Varga Laró Istvánnal, a Narco Polo alapító tagjával beszélgettünk

Az 1995-ben alakult, stílusát „acid szittya psychedelic”-ként meghatározó, mezőkövesdi Narco Polo zenekar annak idején 2001-től 2011-ig, tehát kerek 10 éven át minden évben fellépett a zentai Nyári Ifjúsági Játékok fesztiválon, ugyanakkor több vajdasági településen is tiszteletüket tették, mivel saját bevallásuk szerint imádják az itteni közönséget. Hogy ez igencsak kölcsönös, azt az is bizonyítja, hogy egész rajongótáboruk létezik nálunk. Aki egyszer hallotta a punk és pszichedélikus gyökerekből táplálkozó, számos nép zenéjével, törzsi hatásokkal megspékelt, sok helyütt improvizációra, „ősösztönre” épülő zenéjüket, az egész biztosan egy életre meg fogja jegyezni.

Koncertjeik minden alkalommal igazi kalandnak, extázisnak, zenei utazásnak számítottak, nem véletlen tehát a mottójuk: „Utazz a zenével!” Körülbelül 5 éve, immár a sokadik felállást követően megszűntek aktívan koncertező együttesnek lenni, ám ami a zsigerekből tör elő, az csupán szunnyadni képes, megszűnni nem: tavaly ismét összeállt a Toporniczky Tamás Topi (dob), Varga Laró István (basszus), Molnár Munyi Gábor (performan, doromb, ütős) és Gáspár Márk Mica (gitár) ősfelállású zenekar.

Idén nyáron pedig ismét ellátogatnak hozzánk, a Malomfesztiválon augusztus 17-én, pénteken fognak adni egy koncertet – sokunk nagy örömére; akinek pedig még nem volt szerencséje ebben az élményben részesülni, az kedvcsinálóként olvassa el az alábbi interjút, amit Laróval, az alapító basszgitárossal készítettünk!

A 2000-es években gyakorlatilag minden évben koncerteztetek mifelénk a Narco Polóval, az utóbbi jó néhány évben viszont ez sajnálatos módon elmaradt. Idén azonban, ha minden igaz, kétszer is fel fogtok lépni Vajdaságban, először a Malomfesztiválon. Várod már? Milyen műsorra számíthat tőletek a közönség?

– Ha jól emlékszem, 2011-ben, a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon játszottunk legutóbb Vajdaságban. Az akkor egy egészen új formáció volt, nagyjából a megszokott dalainkkal. 2013-ig koncerteztünk abban a felállásban. Természetesen nagyon várom a koncertet, a zenekar többi tagjával együtt, hiszen rengeteg élményünk fűződik Vajdasághoz, és reméljük, sok barátot és ismerőst sikerül majd viszontlátni.

Úgyhogy mindenkit szeretettel várunk a Malomfesztiválra, ahol augusztus 17-én, pénteken lesz a fellépésünk. Ami a műsort illeti, mélységben és lendületben nem lesz hiány. Természetesen nem maradnak el az ismertebb dalaink sem, és a pszichedélikus elszállás sem. Szóval izgalmas zenei utazásra lehet számítani!

Amióta a Narco Polo Herczeg Flóra fémjelezte korszaka – amikor legutóbb itt jártatok – véget ért, történt egy és más: az alapzenekarodnak is volt többféle felállása, a TransNomaddal is muzsikáltál/muzsikálsz... Mesélj, mi minden történt azóta veled és a zenekaraiddal!

– Ahogyan azt már említettem, volt még egy későbbi formációnk is a Narco Polóval, de egyértelműen a Flórához kapcsolódó időszakban koncerteztünk kint a legtöbbet. A TransNomaddal 2015 őszén kezdtük el a munkálatokat. Alapvetően az archaikus trance volt megcélozva mint irányzat. Már az első koncertünk ígéretesnek mutatkozott, sikerült egy telt házas koncertet produkálni a pesti SzimplaKertben. Egyébként két volt Narco Polo-tag is játszik a csapatban. Egyre több a koncertünk, szépen gyarapodik a közönségünk is, és reméljük, hamarosan Vajdaságban is be tudunk mutatkozni.

Mivel most az úgynevezett ős-Narco Polo állt újra össze, jó alkalom ez arra, hogy elmeséld, annak idején mikor és hogyan alakult meg először a zenekar, és hogyan alakult ki az a nagyon egyedi stílusotok, aminek itt, Vajdaságban is egész rajongótábora volt...

– Az úgynevezett ősformáció számomra nem csupán a régi tagok újbóli együtt zenélését jelenti. Eszünk ágában sincs újraidézni bármit is belőle. Ezt úgy értem, nem azért vagyunk ismét egy csapat, hogy nosztalgiázzunk. Egyszerűen újra kapcsolódtunk a zenei gyökereinkhez. Annak idején nem számított, hogy lesz-e belőlünk zenekar… Nem voltunk képzett zenészek, szegről-végről ismertük egymást, és csak az volt a lényeg, hogy ösztönösen életre hívjuk mindazt, amit zeneileg magunkkal hoztunk erre a világra. Nem voltak elvárásaink egymással szemben, és természetesen megfelelési kényszerünk sem, hogy vajon másoknak majd tetszik-e, amit csinálunk. Persze ez az életre hívás nem ment egyik pillanatról a másikra, mivel nem volt még zenei irányultságunk sem a muzsikálást illetően. A barátaink ösztönzésére kezdtünk el egyáltalán valami házi felvételeket készíteni és eljuttatni egy-egy klubba vagy fesztiválra. Persze ez már több mint húsz éve történt... Úgy gondolom, az volt az az időszak, amikor megengedtük magunknak, hogy az szóljon, ami a csövön kifér, és az alapozta meg az erőteljes zenei sajátosságunkat is.

Miként és kinek az ötletéből jött most létre az újraegyesülés? Hogyan sikerültek az első próbák, majd az első koncertek? Mi minden változott úgy a stílusban, mint a zenészekben a legkorábbi évekhez képest? Hatással van-e a hangzásvilágotokra az az ív, amit bejártatok, a sokféle felállás, a stílus gyúrása, csiszolódása, valamint a többi együttes, amiben muzsikáltatok? Mennyit őriztetek meg az eredeti nyers hangzásból?

– Évek óta nem találkoztam már a srácokkal, vagy ha nagy ritkán mégis összefutottunk, szinte csak pár szó erejéig beszélgettünk. Megvolt mindenkinek a maga dolga, nem „bolygattuk” egymást. Aztán egy napon, körülbelül egy éve, elmentem itthon egy P.U.F.-koncertre, ahol kint volt a Topi is. Mondanom sem kell, jó kis este kerekedett... sok beszélgetéssel, ahol Topi egyszer csak megkérdezte: nem csinálunk-e koncertet? Nem is volt kérdés szinte, és az sem, hogy a kezdeti felállásban. Még aznap este egy koncertszervező barátunk, szem- és fültanúként rácsapva az „eseményre”, felajánlotta, hogy legyen Mezőkövesden, a szülővárosunkban az első „őskoncert”. Másnap felhívtam a többieket, és náluk sem volt kérdés a kérdés… Persze nem estünk rögtön a hangszereknek. Először előkerestünk régi felvételeket, amik között akadtak olyanok is, amikre már szinte alig vagy egyáltalán nem emlékeztünk, aztán rövid időn belül elkezdtünk újra dolgozni a dalokon. Azáltal, hogy masszívabbak, kidolgozottabbak lettek a zenei alapok, és még direktebb lett a hangzásvilág, csak erősbödött a stílus. Adva voltak az alapjaink, és már szomjaztunk rájuk egy ideje, úgyhogy különösebb befolyás alá nem kerültünk, bármennyi idő telt is el. A koncerteket nagy érdeklődés előzte meg, annak ellenére, hogy nem harangoztuk be őket túlságosan. A fogadtatás pedig számunkra is meglepő volt. Sokan voltak ránk kíváncsiak, és a hangulat is nagyon jó volt elejétől fogva, pedig a közönség nem tudhatta pontosan, mit fog kapni…

Hogyan alakul ez az évetek, hol lehet még benneteket megnézni/meghallgatni az elkövetkező hónapokban?

– Mivel nem volt ez egy klasszikus értelemben felépített és megtervezett visszatérés, így néhányunknál az aktuális zenekari elfoglaltságok és fellépések között kellett réseket találni a próbákra és az első koncertekre is, úgyhogy nyáron csak a Malomfesztiválon fogunk fellépni. A többi koncert már erősen az őszi időszakra tevődik, amikor előreláthatóan újra visszatérünk Vajdaságba is.

Mik a hosszabb távú terveitek? Nyitottak vagytok ismét a soktagú felállásokra, a legkülönbözőbb zenei stílusok beépülésére, vagy ezután marad csak a „kemény mag”?

– Szeretnénk néhány dalunkat rögzíteni, illetve újrarögzíteni, főleg azokat, amiket régebben nem volt lehetőségünk. A felvételek egy részét már elkezdtük összehozni, de ezúttal sem szabunk határidőt magunknak. Természetesen a nyitottság továbbra is alapból fennáll. Van olyan zenei irányzat, ami egyelőre csak érintőlegesen maradt meg, értem ez alatt a klasszikusabb népzenei megszólalást, illetve beépültek máris olyan „törzsibb” megközelítések, amik eddig még nem szerepeltek a palettánkon… Az alaphangszerelés mellett egyértelmű helye volt a hegedűnek is, már nem sokkal a kezdetek után. Az éneket annak idején elsőként Lilla (a zentai származású Polgár Lilla népdalénekes – a szerző megj.) hozta be a zenekarba, amivel egy újabb kapu nyílott ki számunkra. Szóval most ismét minden adva van ahhoz, hogy tovább tudjunk bontakozni!

Képgaléria: