: A legutóbbi kiadvány borítója
A legutóbbi kiadvány borítója

Bánáti fém szelek

: A legutóbbi kiadvány borítója
A legutóbbi kiadvány borítója

A Downstroy magasba emeli a zene zászlaját Kikindán

Az olvasók jelentős része remélhetőleg látta is azt a bizonyos zászlót Zentán egy jó hangulatú Downstroy-koncerten a Rin Tin Tin kocsmában. A viszonylag nagy múltú és sok mindent megélt zenekar énekesével, Darko Živkovićtyal január közepén folytattunk beszélgetést a hangszeres fiúcsapat utolsó hangzóanyaga kapcsán.

Az év elején járunk még, hogyan értékeled a tavalyi esztendőt a zenekar szempontjából?
– Először is köszi a lehetőséget és az interjút. Üdvözlöm az olvasókat, remélem, soha nem dobják el ezt az újságot, és őrzik majd. (Nevet) A tavalyi év semmiben sem különbözött az utóbbiaktól. Nehezek a feltételek az olyan szintű bandáknak, mint a Downstroy, egyre kevesebb a klub, ahol normális feltételek között felléphetünk. Az idei terveket illetően ismét szóba került a stúdiózás. Idejében el kell kezdeni erről is beszélgetni, mert hajlamosak vagyunk évekig ülni friss hangzóanyag nélkül.

Tavalyelőtt adtátok ki a legutóbbi, Clone című hangzóanyagotokat. Szerintem ez az eddigi legérettebb lemezetek. Neked mi a véleményed róla, több mint egy év távlatából?
– A lemez nekem is friss még. Habár a dalok nem mostanság íródtak, nem tudtam még elszakadni tőle. Egyelőre azt tudom mondani, elégedettek vagyunk vele. Tudom, mindenki ezt mondja az új lemezére, de tényleg én is a legjobb kiadványunknak tartom.

Downstroy

Darko válasza a kérdésre: Lenni

Ha jól számolok, nyolc év telt el a One Size Fits All és az utolsó Clone között, ráadásul utóbbi mindössze 28 perc hosszú. Van valami magyarázatod erre a csigatempóra?
– Elég kimért társaság vagyunk, amikor a stúdiózásról van szó. Folyamatosan tervezzük a felvételt, de egyre nehezebben valósul meg a magánéleti kötelezettségeink miatt. A próbákon megbeszéljük, egyetlen régi dalt sem játszunk, foglalkozzunk inkább új dalokkal, de valahogy így is lassan megy. Másrészt nem akarunk valami dalgyár banda lenni, inkább azzal törődünk, hogy a tőlünk telhető maximumig tökéletesítsük a számokat.

A Clone online kiadványként jelent meg a Nocturne portálon, aztán tavaly az év elején mégis nyomtattatok ki cédéket is. Nehezen szakadsz el a cédé formátumtól?
– Ez az első alkalom, hogy a modern zenemegosztó és -terjesztő hálózatokat, mint a Deezer, a Spotify, a Bandcamp, vagy a tudomisénmit használtuk fel egy friss anyag promóciójához. Én ezek közül egyébként semmit sem használok, azt sem tudom, hogyan működnek, de mindenki azt mondja, ez kötelező. Őszintén szólva semmi különösebb hasznát nem láttam, semmi különösebb visszajelzés nem érkezett azon kívül, hogy x személy letöltötte és hallgatta. Mi még abban a tévedésben élünk, hogy lényeges a fizikai kiadás. Azért is készítettünk cédét, hogy koncertek után el tudjuk adni, de végül leginkább elajándékozzuk. Amúgy elég bénának érezném magamat, ha a koncert végén a letöltési linket diktálnám a közönségnek.

Az előző kiadvány a Miner Recordingsnál jelent meg, az idei pedig saját kiadásban. Ennyire nehéz kiadót találni, vagy nem is kerestetek?
– Egy lemezre volt szerződésünk, később pedig kölcsönösen elhalt az egymás iránti érdeklődés. Ami a keresést illeti, régóta követem a színteret, de szerintem ebben az underground világban könnyebb lemezt megjelentetni death, black, thrash stílusban, mint abban, amit mi játszunk. Őszintén, annyira nem is törtem magam, mert nem láttam reális lehetőséget rá.

Az új lemeznél lecseréltétek azt a társaságot, akikkel évekig dolgozatok, gondolok itt a zentai Chainroom stúdió egész holdudvarra. Miért váltottatok?
– Hát igen, Zenta jelentősen befolyásolta a karrierünket. Zentán évekig nagy volt a pezsgés, mi pedig sokat lógtunk ott. Szerintem a Chainroomból nem jött ki soha olyan felvétel, amely nem ért el bizonyos színvonalat. Nikola és Marjan továbbra is a barátunk, és a legjobb szakemberek között vannak. A lényeg, hogy a Chainroom bezárt, illetve átmenetileg nem működik, vagyis nem is értem, mi történik ott, de szerintem ők maguk sem. Ezért kénytelenek voltunk mást keresni. Hallottunk pár felvételt, amit Szabi (Sebők Szabolcs, a Phrenia zenekar szintise) csinált, és készítettünk pár próbafelvételt, amik jól sikerültek, de a lemez felvételét nem tudta bevállalni a phreniás elfoglaltságok miatt. Ekkor megkerestük Marcellt (Roncsák Marcell, több zenekar kísérőzenésze, jelenleg többek között a KurtaUtca gitárosa), s ő elvállalta a dolgot. Szabi a dobért kezeskedett, Marcellal pedig minden mást felvettünk, igazi producerként viselkedett velünk. Sokat segített a szólamok kidolgozásánál, a dalok szerkezeténél, sőt ő maga is feljátszott pár témát. A végső keverést egyébkén Dražen Kecman végezte, akit a boszniai As I Fall zenekarból ismerünk. Jó volt az együttműködés mindenkivel, aztán, hogy legközelebb mi lesz, azt majd meglátjuk.

Downstroy

A Downstroy élőben odabasz

A legutóbbi kiadványon több olyan zenei hatást is hallok, ami eddig idegen volt a Downstroytól. Milyen zenék hatottak rátok az utóbb időben?
– Mi nem tudjuk meghatározni a stílusunkat, mindig olyan metál zenekarként definiáltuk magunkat, amely hardcore elemeket is vegyít a muzsikába. A legnagyobb hatásaink ugyanazok, akik azelőtt is, a Sepultura, a Soulfly, a Machine Head. Aztán jött ez a melodikusabb vonal a Killswitch Engage-dzsel, amely egy időben szintén befolyásolta a stílusunkat. Követjük a friss színteret, az újabb zenéket, de szerintem akkora hatással már semmi nem lesz ránk, mint ezek a zenekarok voltak. Az új lemezre beszivárgó durvulások, blastbeat, dallamos hangfelbontások, szerintem a közös érés eredményei. Valamilyen mértékben biztosan új megközelítést hozott Baki csatlakozása is, hisz évekig death/black metál bandákban zenélt.

Az új lemezen is vendégszerepel Coyot, az Eyesburn énekese. A jövőben minden lemezeteken elvárhatjuk a szerepeltetését?
– Nincsenek ilyen elképzeléseink. (Nevet). Ez valójában nem is egy klasszikus vendégszereplés, mivel a saját dalát énekli. A Sister szerzemény eredetileg a Doglife című, első Eyesburn-lemezen hallható, és már évek óta játsszuk ezt a számot. A felvétel ötlete akkor jött, amikor Coyote-tal közösen voltunk egy kikindai házibulin. Gondoltam, megkérdezem, lenne-e kedve énekelni egy Eyesburn-átdolgozásban. Egy kikötése volt, a saját verziónk kell hogy legyen, nem egy sima átemelés. Ez egyébként arra is jó alkalom, hogy reklámozzam a hamarosan megjelenő Eyesburn tribute albumot is, ami a tervek szerint az idén jelenik meg, és mi is szerepelünk rajta ezzel a dallal.

Olvastam egy hozzászólást a You Tube-on, a Motörhead Ace of Spades dalának Downstroy verzója kapcsán. Valaki azt írta, na tessék, Ez a pozőr metál banda is most hirtelen Motörhead rajongó lett. Tehát?
– Vannak olyan bandák, amelyeket ha nem ismersz és szeretsz, nem biztos, hogy rock zenéléssel kell foglalkoznod, ilyen a Motörhead, az AC-DC, a Rolling Stones és még sorolhatnám. Ha valaki azt hiszi, csak olyan zenét hallgatunk, amit játszunk, az eltévedt valahol. Az előbb említettek mellett a Skid Row, a Mötley Crüe, az Aerosmith is közös kedvencünk, és még jó sokáig sorolhatnám azokat az általunk kedvelt zenekarokat, amelyeket rendszeresen hallgatunk, és semmi közük ahhoz, amit mi képviselünk zeneileg. Lemmy egyébként még élt, amikor elkezdtük játszani azt a dalt, és a közönség is imádta. A You Tube-on egy élő verzió hallható amit még 2012-ben vettük fel. Lemmy halála után tiszteletből feltöltöttem. Akik pedig lepozőröznek bennünket, mert azt hiszik, a Motörheadet akarjuk kihasználni az extra népszerűségért, azok nem ismernek bennünket, meg nem is üzengetnék itt nekik…

A provokatív kérdésekkel nem állok meg, tehát újabb komment. Decemberben együtt játszottatok a Ritam Nereda zenekarral. Az említett banda megítélése még mindig igen kétélű, olyat hallottam, hogy a Downstroy elment azokkal a nácikkal zenélni. Az érdekelne, mi a véleményed erről a kommentről, hogyan jött létre az együttműködés, és miként fogadott benneteket az ő közönségük?
– Ez már negyedik alkalom volt, hogy közösen koncerteztünk. 2007-ben zenéltünk együtt először, és mi is többek között az ő zenéjükön nőttünk fel, elvégre az egyik legnépszerűbb újvidéki zenekar, amelyre a punk, az oi, a metál, a rock címkék mindegyikét rá lehet akasztani, attól függően, hogy éppen melyik korszakukat hallgatod. Az ideológiákról inkább őket kellene kérdezni, ebbe én nem avatkozhatok bele. Én nem találok semmi kivetnivalót bennük, ha fasiszták lennének, szerintem nem lenne annyi rajongójuk, és valószínűleg nem is tudnának fellépni annyi helyen. Ami a fogadtatásunkat illeti, persze nem miattunk jöttek, de sok metálos hallgatja őket, és sokan megkerestek minket a koncert után, hogy gratuláljanak, tehát mindenképp pozitívként éltük meg.

Az idén már 16 éves lesz a zenekar, ez igen szép egy folyamatosan aktív zenekar életében. Nem gondoltál arra, hogy otthagyod a fenébe az egészet?
– Mindig volt valami tervünk, mindig előre tekintettünk, úgyhogy ilyen meg sem fordult soha a fejünkben. Amikor a zenekarból szól valaki, hogy lelép, még idejében elkezdjük keresni a pótlást, mert igen, az első felállásból már csak Miloš és én vagyunk. A mostani felállás a legstabilabb, öt éve nem volt tagcsere, és vicc nélkül mondom, ha most valaki kiszállna, befejezném. A hangulat a bandán belül jó, és nem szeretném, ha megtörne ez a varázs.

Mi az, ami hajt még előre benneteket most is?
– Ebben az egész zenészdiben nincs anyagi haszon, de jó sok idő és pénz rámegy, viszont első osztályú szelep a feszültségek kieresztésére. Valaki bringázik, valaki edzőterembe jár, valaki leszúrja magát a piától a kocsmában, nekünk pedig a zenélés a legszimpatikusabb.

Downstroy

Miloš nem hisz a fülének

Külföldön sok államilag támogatott alapítvány létezik, amely a fiatal zenekarok útját egyengeti. Ti kaptatok valaha valami támogatást?
– Szerintem ilyen nincs nálunk, mert biztosan hallottam volna róla. Viszont, talán furán hangzik, de mi kaptunk támogatást a városunktól. Amikor 2007-ben megnyertük a szerbiai Metal Battle versenyt, az első díj fellépési lehetőség volt a németországi Wacken Fesztiválon. Persze nekünk nem volt pénzünk kijutni, és az önkormányzathoz fordultunk segítségért. A hatalmon akkor a Radikális Párt volt, ami tudod, mit jelent, mégis, ettől függetlenül ők vették meg a repülőjegyet a zenekarnak, hogy metál zenét játszhassunk Európa legjelentősebb fémzenei fesztiválján. Végül a tartományi kormánytól is kaptunk amolyan napidíjszerű segítséget, de ezzel még mindig nincs vége... Kikindán az önkormányzat minden évben kioszt bizonyos elismeréseket azoknak, akik szerintük a legtöbbet tették a városért az elmúlt év során. Abban az évben mi kaptuk meg ezt az elismerést. Gondolom, nekik is érdekes volt az egész cécó azokkal a metálos gyerekekkel. (Nevet)

A Srpski Metal Portal egyik alapítója vagy. Sajnos azt látom, mostanra ez az egyedüli webzine, amely ezzel a stílussal foglalkozik. Megszűntek a rock/metal magazinok, de még a netes felületek is, sőt, mintha a zenekarokból is kevesebb lenne. Te hogyan látod ezt rockzenei újságíróként?
– Az SMP 2003 óta működik, és az első számú pártfogoltjaink mindig a hazai bandák voltak. A web felület költségeit a mai napig mi álljuk a saját zsebünkből, mindenki önnön öröméért dolgozik ott, mindezt úgy, hogy tényleg nem maradt senki rajtunk kívül. Ami a hazai súlyos zenét illeti, sok banda feloszlott, kevesen húzták ki a 15 évet. Mindig a kultúra sínyli meg leginkább a gazdasági helyzet változását. Amikor nincs közönséged, mert nem tudnak fizetni a nélkülözés miatt, akkor elgondolkodsz azon, hogy ki a fenének és miért zenélek. Persze vannak új bandák, sokkal minőségibb felvételekkel és videóval találkozhatsz mostanság, de mintha valami elveszett volna.

Downstroy

Buli előtti készülődés

Az aktuális történéseket hogyan látod? Mi történik itthon az extrém zene terén?
– A napokban hoztuk le az éves lemezlistát az SMP-n. Összesen 19 kiadvány van, bizonyára több is, de akik maguktól nem jelentkeznek, nem tesszük a listára. Ha zenészként nem szánsz öt percet a jelentkezésre, akkor szerintem nincs miről beszélni. Végighallgatva mindet, nem is tudok mit mondani. Lehetne jobb a felhozatal, elég középszerű lemezek készültek. A hozzáállás kérdése is érdekes. Senki nem akar senkivel együttműködni, kisebb csoportok vannak klánokba tömörülve, nehezebb lett az összjáték. Elég megnézni az újvidéki hardcore színteret, friendship, unity, aztán meg veszekszenek a húsevésen és az ideológiákon. Mindenki a saját körét támogatja, és max 100-as csoportosulásokról beszélhetünk. Én nem értem ezt az egész elkülönülési mániát, nem ebben nőttem fel. Most tettem el a Guns N' Roses-cédémet, és szerintem valami egész mást teszek be helyette. Hogy a büdös francba lehet ép ésszel 1-2 szubzsánert hallgatni, engem ne is kérdezz…

Be kellene fejezni ezt a beszélgetést. Van valami ötleted, hogyan csináljuk? Szeretnél még valamit mesélni?
– Ahh, igen! Visszatérve kissé az előző témákhoz, általában Vajdaságban, Magyarországon, Romániában zenélünk, de gyakran kapunk meghívásokat jóval délebbre is, ahová aztán nem jutunk el, mert még az útiköltséget sem tudják kifizetni a jólétben. Tehát mindenhol van egy klub, ahol fel tudnál lépni, de ha nagy távokról van szó, a benzinpénzre sem jön össze. Nemcsak mi, hanem sok más zenekar is itt forgolódik egy ördögi körben, amiből nem tudunk kitörni. A zentai bulit követően március 21-én Belgrádban lépünk fel, április 17-én pedig Újvidéken, a CK13-ban. Talán ennyi. Üdv minden olvasónak, és jöjjenek el valamelyik bulinkra.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Tóth Johanna
„Tartom magam a tervhez” Tóth Johanna vagyok. Szabadkai. Odaadó. Keményfejű. Álmodozó. Kitartó. Feledékeny. Bohém. Excentr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 200: A SOROK KÖZT OLVASVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koronavírus a világ körül A globalizációnak számos előnyét tapasztaljuk a mindennapokban.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meddig kell még ülnünk? Riverside koncert a színházban – avagy túl sok kényelem a metálosoknak

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legutóbbi kiadvány borítója
Bánáti fém szelek A Downstroy magasba emeli a zene zászlaját Kikindán

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Támad a SKA!!
Kezdhetnénk talán a Büdösökkel Avagy Kommandante Állat Iván fűrészelt csövű sörétest nyom a herezacskómhoz

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás és Pámer Csilla
Az első szerelem a színházzal Szabadkának nemcsak két magyar színháza van, hanem több színjátszó csoportja is, ami fontos önkif...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az asztalon is kutyák (fotó: Horváth Zsolt)
A költő kutyái meg az én korcsaim Anti-Valentines Day – Rin Tin Tin, 2020. II. 15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Vegessence étterem egyik csücske
Sporhetsztori 86. 86. rész – Reménysugár

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A csendes gyilkos Habár az idő enyhe, a fűtési időszak még tart. Télen gyakoribbak a szén-monoxid-mérgezések otthon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan és mikor? Podcastvilág 3. rész: Tippek és trükkök a podcastok hallgatásához

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tűz és kardok balánföldjén Idei koncertkörútja során az olasz Rhapsody of Fire zenekar márciusban Szerbiába is ellátogat – f...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búbos Dávid (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Búbos Dávid Búbos Dávid vagyok, haveroknak Bubi. Színész vagyok a Kosztolányi Dezső Színházban immáron kerek ...

0 Hozzászólás | Bővebben +