:

Sporhetsztori 4.

:

Negyedik rész – A mindenható hamburger

Kis taknyos koromban (nem sokkal az eget rengető infláció és az elemi iskola megkezdése után) mérges ábrázattal, összevont szemöldökkel, fintorogva tüntettem a hamburger szó hallatán is, és tiszta szívből rühelltem mindenkit, aki magába tömi. Pont azért utáltam ennyire, mert mindenki más imádta. Pedig élőben még sosem láttam, csak a tévé képernyőjén szemléltem, ahogyan habzsolják a fiatalok, és jóízűen kérődznek minden egyes falaton. Sosem gondoltam volna, hogy ez a közkedvelt eledel valóban jó lehet.

Egy szúrósan hideg téli napon meglátogatott bennünket Attila, kedves bátyám, akit annak idején igencsak ritkán láttam (s látok ma is) sajnos. Akkoriban abból szerzett magának zsebpénzt, hogy hétvégenként este leparkolta a családi lakókocsit a kelebiai diszkó előtt, és hamburgert sütött a tombolástól kipurcant, farkaséhes fiataloknak. Mi sem lehet nyálfakasztóbb egy illatozó lakókocsinál a mámoros szombat estébe burkolódzva! Mialatt erről a friss bizniszről mesélt édesapánknak, szembetűnt neki a téma hallatán megjelenő toporzékoló fejem, és amint megtudta, miért ilyen radikális a reakcióm, értetlenkedve megkérdezte, hogyan utálhatok valamit, ha még nem is próbáltam. Ez elég jó indok volt arra, hogy édes bátyám belevágjon az elsőre lehetetlennek tűnő Luca-megváltó misszióba. Nekirugaszkodtunk az általam elképzelhetetlen akciónak. Gyorsan összekaptuk magunkat, kabátot, sapkát fel, kocsiba be, és irány a piac, ahol a lakókocsiban, a vörösen izzó rostély mellett melegedő, téli zimankó elől rejtőzködő néni sütögette portékáit. Amennyire ki nem álltam ezt a mindenki által istenített gyorskaját, annyira megszerettem. Nem tudom, maga az étek volt-e olyan jó, vagy inkább az, hogy a testvéremmel összefonódó emlék fűszerezte. Gondolom, inkább a második ok a nyerő. Ezt, a világomat invertáló élményt követően édesapámmal minden pénteken piacra jártunk zöldség-, gyümölcs- és hamburgerbeszerző körútra. A péntek családi körben közismert, piros betűs Luca-nappá vált. A néni mindig tudta, mi a Luca szendvicsébe való nélkülözhetetlen feltét: egy kicsi mustár, ketchup, tejföl, zöldsaláta, paradicsom, de csalamádé vagy savanyú uborka semmiképp!

Azóta azonban elmúlt húsz év, és sok víz lefolyt a Tiszán. Bennem és körülöttem is megváltozott rengeteg minden. Apukám meghalt, a piac sarkán leparkolt gyorskajaárus néni bezárta a bazárt, én pedig fájó szívvel ugyan, de elhagytam Zentát. Atim sem vezet a nyakszirtemnél fogva séta közben, és nem hív kis tuloknak sem már régen, pedig úgy szerettem így kutyagolni a jobb oldalán, és olyan fontosnak éreztem magam közben. Virult a lelkem.

Az idő múlásával a hamburger névre hallgató húspogácsa már nemcsak mint olcsó és gyors, ehető „szemét” lebeg a köztudat szeme előtt, hanem jó ideje szerepel a rangosabb éttermek ételkínálatában is, ezzel az utca porából a csillagok közé emelve a szendvicset. A hamburger egy rugalmas gyűjtőnév, mely számtalan különböző változatot foglal magában. Az alapanyagok variálhatóságának köszönhetően rengeteg különféle finomsággal találkozhatunk, kezdve az ilyen-olyan marhától a csirkén és kacsán át egészen a tonhalig. Beszélhetünk amerikai, japán, thai (és még sorolhatnám) módra készült burgerről, ebből is látszik, ez az étek a glóbusz minden szegletében jelen van valamilyen formában, kisebb-nagyobb átalakításon túlesve, a helyi ízléshez alakítva, lehetőségek széles skáláját vonultatva fel ezzel az örökké éhes, telhetetlen emberi faj feneketlen gyomra előtt. Régiótól, nációtól, vallástól, szokásoktól, individuumtól függően változik a preferált típus, mindenhol más ízkombináció lehet a nyerő, ám az tény, hogy kiváló minőségű alapanyagokkal kell dolgozni ahhoz, hogy a legfenségesebb végeredményt kapjuk. Ezenkívül és nem utolsósorban ismerni kell a tökéletes elkészítés módját is.

Mivel én nem vagyok erre az ételféleségre specializálódva (másra sem), nem állom meg a helyem kritikusként, és a véleményem sem mérvadó. Sajnos nem is mondhatom el magamról, hogy bejártam számtalan lokált, és kipróbáltam ezer különféle harapnivalót, ám a szubjektív meglátásomat kinyilatkoztathatom. A szájízemnek megfelelő húspogácsa az édeskés, tömött zsemle helyett pitában, lepényben vagy szomunban van tálalva, a hús közepesen átsütve, szaftosan ínycsiklandó marhaság, pár alapfeltéttel gazdagítva. Szégyen, de eredeti hamburgert csak pár évvel ezelőtt kóstoltam. Eddigi életemet a satnya kis utánzatok, valamint a leskovaci és gurman pljeskavicák töltötték ki, amik ugyebár közeli rokonságban állnak a téma fő tárgyával, mégis elég távol állnak tőle. Félreértés ne essék, a jól elkészített darabokkal semmi problémám nem akad! Viszont amit felettébb utálok: az elkorcsosított példányokban a húsmasszába kevert hihetetlen mennyiségű szója, amit tömegnövelő/húspótló gyanánt használnak. Igaz, jóval olcsóbb, mint maga a hús, és ha kis mennyiségben keverik az egyvelegbe, akkor a farkaséhes, tapasztalatlanabb, esetleg hulla részeg fogyasztó nem fogja észrevenni, esetleg nem is érdekli. Ellentétben velem, én ezért a szentségtörésért levágnám a kezét az elkövetőnek! Megértem a haszonhajhászatot, a spórolni akarást, de ne a minőség rovására történjen a költségcsökkentés!

burger

Az olcsóról jut eszembe… Ha az egészségetek fontos számotokra, a mcdonald’sos „ételeket” hagyjátok ki az életetekből. Az a plasztik vacak csak azért jó, mert aprópénzért kapható, de gondoljatok már bele, százharminc dinárért vajon mi rejtőzik a parányi zsemlében? Az internet teli van olyan hírekkel, miszerint az említett cég termékei nem bomlanak le, nem penészednek meg, évek múltán sem. Képzeljétek el, milyen egészséges lehet, és vajon mennyi adalékanyagot és tartósítót tartalmazhat a készítmény! Nem tudom, lehet-e hinni a világhálón található fantomhíreknek, de érdemes volna elgondolkodni a hallottakon. Szintén sokan beszélnek a hamburgerek általános egészségkárosító hatásáról. Tény, ami tény, minden rossz hatással van az emberi szervezetre, ha túlzásokba esünk. De ha mértékkel, néha-néha fogyasztunk el csupán egy fantasztikusan friss és jó minőségű alapanyagokból elkészült darabot, semmi bajunk sem lesz tőle, koplalni sem kell utána, csak sétálni egyet a friss levegőn.

burger

A sült krumplit majszoló Daniel Boulud és alkotása, az Original db Burger

 

Ha már a minőségnél tartunk, bemutatok nektek kettőt a világ legdrágább hamburgerei közül. Az egyik megalkotója Daniel Boulud, akinek Original db Burger névre hallgat a költeménye. Hátszínből készült húspogácsát tölt borban dinsztelt marhaszeggyel és fekete szarvasgombával, parmezános zsemlén tálalva. Kész pornó! A második Hubert Keller inspirációja a Las Vegas-i Fleur étteremből, mely remekmű a FleurBurger 5000 nevet kapta. Keller kobe marhából készült, álomba illő húspogácsáján ujjnyi vastag pirított libamájszelet nyugszik, szarvasgombával koronázva, mindez szarvasgombás briós zsemlén tálalva. Ez már maga az orgazmus! Ami igazán megdobja az árat, az egy 1990-es bordói Château Pétrus bor, mely 5000 dollár magasságába emeli a számla végösszegét. Szerencsére Dionüszosz itala nélkül is meg lehet rendelni a csodaburgert, 75 dolcsiért.

burger

A sziporkázó FleurBurger 5000, Hubert Keller agyszüleménye

Mivel se pénzem, se szarvasgombám, se kobe marhám nincsen, és gondolom, nektek se, ezért ezennel feltárom előttetek a Square Nine-ban kapható szendvics receptjét, mely jóval vékonyabb pénztárcához van mérve a fentieknél, de még így sem olcsó… Viszont, ha kedvetek szottyan, ti is kipróbálhatjátok otthon, és elkápráztathatjátok vele a családot, barátokat. Egy próbát megér! Biztosra veszem, csalódni nem fogtok!

burger

Marhaburger sült krumplival a Square Nine-ból

Marhaburger

Hozzávalók tíz személyre:

A húspogácsához:

  • 200 g vöröshagyma

  • 2 kg marhacomb

  • 150 g faggyú

  • száraz kenyérbél (kb. fél kenyér)

  • 250 ml tej

  • só, bors

  • 1 kisebb csokor petrezselyemzöld

  • 2 ek. keményítő

  • 2 ek. liszt

  • 2 ek. olaj

Feltét:

  • 4 közepes méretű paradicsom

  • 1 zöldsaláta

  • 2 marék rukkola

  • 2 közepes vöröshagyma

  • ketchup

  • majonéz

  • mustár

A zsemléhez:

  • 1 kg T-500 típusú liszt

  • 20 g só

  • 10 g cukor

  • 25 g élesztő

  • 200 ml tej

  • 100 ml olaj

  • víz szükség szerint

  • 1 tojás

  • szezám

 

Elkészítés:

Legelőször elkészítjük a zsemléket. Összekeverjük a lisztet a sóval, majd a langyos, cukrozott tejben elkeverjük az élesztőt, és megvárjuk, míg feléled, majd összedolgozzuk a liszttel és a többi hozzávalóval, míg egy kompakt, ruganyos masszát nem kapunk. Ekkor letakarjuk a tésztánkat, másfél órát pihenni hagyjuk, közben egyszer átgyúrjuk. Ezután 120 g-os labdácskákat formálunk, és sütőpapírral bélelt tepsiben kelesztjük. Megkenjük őket tojással, szezámmagot szórunk a tetejükre, majd előmelegített, 200 fokos sütőben aranybarnára sütjük.

A száraz kenyérbelet tejbe áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk. A finomra vágott vöröshagymát forró olajon üvegesre dinszteljük, lehűtjük, és összekeverjük a darált hússal, faggyúval, kenyérbéllel, és végül fűszerezzük (só, bors, finomra vágott petrezselyemzöld). A mixtúrából 200 g-os (kb. 2 cm vastag) húspogácsákat formálunk, és a sütésig lefóliázva hűtőben tároljuk.

A rukkolát és a zöldsalátát bő vízbe áztatjuk, hadd ússzon. Pár perc után bőséges vízzel leöblítjük a leveleket, és salátacentrifugával megszárítjuk (ha nem áll rendelkezésetekre centrifuga, fogjatok össze pár levelet és alaposan rázzátok le róluk a vizet). Pár levél rukkolából formáljunk csokrot (minden adaghoz egyet), és tegyük félre. A megmosott paradicsomok fenekén hasítsunk x-et, csak felületes vágást képezve. Lobogó vízben történő, tíz másodpercig tartó blansírozás után hűtsük őket jeges vízben, majd húzzuk le a héjukat, vágjuk ki a csumájukat, és szeljünk belőlük kb. fél centi vastag egyenletes karikákat.

A megtisztított vöröshagymából vágjunk kb. fél centi vastag szeleteket, majd válasszuk szét a karikákat, és forgassuk őket keményítőbe, ezt követően tempura masszába (liszt és keményítő 1:1 arányban elkeverve annyi vízzel, hogy palacsintatészta állagú egyveleget kapjunk), és sutty, bele a bő, forró olajba. Amint aranybarnára sülnek a hagymakarikák, kapjuk ki őket az olajból, és szalvétára helyezve itassuk fel az olajat.

Most jön a hússütés ideje. A legfinomabb aroma érdekében tanácsos volna faszenes grillsütőt használni, de ha erre nincs lehetőségetek, serpenyőben is megsüthetitek a húspogácsákat. Erős lángon, pár percig süssétek mindkét oldalon, majd 180 fokos, előmelegített sütőben süssétek további 4–6 percig, ha véresen szeretitek, 6–8 percig, ha közepesen átsütve jobban tetszik, vagy 8–10 percig, ha ízléseteknek a teljesen átsült felel meg. A vízszintesen félbevágott zsemlét megvajazzuk és megpirítjuk, majd a képen látható módon tálaljuk. Ha nem szeretnétek farkaséhesen az asztalnál pepecselni az összerakással, feltétek rétegezésével, tálalás előtt építsétek fel a hamburgerpiramist, és már falhatjátok is! Bon appétit!

Az előző rész itt olvasható.


Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: A kötet
Kontakzónában a vajDasági geneRáció! Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Barkóczi Csaba
Ez a 21. századi népvándorlás is véget ér előbb-utóbb 1. Hiszen fél Kelet-Európa nem költözhet át Németországba és Nagy-Britanniába

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Dal 2015 - Kottakönyvben a legjobb 30 dal! Idén első alkalommal az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi fordulójához és a legjobb 30 dalhoz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Embertelen farpofán billentés idén nyáron is a cseheknél! Brutal Assault – 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
DreDDup – I Dreamt of a Dragon (2014) (online kiadás – egyelőre)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan készítsd el a Step Up filmsorozat következő epizódját (forgatókönyvterv kezdő rendezőknek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Miloš Forman a szivarjával és az aláírásával
Egy cseh hippi Amerikában Bromden főnök és a feje tetejére állított Hair, avagy Miloš Forman köszöntése nyolcvanharmadik sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismét színen a kArc! Domonkos István verseit kArcolták a szívbe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
10 tehetséges őrült, akik nagy eszméket adtak a világnak 1. forrás: AdMe.ru

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A vajdasági Arizona Gondolatok Sándor Zoltán Föltámad a szél c. kötetéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 4. Negyedik rész – A mindenható hamburger

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Csicsóka
Nem szokványos csemegék 3. (3. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK – folytatás)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mindig győzedelmeskedő, várostromló sereg
Kukucska a Duna kanyarulatába 3. Harmadik rész - Miből építettek várat Visegrádon?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szójaszószba mártott neonkalandok 11. 11. rész - Variációk szilveszterre

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A VMIK szupercsapata
Kakukk! Tavaszi szél bálat áraszt Zsolt, Timi, Edvina elhív egy fergeteges buliba!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Támogasd a Színteret Újvidéken! Február 28-án 4. alkalommal szervezik meg az újvidéki Quarter klubban a Scena Festet

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Álljon meg a diszkóláz! mert gipsy punk népünnepély lesz Újvidéken

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lajkó Félix (fotó: Hajdú András)
Lajkó Félix a MüPában Február 27-28. Budapest. Művészetek Palotája

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zagor a Lunov Magnus strip hetedik számának címlapján
Patrick Wilding kalandjai (3.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Valaki, aki minden „Szeretem azt a földdarabot, ami te vagy, mert a bolygótérben nincs másik csillagom.

0 Hozzászólás | Bővebben +