(avagy kontra Baudelaire-nek)

Először

Félre a szomorú valósággal, beszéljünk a füvecskéről!

Ezt hallottátok már? Új narkós érkezik a városba. Nem tudja még, hol juthat anyaghoz. Az ismerőseinél érdeklődik, azok pedig a törökfürdőbe irányítják, azzal, hogy ott majd lát az előcsarnokban egy kövér törököt, aki füvet árul. Hősünk el is megy azonnal, és lám, valóban ott a fószer. Megbeszélik, mi a szitu, és a török mondja, hogy van anyag ezerért, kétezerért és háromezerért. A fickó kér az ezresből. Bemegy a sloziba, elrántja a jointot, majd szétnéz a fürdőben. Vár egy fél órát, de semmi hatás. Kicsit bosszankodva visszamegy a dílerhez, és kér a kétezresből, reméli, ez azért érni is fog valamit. Klozet, elránt, be a medencébe, de hatás ismét semmi. A fickó kezd már bepöccenni, visszamegy a törökhöz a háromezres motyóért, azzal, hogy ha ez is szar lesz, szétrúgja a seggét. Rendben, új fickó vagyok, de azért még nem kellene velem baszakodni. Az persze bizonygatja, hogy ez oltári brutális anyag, ha ezt elszívja, totál szét fog tőle hullani. Oké. Az alak elrántja ezt is, és mászkálni kezd a gőzfürdőben. Vár tíz percet, fél órát, de hatás most sincs egy szikrányi se! A fószer most már dühöng, kirohan az előcsarnokba. A török észreveszi, és menekülni kezd. A fickó utána. A török beugrik egy sárga BMW-be, és elszáguld. Emez leint egy taxit: „Kövesse azt a sárga BMW-t!” Száguldanak, kiérnek a városból a hegyek közé. Mit ad isten, a török kisodródik, és egy szakadékba zuhan. Barátunk megállítja a taxit, kiszáll, és leereszkedik a roncshoz. A török a füvön fekszik, ez bizony megmurdelt. A fickó észrevesz a hulla zsebében egy pénzköteget. No, legalább a lóvét visszaveszem, gondolja. De amikor lehajol, hirtelen rosszul lesz, és hányni kezd. Ekkor valaki megütögeti a vállát. „Mi van?! Mi van?!” „Már megbocsásson, uram, de azért talán mégse kéne ideokádni a fürdő medencéjébe!”

Nos, eddig a vicc, most komolyodjunk egy picit.

Az imént átlapoztam egy-két füzetet a narkóról, és találtam egy érdekes idézetet. Gondoltam, megosztom veletek...

„Kendertől vörös szememet

befelé fordítva

mámoromban megélek

magam mögött hagyva a világot.”

(XV. századi nepáli Síva-himnusz részlete)

Nekem megtetszett. Jó lehet a nepáliaknak, hehe.

Nos, mi is akkor ez a fű? A latin neve Cannabis sativa var. indica, ami indiai vadkendert jelent. Indiában állítólag kilencezer éve szent növényként tisztelik, a szomszédos Kínába is igen hamar eljutott. Európában középkori adatok szerint egyes germán törzsek használták vallási rítusokhoz. Ennyit a történetéről, arról úgyis írnak eleget a könyvek.

A fű fő hatóanyaga a THC (tetrahydrocannabinol), melyből a legtöbb a termőnövény (tudjuk, a kender kétlaki) leveleiben, virágzatában és a magot burkoló vékony héjában van. Ezt szokták megszárítva elszívni cigibe sodorva, pipában vagy vízipipában. Talán ez utóbbi a legkellemesebb, mert a víz lehűti a füstöt, így a tüdő teleszívható. A növény gyantája a hasis, mely jóval nagyobb koncentrációban tartalmaz THC-t. Általában ezt is szívják, de mindkettőből lehet készíteni sütit (space cake). Préselnek belőle olajat is, de ezzel én még nem találkoztam. No, meg tea is főzhető belőle, de ez igen bonyolult, mert az egyszerű forró víz nem oldja ki a hatóanyagokat. Az indiai embernek jó dolga van, nem kell a díler után futkosnia, a háza táján burjánzik a vadkender. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet Indiáról, ahol a bácsi kiment a háza mögé, két keze között összedörzsölt néhány kenderlevelet, majd a tenyerére rakódott fekete gyantát lekaparta, összekeverte némi dohánnyal, megsodorta, és már szívta is. Nem rossz módszer. Költözzünk Indiába!

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: