Interjú a Fekete Zaj Fesztivál fő szervezőjével, Varga Balázzsal

Tavaly nyáron a Tisza-parton ücsörögve keserű nosztalgiával gondoltunk a Fekete Zaj Fesztiválra. A haverjaim megsiratták, én pedig bosszankodtam, amiért soha nem jutottam el. Az esemény újraéledéséről több jelet is kaphattunk. Kisebb bulik a Dührerben, Fekete Zaj Osztálykirándulás csináld magad szervezésben a régi helyszínre, majd egyre több pletyka a visszatérésről Magyarország legmagasabb hegyei közé, a Mátrába. A Fekete Zaj körüli aktualitásokról a fesztivál fő szervezőjével, Varga „Zéró” Balázzsal beszélgettem, aki több mint két évtizedes aktív tevékenységével bőven kiérdemelte a Magyar Underground Érdemrend keresztjét.

Több helyen egyszerűen keresztülnéznek azokon a stílusokon, amikben te mozogsz, nem tartják piacképesnek. Kifizetődik koncertszervezőnek lenni ebben a műfajban? Mi az, ami leginkább motivál?

– Nem a koncertszervezésből élek, ezt inkább csak hobbinak tekintem. Az előző egy-két év amúgy életképesnek bizonyult, a legtöbb buli megállt a lábán, s ezt jó jelnek tekintem. Ettől még nem akarok elszállni, nem hiszem, hogy annyi bulim lesz bármelyik évben is, mint 2003 és 2006 között. Akkoriban nagyon túlszerveztem magam.

2009-ben szerveztétek meg először a Fekete Zaj Fesztivált. Van megfelelő létszámú közönség ehhez Magyarországon?

– Ha most is arra a műfajra épülne a Zaj, amire 2009-ben épült, akkor kilátástalan lenne a helyzet. Azóta sikerült egy kicsit kísérletezőbbre venni a dolgot, és a tavaly decemberi visszatérés után bizakodó vagyok. Nyilván sok függ attól, mennyire sikerül mobilizálni az arcokat. Fontos az erkölcsi támogatás és a megosztás is, de igazán azok a rajongók a fontosak, akik hajlandóak elutazni a Mátráig.

Az ország szinte fürdött a fesztiválokban a Fekete Zaj indulásakor. Mivel igyekeztetek az eseményt különlegessé tenni, hogy ne csak egy legyen a középszerűség tengerében?

– Szerintem a Zaj esetében nagyon fontos, hogy a hely adottságaihoz próbálunk igazodni, nem akarunk ott egy gigafesztivált létrehozni. A Mátra imádni való helyszín, és egy ilyen hely segít abban, hogy elengedd a napi problémáidat, és a zenére, a természetre és a haverokra fókuszálj. Nagyon remélem, nem kényszerülünk rá arra, hogy a nagy fesztiválokra jellemző szponzormolinókkal, mobilvécékkel és tucatbandákkal árasszuk el a fesztivált, akkor inkább jobb nem megcsinálni.

A Fekete Zaj sokaknak a dark-goth színtérrel egyenlő. Mennyire helyes szerinted ez a megállapítás? A fellépők között elég éles kilengések voltak. Járt ott a Sólstafir, a VHK, az Atari Teenage Riot, Justin Sulivan, Pozvakowski, különböző death, black metál zenekarok, indusztrial és post rock bandák, elektro dj-k... Mi az, ami közös bennük, amiért mégis fellépnek a FZ-on?

– Sokan dark-goth fesztiválnak tartják a Zajt (és annak is indult), de szerintem nem az. Nagyon sok stílus megfér egymás mellett, talán annyi a kritérium, hogy a fellépő a saját műfaját a kísérletezősebb, borultabb irányból közelítse meg. Egy-egy név miatt korábban is kaptunk furcsa pillantásokat, de ezek inkább előítéletekből fakadtak, de végül a fesztiválon már a kételkedőbb arcok is végignézték őket. Az idei arculatváltás is azt jelzi, hogy ki akarunk lépni egy-két régi skatulyából, de emellett nem szabad elengedni a fesztivál értékeit.

Négy éven keresztül szerveztétek a fesztivált, aztán abbamaradt. Mi volt ennek az oka? Minek alapján döntöttetek pont most az újraindítás mellett?

– A fesztivál anyagi nehézségek, sőt inkább kilátástalanság miatt maradt abba. Az első két év lement úgy, hogy évente 1-2 havi fizetésemet kellett beletenni, amennyit bőven megért a dolog. Aztán 2011-ben egy kicsit nagyobb bandákat hívtunk, olyanokat, akik Pesten telt házas koncerteket csinálnak a hajón, hozzánk viszont ennél jóval kevesebb embert vonzottak be, és erőn felüli technikai előkészületeket igényeltek. A 2012. év hibátlanul sikerült, mert végre létszámot tudtunk növelni, abban az évben voltak a legemlékezetesebb koncertek, és azok is boldogan mentek haza, akik először jöttek, nekünk pedig összejött a „nullszaldó”. Tényleg így jött volna ki, ha a büfésünk (egy helyi vállalkozó / pitiáner hazudozó) nem akarja lenyúlni a szponzorpénzünket. Hónapokig mentem utána, és végül annyira elmérgesedett a helyzet, hogy nem vittem vissza oda a fesztivált, mert abban a helyzetben nem tudtam volna megkerülni. Próbáltam Pesten életben tartani a dolgot, de egy többnapos nyári fesztivál nem egy klubba való. Utána következett a fesztivált helyettesítő Fekete Zaj Osztálykirándulás, amihez hasonló sztorival soha nem találkoztam még, nagyon örülök, hogy ezzel az önkéntes alapon szervezett bulival elérték a céljukat, és négy év szünet után újra van Fekete Zaj. Az idei fesztiválon a kisszínpadot Osztálykirándulás színpadnak hívjuk majd, azt hiszem, hogy ez a minimum, most is nagyon sok segítséget kapok tőlük.

Minek alapján állítottátok össze az idei programot?

– Elsősorban személyes benyomások, másodsorban hasonló stílusban mozgó szervezők ajánlásai alapján. Még van három-négy külföldi név, akit nem jelentettünk be, és a hazai bandák közül is még körülbelül 15 zenekar vár bejelentésre, de most a program egy kicsit háttérbe szorult, és a többi feladatra fókuszálok. Headlinerek tekintetében nem tudunk egy hazai fesztivállal sem versenyezni, és ez nem is cél, de szerintem egy nagyon jó válogatás jött most össze. Talán idén lesz legkevésbé metál a fesztivál. Jól jönnének a határon túlnyúló együttműködések, szerintem segítene, ha a románia Dark Bombastic Evening, a vajdasági Malomfesztivál és a Fekete Zaj közös projektekbe vágna bele, és nem akkor keresnénk egymás bandáit, amikor valamelyik fesztivál már bejelentette azt a nevet fellépőként. Alapvetően nincs nagy fedés a három fesztivál célközönségében, viszont ugyanazon a hétvégén vannak ezek bulik, így tudnánk egymáson segíteni.

Nagyon sok olyan bandával dolgoztál együtt szervezői karriered alatt, akik között, feltételezem, kedvenceid is vannak. Milyen emlékeid vannak ezekről a bandákról?

– A legtöbb élmény pozitív, bár volt olyan banda is, akik a közös munka után nagy kedvenc státuszból kerültek át olyanba, hogy nem is vagyok hajlandó meghallgatni a zenéjüket. Ez nem feltétlenül azon múlik, hogy az adott zenekar / zenész szar arc lenne, sok év turnézás egy alapvetően pozitív arcból is kihozhat mentális problémákat. A legnagyobb élményeim közé általában azok a koncertek tartoznak, amikor először sikerült valakit elhozni Magyarországra, ilyen volt a Katatonia (Mega Pub), az A Place to Bury Strangers (GMK), a Soviet Soviet (Roham Bár). Nagyon kedves emlék az összes buli a New Model Armyval, de az Anathemával is szinte minden buli emlékezetes volt. A legpozitívabb emlékek közé sorolom a 2004-es debreceni Motörhead-koncertet, vagy azt, hogy a kedvemért eljött Szegedre a Katatonia és az Anathema is. A csúcspont talán egy Cure-, Nine Inch Nails- vagy egy Nick Cave-koncert lenne, de ezekre valószínűleg továbbra is csak rajongóként fogok járni, amit egyáltalán nem bánok.

Szervezőként is kötelességed az új bandákat figyelni. Neked jelenleg mely zenekarok a kedvenceid? Tud még valami új banda meglepetést okozni?

– Az új bandák közül most a Zajon is fellépő Kælan Mikla az egyik kedvenc, a hazaiak közül pedig most nagyon bejön a Svoid. Évek óta nagyon sokat hallgatom a Glasvegast, őket nagyon szeretném elhozni, szerintem működne a Zajon. Nem hiszem, hogy én vagyok a leginkább naprakész arc, mással is foglalkozom. Évek óta menedzselem a VHK-t, akiktől nagyon sok jó energiát kapok, elképesztő zenekar.

Mondj, kérlek, három okot, amiért érdemes elmenni az idén a Fekete Zaj Fesztiválra!

1. Mátra.

2. Egy rakás olyan zenekar, akit nagyon ritkán látni errefelé, ráadásul olyan bandákkal együtt, akikkel fura elképzelni őket.

3. A közönségünk nagyon jó arcokból áll, és azokkal, akiket itt megismersz, év közben is járhatsz koncertekre.

Képgaléria: