24. rész - Sakotán, paradicsom északon
Hova is menekülhetne el az ember a tikkasztó, forró, párás és izzasztó tsukubai nyár elől? A legjobb, ha ilyenkor északra utazunk, mégpedig Hokkaidóra, Japán legészakibb szigetére. Szerencsére megismerkedtem néhány orosszal meg kazahhal, akik ugyanúgy nem bírják a párás időjárást, mint én, viszont szívesen utaznak. Elindultunk tehát, hogy egy hosszú hétvégét töltsünk a gyönyörű természeti adottságairól ismert szigeten. Hokkaidó ismert a hosszú, hideg telekről, amikor mindent beborít a sokszor több méteres hó. Ugye mindenki emlékszik még, hogy Japán rendezett már téli olimpiát? Nos, az olimpia helyszíne Hokkaidó szigete volt. Az évente megrendezésre kerülő hó- és jégfesztivált ne is említsük! A nyarak viszont csodálatosak: ragyogóan süt a nap, rengeteg a fény, a hőmérséklet 20–25 fok körül van, minden zöldell és virágba borul, a páratartalom pedig alacsony.
Sakotán egyike a Hokkaidó-szigetről tengerbe nyúló félszigeteknek. Az északi sziget gyöngyszeme híres költői szépségéről, az érintetlen, dús, harsogóan zöld növényzetéről, a vakítóan kék égről, a hol homokos, hol sziklás partjairól, és a fenséges, kristálytiszta smaragd és türkiz színekben csillogó tengerről.
A hely teljesen más hangulatú, mint Japán azon része, ahol én élek. Más az éghajlat, a növényvilág, a tenger és az ég színe. Én úgy éreztem magam, mintha hirtelen nem is Japánban lennék, hanem Skóciában vagy Írországban.
Az előző rész itt olvasható.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá