Bizonyára mindannyian hallottátok már énekelni Kollár-Klemencz Lászlót, és valószínűleg olyan is van, aki a könyvét is olvasta, ami 2015-ben jelent meg Miért távolodnak a dolgok? címmel. Az idén jelent meg a szerző második kötete, amely A műanyag kerti székek élete címet viseli, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a természetes az emberben, hogyan működünk benne, és egyáltalán hogyan találkozunk vele. Kollár-Klemencz szerint a műanyag kerti székek szimbolikus lenyomatai korunknak.

Nemrégiben egy fotópályázatra olyan munkákat lehetett beküldeni, amelyeken az említett tárgy szerepel és valamilyen módon kapcsolódnak a könyvből megadott idézetekre:

1. helyezett: Kovács Réka

„Tisztuljon ki belül minden, hogy aztán jöhessen a következő nyár új legyekkel. Azok zúgják tele élettel a kerteket, de a régiek akkor már ne legyenek itt a téli házban. Ne hozzanak semmit át a múltból.”

2. helyezett: Fábrik Gabriella

„Világos volt még, de érezhetően közeledett az este. Szeptember utolsó napja, ilyenkor hat óra körül már rohamosan sötétedni kezd, s ahogy eltűnik a meleg őszi nap, azonnal kidugja a hideg lábujjait a tél a takaró alól, hogy tudja mindenki, merre halad a világ.”

3. helyezett: Szerda Zsófi

„Egy rét, amint veszi a levegőt, megemelkedik a tüdő felett a selymes fű, majd egy enyhe fuvallatra kifújja, s hömpölyög a fűtenger az őt körülvevő tölgyek, gyertyánok, berkenyék lábainál. A rét szélén a fák kisebb hajtásai próbálják visszafoglalni a területet az erdőnek. Sok vadrózsabokor szóródott el a réten. A kopott kerti szék felől ez jól látható, mert arról a pontról teljes egészében látható a terület.”

Képgaléria: