újvidéki Gólyabált, immáron 17. alkalommal.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Ifjúsági Fórum: GÓLYABULI A Vajdasági Ifjúsági Fórum idén szervezi meg 18. alkalommal a hagyományos Gólyabulit.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy karikatúra a tábornokról
Egy nyughatatlan ember Holnapután, vagyis pénteken lenne százhuszonnégy éves a franciák legendás tábornoka

0 Hozzászólás | Bővebben +