Ivan Schreiber:

Tarajos képzőművészet 2.

Ivan Schreiber:

Damir Pavić Septic, szerbiai szubkulturális legenda. A nagy képek nyugtalanítják. Az alkotás számára nem annyira önfeledt érzelem mint inkább kibontakozni vágyó feszültség. Mindig meglepődik azon, hogy a közönség jobban elidőzik az olyan képei előtt, amelyeken egy nemi szerv is látható. Habár punk, az emberi faj szerinte nem érdemli meg a teljes szabadságot. Szüksége van a korlátozásra, mert így is tudatosan rohan a végzete felé és ránt magával mindent. Ha mindent megengedsz, az csak felgyorsítja ezt a folyamatot – mondta nekem múltkor, mikor az utcán megálltunk beszélni. Persze az itt következő beszélgetés korábban történt, a lakásában, mikor is sörrel a kezemben túrtam a képeit, a szomszéd lakásból pedig átszűrődött egy rockbanda hangpróbája....

A rajztehetségedre felfigyeltek az iskolában?

Nem, önerőből tanultam rajzolni, a suliból amúgy is csak öt osztályt végeztem el. Sok mindenkitől lestem el technikát, de több téren is magamtól sajátítottam el a tudást. Tehát nem azért rajzolok, mert a suliban elmondták, mekkora tehetség lakozik bennem. Az iskola amúgy is egy rémálom, és nem is igazán értek egyet az egész oktatási rendszerrel, de nem én vagyok a megfelelő személy ennek a megvitatására.

Többször hangsúlyoztad a sci-fi folyóiratok, horrorfilmek korai hatását a munkáidra. Saját bevallásod szerint a stílusod az 1980-as évek képregény-esztétikáját viszi tovább. Továbbra is ezekből nyered az ihletet ahhoz a többek szerint is sötét és nyugtalanító stílushoz, amit képviselsz? Te is ilyennek látod a műveidet?

Inspiráció bárhonnan jöhet, gyakran csak továbbgondolok egy képet vagy egy filmbéli jelenetet. Nem hagyományosak a képeim, ezzel egyetértek, de negatívnak sem mondanám őket. Az emberek sok mindent sötétnek tartanak, amit nem értenek vagy amivel nem találkoznak mindennap. Én a bomlást sem tartom sötétnek. Az is egy természetes átalakulási folyamat. Több száz élő organizmus mozgósítja magát az elhalt hús lebontásának érdekében, hogy később új élet keljen belőle. Úgy neveltek bennünket, hogy ez egy undorító folyamat, amitől tartanunk kell. Sokan sötétnek látnak természetes dolgokat, az igazi sötétség felett pedig szemet hunynak, mert megszokták.

Az alkotásaidnak van kifejezett célja és értelme?

A legjobb, ha elmesélek egy történetet. A pancsovai kiállításomon egy lány megfejtette az egyik képem jelentőségét, szétosztotta a teret a zodiákus jegyei alapján, majd megtalálta benne az üzenetet, és ezt megosztotta velem. A lány maga találta meg a kép értelmét, én csak megalkottam. Ez a művészet szubjektív értelmezése, ezért jött létre, hogy adjon valamit, ez az értelme talán. Bizonyára van célja, még ha olykor én sem értem.

Damir Pavic Septic

Beszélgetés közben a képek között kutakodtam, feltűnt, hogy egy csomó kép újradolgozás alatt van. Átjavítod a régi rajzaidat?

Minél tovább nézem valamelyik alkotásomat, annál több hibát látok benne, ezért állandóan javítgatom őket. Némelyiknek öt-hat változata is létezik. Ha már az életemben elbaszott dolgokat nem hozhatom helyre, legalább a képeim tudjam. Persze ha van mivel, mert régebben előfordult az is, hogy nem tudtam dolgozni eszközök híján.

A szobában lézengve megakadt a szemem több Harmonija Haosa-koncert plakátján is, némelyik még a kilencvenes évekből való. Mikor alakult a zenekar? Én azt hittem, valamikor az utóbbi tíz évben...

A kommunával egyidejűleg jött létre, amolyan örömzenélésből... aki akart, az zajonghatott. A „káosz harmóniája” tökéletesen kifejezi az akkori és a mostani szituációt is, ami a zenekart illeti. Voltak időszakok, amikor aktívabbak voltunk, rendszerességgel voltak fellépések, de olyan is megesett, hogy egyéb elfoglaltságok miatt évekre mellőzve lett. Lehet, többször magam is mellőzöm a rajzolás miatt, többek között azért, mert a zenélés nem egy magányos tevékenység, és a társak olykor képesek felszívódni huzamosabb időre, ellenben rajzolni magam is tudok. A zenekarosdi is ugyanolyan fontos, csak más szempontból elégít ki, más érzelmeket hoz a felszínre.

 

Mi a helyzet a kiadványokkal? Megjelent valami hivatalosan tőletek? Én csak élő fellépéseiteken vettem részt, de felvételt nem is hallottam...

Pár éve készült felvétel a Clash Club termében, majd összekevertük egy élő fellépés anyagával, és Tumor címmel 2014-ben jelent meg. Az anyagot szétosztottuk vagy olykor épp eladtuk. Az új kiadványunk borítóját éppen most fejezem be. Ezt az újvidéki Udruženja 4 fogja terjeszteni digitális formában, de ha minden jól megy, az év folyamán kijön fizikai valójában is.

Sok minden változott a szubkultúrákban és a zenei stílusok között az utóbbi években. Te hogyan látod ezeket a változásokat?

A különböző vegyülések dominálnak minden szinten. Sokszor az a végeredmény, hogy nincs különbség közöttük és az egyszerű tömegember között. Én nem értem a metalcore-t sem, mert se metal, se hardcore jegyeket nem visel magán, de ugyanezt tudom mondani a punk/metal kombinációról is. Nekem mindig az jut eszembe, hogy ezek az emberek bizonytalanok önmagukat illetően, mindenkinek be akarnak jönni, mindenhová tartozni akarnak, de csak egy olyan halmazba kerülnek, aminek a „semmi” az egyedüli jellemzője. Persze valahol a keveredés szinte természetes, mint a grindcore vagy a death/thrash esetében.

Mi a véleményed a jelenlegi itthoni punk színtérről?

A punkért ma már nem tenném tűzbe a kezem. A szerbiai punk teljesen kritika nélküli és céltalan az utóbbi években, kevesen vannak, akik őszintén csinálják, és az eszenciáját sem tévesztik szem elől.

Talán könnyebb lett volna sok minden az életedben, ha nem ragaszkodsz a punk identitásodhoz. Gondoltál már erre?

Általában mindenki jobban nyit az évek múlásával más stílusok felé, és nincs szükséged már arra, hogy bizonyítsd, te vagy a legnagyobb punk vagy metálos. A punk zene és ideológia segítették a személyiségem kialakulását és egy egészséges kritika felépítését a környezettel szemben. A bőrömből kibújni nem tudok, nem is látom értelmét, nem is akarok. Idővel sok minden megtetszett, aminek nincs feltétlenül köze a punkhoz, de gyakran ezekhez közvetve is rajta keresztül jutottam.

Damir Pavic Septic

Van, amit másképpen csinálnál? Milyennek látod az életed?

Az élet átértékelésének szükségessége előbb-utóbb mindenkit utolér, nekem is volt ilyen. Néha én is elgondolkodom, mit kellett volna máshogyan csinálnom, de ez mindig valami érzelmi állapothoz kötődik. Mikor szétnézek magam körül, teljesen világos, hogy tarthatnék más szinten sok szempontból, de én nem szeretnék olyan életet, amit az nyújt. Sokszor nehezítem a dolgomat, de sokkal jobban élvezem a nehezebb utat. Gyakran bizonytalanság vesz körül, nem tudhatom, két év múlva is működni fog-e, ami most működik. Nincs pontos sorrend és kiszámíthatóság benne, az biztos...

A beszélgetés befejezésében sem lehettünk biztosak, elvégre vannak beszélgetések, amelyek mindig újrakezdődnek, valamelyek pedig csak állandóan folytatódnak, megszakításokkal. Septickel többször összefutottunk különböző alternatív események alkalmával az ősz folyamán. Egyik alkalommal elmesélte, hogy a rendőrök az édesanyját zaklatták, amiért beengedett egy menekült családot a hideg elől a házába. Arra gyanakodtak, embercsempész az a majd hetvenéves asszony. Miközben csak megsajnálta a fagyoskodó gyerekeket... teljesen hülyék a rendőrök továbbra is... – mesélte, miközben kint vacogtunk a csípős hideg miatt a Szentháromság-szobor tövében Szabadka központjában. Persze az aktualitásokra is rákérdeztem...

Jövőre (vagyis idén) például kijutnak külföldre is a képeim, egészen pontosan a németországi Regensburgba. Ez nagy kaland lesz számomra, mert még soha nem léptem át ex-Jugoszlávia határait. Nem az a fajta vagyok, aki úgy érzi, hülyén hal meg, ha nem láthatja a világ nevezetességeit. Nem is szeretek amúgy utazni, persze nem lokálpatrióta vagyok, de gyakran rám akaszkodnak a rendőrök, azt meg nagyon utálom. Az útlevelemet is most csináltatom, a kiállítás miatt.

Damir Pavic Septic

Egyre jobban elismer a környezeted, harminc év után, persze, ideje volt. Te is érzékeled?

Az elmúlt két-három évem volt igazán sikeres független művészként, azelőtt nem igazán vettek számításba. Persze ennek azért oka is volt. Tizennyolc évvel ezelőtt kivitelezhetetlen lett volna megcsinálni velem egy akkora volumenű kiállítást, mint ami most készül a szabadkai Kortárs Galériában. Több felelősségem van az iránt, amit csinálok. Már én sem elégszem meg annyival, hogy zűrös hajnalokon mámorban mutogatom a képeimet németországi punkzenekaroknak. Másrészt azért felpezsdült a szabadkai képzőművészeti élet is. Rengeteg fiatal művész feltűnik, és nekem is hangot kellett adnom magamról, lehet, ez inspirált az igyekezetben. Aztán az is számít, hogy a kortársaim is egyre gyakrabban kérik a rajzaim komoly kiadványokhoz.

Septickel elbúcsúztunk egymástól, mivel majd lefagytunk odakint. Legközelebb a Kortárs Galériában futottunk össze, ahová a tél első igazi napján kellett minden érdeklődőnek elcsúszkálnia. A beszélgetést Miroslav Jovančić folytatta Septickel, az iránt érdeklődve, mivel méri művészetének a sikerét....

Évek óta szerettem volna ott egy kiállítást, de mindig zárt ajtókat döngettem, aztán végül most ti kértek fel engem. Persze ennek sok köze lehet ahhoz is, hogy többet foglalkozott velem a média az utóbbi években, és a hozzáállásom is megváltozott. Megalkuvásnak éreztem a magam részéről, hogy hivatalos intézménnyel és annak a munkatársaival működtem együtt, viszont ti hívtatok engem, és nem kaptam előírást, hogyan kell kinéznem, mit kell mondanom, melyik képek jöhetnek számításba. Azok közül az emberek közül, akik megjelentek, jelentős részük a Grunf, Studio 11 vagy a Clash Club közönségéből való, számukra nem túl sok újdonságot rejt az egész. Ami igazán sokat jelentett, az pár új telefonszám, kapcsolat értékes emberektől, akik felhívhatnak, vagy felhívhatom őket. Számomra mindig ez jelentett sokat. Aki csak azzal foglalkozik, hogy eladja a képeit, az művészileg elbukott.

Septic Art Session Szabadkán nem lesz a közeljövőben, ebben biztosak lehetünk – mondta el Damir. A következő kiállítás február 4-én lesz az újvidéki Frida klubban, amely pár hét múlva a Suburbia klubba költözik át.

Sokan sötétnek látnak természetes dolgokat, az igazi sötétség felett pedig szemet hunynak.

Az előző rész itt olvasható

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Septic
Öltözünk Nem a ruha teszi az embert, tartja a régi mondás, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hog...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! A napok elmúlnak, az egyetemen viszont folytatódik a már jól bejáródott monotónia, habár az ember...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az egészséges környezethez való jog Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs jog.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi újság a Sequence tájékán? A modern metálos Sequence zenekar kiadta harmadik videoklipjét, mely az Identity című dalukhoz ké...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Magzatpóz Darren Aronofsky: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) – 2000

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hieronymus Bosch: Haywain (részlet)
Marko Tomaš és Odri Gizella versei Marko Tomaš és Odri Gizella versei

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 35. 35. rész – Agyat mosnak a cégnél

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Visszajöttem!” 5. Család

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pillanatképek Katoriból Élet a japán farmon

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi mindannyian ufók vagyunk Kicsi a világ – szokás mondani. Így az is könnyen megesik, hogy két vajdasági előbb fut össze Bud...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 tonnás riffek A 1000 Mods pszichedelikus középutas felsőszerű stoner rock csapatot rabul ejtette Újvidék multik...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pain koncert Belgrádban A skandináv metál, már nem annyira gyereke, sokkal inkább fenéje, Peter Tägtgren Szerbiában is la...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A tarajos rosszfiúk visszatérnek A The Exploited ismét hazánkban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Éjjeli füst Újvidéken A Nightstalker levadássza a sztónereket a Duna mellett

0 Hozzászólás | Bővebben +
Ivan Schreiber:
Tarajos képzőművészet 2. Damir Pavić Septic, szerbiai szubkulturális legenda.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Aki választ: Kiss Tamás Kiss Tamás. Tékiss Tamás. De inkább csak Tunyó.

0 Hozzászólás | Bővebben +