Beszélgetés Lukács Petrával néprajzról, néptáncról, továbbtanulásról, hagyományőrzésről

Petra a Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola elballagott gimnazistájaként vágott bele a nagybetűs életbe. Mint minden továbbtanulni vágyó fiatal, ő is kereste a számára legmegfelelőbb szakmát, amelyben kiteljesedhet, s ezt a néprajzkutatásban meg is találta, ehhez azonban kacskaringós macskaköves út vezetett.

 Melyik egyetemre jársz?

– A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék néprajz alapszakos hallgatója vagyok. Elég családias a hangulat, mivel öten vagyunk a csoportban, a minoros hallgatókkal összesen tizenegyen. Számomra ez azért jó, mert így a tanárok is jobban tudnak figyeli ránk. Az az érdekes, hogy a legtöbb tanár tudja, hogy hogy hívnak bennünket, ám van olyan tanárunk is, aki csak azt tudja, hogy hová valósiak vagyunk… Ők ezt szakmai ártalomnak hívják. (Nevet.)

Miből kell vizsgázni, hogy felvételt nyerj az egyetemre?

– Ami kötelező, az az emelt szintű vizsga történelemből és egy középszintű választott tantárgy (például a magyar nyelv). Az emelt szintű töri írásbeli és szóbeli részből áll.

Ez ideig milyen tantárgyaid voltak?

– Az első félévben tanultam antropológiát, filozófiát, a magyar parasztság történetét – a régi földműves rendszert tanultuk, számomra érdekes volt –, forrásismeretet, ahol megismertették velünk a kötelező szakirodalmat, amire majd szükségünk lesz tanulmányaink során. A folklorisztikát nagyon szerettem, mivel a folkloristák életéről, munkásságáról tanultunk. A legkedvesebb tantárgyam a történelmi topográfia volt, tanultam Nagy-Magyarország vizeiről, hegyeiről, megyéiről, közigazgatási rendszeréről és a nagyobb tájegységekről is részletesen.

Miként lehet elhelyezkedni ezzel a szakmával?

– Az egyetemet követően elsősorban muzeológusként lehet dolgozni, de ez a szakma a kutatómunkáig is kiterjed. Táncantropológiára szeretnék majd menni, amely rengeteg kutatási lehetőséget kínál, és sokat lehet vele utazni – amit kifejezetten szeretek. Célom, hogy a magyar kultúra a világ minél több tájára eljusson, hiszen rengeteg kincse van, amelyet meg kell ismernie a világnak! Ám szóba jöhet még az összehasonlító néprajz, amely például két nép kultúrájának az elemeit hasonlítja össze. A másik célom, hogy táncpedagógus váljék belőlem. Még csak elsős vagyok, ezért egy csomó lehetőségről még magam sem tudok, úgy gondolom, idővel egyre terebélyesednek előttem a lehetőségek – úgy érzem, itt megnyílt előttem a világ.

A néprajzkutatás előtt gyógytornász szakirányú képzésre iratkoztál. Mesélj erről a szakmabeli váltásról!

– Gimnazista éveim végén úgy döntöttem, hogy olyan szakmát szeretnék kitanulni, amely nálunk keresett, és nem mindennapi. Így választottam a gyógytornászatot – mivel érdekelt, és szerettem is az anatómiát, ezért én önszorgalomból tanultam. Az első félévben egy vizsga miatt huszonöt ember kiesett – ekkor már éreztem, hogy nem lesz gyerekjáték. Az első év végén nem sikerült letennem egy vizsgát, ezért passzív félévre mentem… Ez idő alatt dolgoztam (diákmunka). A következő félév szintén nehézséget okozott számomra. Mivel új csoporttársakat kaptam, mindent újból fel kellett építeni. A második év első félévére még jártam, de aztán jött a vizsgaidőszak... Egyáltalán nem éreztem magaménak a szakot – nagyon gyönyörű a gyógytornászat, főleg annak, aki szereti, én viszont nagyon rossz kedvvel mentem az egyetemre. Féltem a változtatástól, attól, hogy mit fognak szólni a szüleim és a barátaim. Miután passzívvá tettem a félévemet, szinte pár nap alatt eldöntöttem, hogy néprajzot szeretnék hallgatni. Amikor elmondtam a szüleimnek, olyan volt, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívükről, mindenki nagyon örült annak, hogy változtattam. Szerintem nagyon sok fiatalnál az a gond, hogy a sok teher miatt nem mer változtatni, pedig pár év alatt nagyon sokat változunk.

Mikor kezdtél el néptáncolni?

– Már óvodáskorom óta táncolok – azaz 13-14 éve. Táncoltam modern táncokat és kipróbáltam a jazzbalettot is, mégis a néptánc mellett döntöttem. Komolyabban a néptánccal az általános iskola harmadik-negyedik osztályában kezdtem el foglalkozni – hiszen ekkor az osztályomból többen is elkezdtek táncolni. Akkortájt igazi fanatikus voltam, semmilyen betegség nem tudott megakadályozni abban, hogy elmenjek táncolni… mára ez kissé csökkent.

Mesélj a Cirkalom Táncegyüttesről!

– A Cirkalom egy immár 32 éves néptánccsoport. Nagyon jó és nagyon érdekes társaság, a nagy korkülönbségek miatt – hiszen néhány táncos között 20-30 év is van! Számomra ez pozitív dolgokat hozott magával, hiszen 13 évesen kerültem a csoportba (13 évesen már nőnek kellett lennem), de nagyon jó érzés volt, hogy bármikor segítséget kérhettem akármelyik felnőtt táncosnőtől. Ők ott olyanok voltam számomra, akár egy édesanya. Együtt szoktuk tölteni az ünnepeket, például a karácsonyt, húsvétkor a locsolkodás is elmaradhatatlan, de kártyapartikat is szoktunk szervezni, vagy csak összeülünk activityzni. Esetleg ha valakinek születésnapja van, akkor ott maradunk a klubhelyiségben meginni valamit. A csoportunk összetartó.

Hogyan lehet bekerülni a tánccsoportba?

– Egyszerűen csak be kell jönni a próbára. A fiúknál van beavatás (ezt nem részletezem) (Nevet.), a lányoknál viszont nincs. Fontos, hogy ne zárkózzon el az új csoporttag, hiszen itt mindenki jóban van mindenkivel, nincs klikkesedés – ez az egész csak így tud működni. Természetesen nálunk is vannak kisebb-nagyobb viták, de ez általában minősítés előtt szokott előfordulni, hiszen ilyenkor mindenki egy kicsit stresszes.

Hogyan zajlik egy próba?

– A próbák hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton vannak 20 órai kezdettel. Általában késéssel kezdődnek, hiszen a csoport fele külföldön tanul, és próbák előtt jólesik elbeszélgetni, mivel velük csak hétvégén találkozunk. Amikor mindenki átöltözik, bemelegítünk, aztán a legközelebbi fellépés táncát gyakoroljuk. Ha ezekből több van, akkor a próba is összetettebb. A minősítés előtt viseletes próbákat is szoktunk tartani – ami annyit takar, hogy a próbán beöltözünk viseletbe, gyakoroljuk a gyors átöltözést. Ezek a próbák általában húzósabbak szoktak lenni.

Mesélj a szemlékről!

– A községi, körzeti és tartományi szemlékre rendszeresen eljárunk. Minden második évben részt veszünk a Rumán megrendezett fesztiválon – itt is szép dicséreteket szoktunk kapni. Részt vettünk már a Néptáncosok Országos Bemutatószínpadán is, amelyet Újvidéken szoktak megrendezni. A Fölszállott a páva hatalmas dolog volt a Cirkalom számára – hiszen ez egy nagy előreugrás volt, sokan megismertek bennünket, és ezáltal több helyre hívják a csoportunkat.

Korábban említetted a húsvéti hagyományokat. Ezeket hogyan éltetik a néptáncos fiúk és lányok?

Húsvéthétfőn a fiúk a nappal együtt kelnek, találkoznak a Kodály székházánál, majd megírják a locsolóverseiket. Lovas kocsival, zeneszó kíséretében megindulnak a lányokhoz locsolkodni – a locsolási sorrend minden évben változik, habár a fiúk már kitapasztalták, hogy jobban járnak, ha listát írnak. A lányok a pogácsákon, a süteményeken és a festett tojásokon kívül szoktak még kolbászt, pálinkát is adni a fiúknak. Tavaly találtuk ki a lányokkal, hogy akit meglocsolnak, az elmegy a soron következő lányokhoz, és így a végére a lányok is összegyűlnek egy csoportba. A locsolkodás után a fiúk vagy kocsmázni mennek, vagy pihennek egyet. Este bulit szoktunk tartani, megisszuk és megesszük azt, amit a fiúk összegyűjtöttek a nap folyamán.

Képgaléria: