Greguss Erdélyi Hermina mesél az Édes Anna szerep megformálásáról, megéléséről

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának évadnyitó produkciója Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényét meséli el Gyarmati Kata színpadi adaptációja által, melynek főszereplője G. Erdélyi Hermina, akinek alakítása ismét kimagasló.

Milyen gondolatok voltak benned, amikor megtudtad, hogy te játszod Édes Annát az évadkezdő előadásban?

– Rettenetesen meglepődtem, mert amikor már tudtam az évadtervet, akkor is azt gondoltam, hogy az Édes Anna, mint előadás, engem nem is fog érinteni, mert tudom, hogy a regény egy tizenkilenc éves lányról szól, a koromból kifolyólag pedig inkább Vizynét játszhatnék. Megijedtem, kicsit elbizonytalanodtam, de aztán megnyugodtam, amikor megláttam a szereposztást, ugyanis az idősebb korosztály felé tolódik. Féltem is, mert a főiskolás és a főiskola utáni években ámaim közt szerepelt Édes Anna megformálása, de később lemondtam róla. Kicsit elbizonytalanodtam az utóbbi néhány évben, nem tudtam, hogy képes vagyok-e elvinni egy ilyen fajsúlyú szerepet a hátamon. Amikor kijelöltek a szerepre, még nem ismertem az adaptációt, csak annyit tudtam, hogy a cím- és főszerepről van szó, és ez is nyomta a vállamat. Nyáron arra tréningeztem, hogy ezt a munkát megcsináljam. Rég álltam ilyen kihívás előtt.

Úgy érzed, hogy sikerült felkészülnöd a szerepre?

– Sikerült személyes félelmeket, gátlásokat, és az önmagamnak generált problémákat leküzdenem. Nagyon sokat foglalkoztam a múlt század cselédéletével, szerettem volna ezt a világot magaménak tudni, mire találkozom a szöveggel és azzal a feladattal, amely valóban vár rám. Úgy érzem, egy erős nő lettem, aki készen állt egy rendező koncepciójára, egy szövegre, és egy jó munkára. Bennem is sikoltozik egy Anna.

Különböző nehézségekkel kellett szembenézni a másfél hónapos próbafolyamat alatt. Mennyire hatott ez rád?

– Hozzászoktam már a külső nehézségekhez, és mivel tisztában voltam a munka nagyságával és fontosságával, ezért igyekeztem ezeket a hátráltató tényezőket kizárni. Reméltem, hogy olyan előadás készül, ami nem maximálisan technikafüggő. Nem akartam most ezekkel foglalkozni, és hajlamos vagyok arra, hogy amikor színpadon vagyok, kizárok olyan impulzusokat, amelyek nem kell, hogy engem érjenek. Munka közben is birkatürelmem van, de ez annak köszönhető, hogy nem hagyom magam kizökkenteni. Megpróbálok felkészülni a meglepetésszerű dolgokra. Ez is egyfajta tréning.

Mennyire tudtál azonosulni a cselédszereppel? Magadhoz közelinek érezted Annát?

– Annát egy szerethető figurának tartom. Lázadó szerep, mert a beszorított ember kereteiből tör ki a maga módján. Mégis egy érzelmi analfabéta. Nem lenne gép, ha ki tudná fejezni önmagát. Vizyné szemszögéből csak nagyon ritkán mertem ránézni, pontosan azért, mert azáltal a részemről is kiszolgáltatott helyzetbe került volna. Nem akartam a figurát az önsajnálat vagy a sajnálat felé terelni, mert a néző sajátja, hogy hogyan azonosul Annával. Tény és való, hogy Anna meg van alázva, a helyzete nagyon rossz és kilátástalan. Az áldozata lesz annak a néhány kis reménysugárnak, amely Vizyéknél megvillan. Kosztolányi abszolút reális problémákat írt le.

Közel állnak hozzád Kosztolányi szövegei? Szabadkaiként fontosnak tartod, hogy egy Kosztolányi regény adaptációja került a repertoárra?

– Fontosnak tartom, mert a városnak kötelessége foglalkozni az írózsenijeivel. Kosztolányi számomra nemcsak költő vagy író, hanem zseni. Középiskolás koromban is próbálkoztam bizonyos novelláinak a színrevitelével. Olyan kézzelfoghatóan írja le egy kor szellemiségét, hogy azzal én teljes mértékben azonosulni tudok.

Az első percben beleszerettem a regény adaptációjába, nagyon hálás szöveg. A negyedik előadáson vagyunk túl, és azt érzem, hogy a nézők mennek vele, és ez a közönséghez kiszóló meserésznek is köszönhető. Ezek a narrációk pluszt adnak ahhoz, amit mi játszunk.

Milyen volt a próbafolyamat?

– Nagyon jó próbafolyamaton vagyunk túl. Mindenkinél azt éreztem, hogy akarja, és ez nagyon sokat számít, segít az embernek. A rendező, Czajlik József karizmája tökéletesen megfelelt. Egy nyugodt, nem követelőző rendezőt ismertem meg benne, aki mégis karakán módon kiharcolta azt, amit akart. Keménykezű, mégis finoman bánik az emberekkel.

Többen megjegyezték, hogy mennyire megrázó a darab vége, amikor a színészek felállítják a nézőket, és mintegy a tárgyalás keretén belül eléneklik a könyörgést a bűnösért. Hogy érzed magad ekkor a színpadon?

– Nagyon szörnyen. Már az ítélkező kollégák látványa is borzasztó, de amikor még mögöttük áll kilencven ember... félelmetes érzés. Leképezem magamban a helyzetet, hogy ott állok egy borzasztóan nagy szekrény előtt, én pedig kicsi vagyok, a tömeghez képest viszont még kisebb vagyok, ráadásul még bűnös is... borzalmas és gyomorszorongató élmény. Nekem minden bírósági tárgyalás képe szörnyű. Értem, hogy ott egy gyilkos áll, és az ember életének a kioltása semmilyen szinten nem bocsájtható meg, de ez is egy olyan kategóriába tartozó bűncselekmény, amely a sorozatok függvényének az eredménye, és nem egy előre megfontolt gonoszság. Érdekes ez a könyörgés, ők értem, én értük... nem tudom, hogy az egyházban ma még létezik-e egyáltalán őszintén könyörgés valakiért/valamiért.

Kinek ajánlanád az előadást?

– Az általános iskolák felső tagozataitól kezdve mindenkinek. A középiskolásoknak csak annyit üzennék, hogy ez nem a teljes mű. Nem érdemes lemaradni azokról a fantasztikus dolgokról sem, melyek a regényben benne vannak, az előadásban viszont nincsenek. Ez nem azért van, mert az elődás hiányos, hanem mert ezt a remek regényt nem lehet teljes egészében színre vinni. Érdemes mindkettőt magukba szívniuk, hogy teljes egészében átláthassák a művet. Társadalomrajzot is kapnak, és ezt nem kell a régmúlt idő korszakának hinni, hiszen ez ma is nagyon aktuális.

Az egyik legnyomasztóbb jelenete az előadásnak, amikor Anna megissza a magzatelhajtó gyógyszert, és hallucinál. Benned milyen nyomot hagy ez a jelenet?

– Nagyon sajnálom ezeket az embereket, köztük Annát is, mert teljesen ki van szolgáltatva. Az is mindegy a környezetének, ha a gyógyszer megivása után másnap reggel holtan találják. Ez a mindegy egy nagyon súlyos teher Anna számára. Egyetlenegy pillanat van az előadásban, amikor Vizyné emberséges szemmel néz a lányra, de ő ezt nem látja, mert pont akkorra vakult meg ideiglenesen. Ekkor találkozik a két nő sorsa, ugyanis Anna épp elhajtatta a magzatot, Vizyné pedig elveszítette a lányát. Valahogy úgy tarthatta a karjaiban a halott kislánya testét, mint Annát, a cselédjét.

Névjegy

Greguss Erdélyi Hermina

1973. augusztus 11-én született Szabadkán.

1995-ben diplomázott az Újvidéki Művészeti Akadémián.

Fontosabb szerepek:

W. Shakespeare: Hamlet dán királyfi (Ophélia)
Peter Weiss: Marat/Sade (Charlotte, Corday, Marie) 
Csáth G., Fodor T., Hernyák Gy.: Zách Klára (Zách Klára),
W. Shakespeare: Romeo és Júlia (Mercutio, Herceg, Angyal),
Müller Péter – Seress Rezső: Szomorú vasárnap (Helén)
Háy János: A Gézagyerek (Vizike)
Tasnádi István: Tapasztalt asszony (nő)
Tasnádi István: Kupidó (Márkinő)
Robert Thomas: Nyolc nő (Augustine)
Lev Birinszkij: Bolondok tánca (Titkár asszony)

Jelentősebb filmszerepek:
Bicskei Zoltán: Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele (Szegény Péter felesége)
Szekeres Csaba: Blue Moon (Isabelle Brandon)

Fontosabb díjak:
2001 – A szabadkai Népszínház zsűri díja a legjobb női főszerepért – Holdbeli csónakos (Pávaszem), Van, aki forrón szereti (Virág)
2002 – A Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján színészi díj – Nem fáj! (Clara)
2005 – A szabadkai Népszínház zsűri díja a legjobb női főszerepért – Záróra (Isabelle)
2006 – A szabadkai Népszínház zsűri díja a legjobb női főszerepért – Moliére (L., az uralkodó)
2008 – A szabadkai Népszínház zsűri díja a legjobb női főszerepért – Szomorú vasárnap (Helén)
– A Kisvárdai Színházi Fesztivál színészi díja – Szomorú vasárnap (Helén)
2010 – A szabadkai Népszínház zsűri díja az évad legjobb női főszerepéért – A tengeren nincsen sár (Kora)
2012 – Az évad legjobb női főszereplője (A csúnya – Fanny)
2015 – A szabadkai Népszínház zsűri díja az évad legjobb női főszerepéért – Nyolc nő (Augustine)

Az évad színésznője a közönség szavazatai alapján – 2006, 2007, 2009, 2015

Házastárs: Greguss Zalán.

Gyermek: Greguss Lilla.

Képgaléria: