… ha már nincs kivel. Lehetőleg friss vajdasági underground kiadványokra

A vajdasági rockzenei élet, sajnos, korántsem olyan pezsgő már, mint tíz évvel ezelőtt. A környék passzivitását az elvándorlásban, az alapvető gazdasági helyzetben, a rockklubok bezárásában, a kulturális ingoványban, legújabban pedig a járványügyi helyzetben látom. Szerzői rock-metál-punk zene hagyományának életben tartására országszerte vannak próbálkozások. Szerencsére a környéken is akadnak együttesek, amelyek megpróbálnak evickélni saját szerzeményeikkel (Phrenia, The Abyss, Deskavaary, Sjaj & i, Lucy Dreamin', KurtaUtca, Sin Seekas stb.). Ebben az írásban viszont róluk nem ejtünk szót. Nézzünk inkább szét a szórványmagyarságban, amelyről a tömb nem is igazán vesz tudomást, viszont sokkal kompromisszummentesebb muzsikát játszanak a fentebb említetteknél. Az írásban azokról szólok, akik idén jelentkeztek valami friss kiadvánnyal.

WURMLOCH: THE GLOAMING TIDE (EP)

A Wurmloch egy olyan projekt, amely valahol az Anguish Sublime és az egykori Tales of Dark (továbbiakban TOD) árnyékában áll. Talán napjainkra már elég jól kifakult az emlékezetből az imént említett zenekarok közötti összekötő kapocs kiléte. Emiatt most emlékeztetnék is egy névre mindenkit: Takács Árpád. A jelenleg árnyékot nyújtó két zenekar frontemberéről van szó, aki kreatív energiáinak szabad utat engedett ezzel a kiadvánnyal. Mint ahogyan korábban ő maga is mondta a Serbian Metal Portal riporterének, nagyon úgy néz ki, hogy a TOD nem lesz aktív belátható időn belül, emiatt pedig egyre inkább szükségessé vált Árpád felhalmozódott témáinak csokorba kötése, ami a temerini Wurmloch idén megjelent első mini kiadványában öltött testet.
A három számos The Gloaming Tide irányvonala a fentebb nyújtott információk tükrében nem okozhat meglepetést. A TOD gothic-doom metal irányvonalon mozgott, az Anguish Sublmie melodic death metált játszott, a Wurmloch pedig nem előre-, sokkal inkább visszalépést jelent ezekhez a zenekarokhoz képest – legalábbis ami a sebességet illeti. Mert, bizony, a TOD szinte speed metálként hat ahhoz a gyászmenethez képest, aminek itt lehetünk fültanúi három dalon és bő húsz percen keresztül.

A Monarch of Obsidian Tears nyitódal elárulja, itt kínkeservesen lassú funeral doom zászlót visznek az előadók. Árpád éneke a műfajnak megfelelően sokkal mélyebb, mint az ismert zenekaraiban, ennek ellenére hangszíne jól felismerhető. Gyomorból feltörő mély halálhörgés, ezt hallgatva szinte megsajnáljuk a halálos ágyán kiszenvedő haldoklót, akinek már csak percei vannak hátra az életéből. A gitártémák egyrészt a műfajnak megfelelően rettenetesen lassúak és súlyosak, elhintve húzós melódiákkal, amelyekről a bő 20 évvel ezelőtti doom élvonal jut eszünkbe. Így jön létre két, kissé külön irányvonal egyesítése a zenében, amely egyrészt érzékelteti a múltat, az alapokat, másrészt a funeral doom teljesen korhű elvárásait. Kellemes hallgatnivaló, persze, ez nem egy buli zene. Slágerekre ne számítson senki, ez szögverés a koporsóba. A minialbum több vendég közreműködésével készült. Ezek között megtaláljuk Burai Károlyt (Khargash, Obscured, Terrorhammer), aki basszusgitáron, Jelena Micićet, aki billentyűs hangszereken segítette ki Árpádot. A dobokat illetően Tara Kerac (Obscured) segítette az ötletek megvalósulását, Vladimir Uželac pedig a programozást és mix-masteringet vállalta. A borító hasonlóan nyugtalanít, mint a zene, és Ivana Sovjil munkája. A kiadvány meghallgatható a YouTube-on, valamint a zenekar Bandcamp oldalán.

BES: PERIFERIJA LJUDSKOSTI (LP – MultiMedia Music)

Újvidék egyik közutálatnak és szeretetnek nevezhető Dvorište klubjában találkoztam a fénnyel az őszi Mentors-koncert alkalmával, amikor megérkezett a BES (Bipolarni Emotivni Senzibilitet) zenekar bemutatkozó kiadványa cédé formában, Periferija ljudskosti címmel. Ezzel egész pontosan Strahinja Cerovina, a zenekar énekese dicsekedett, aki suhanc korában pincérként dolgozott a klubban, manapság pedig társtulajdonos. Strahinját persze nemcsak a hírhedt csehóból ismerhetjük, hisz több zenekarban is megfordult, énekesként viszont az egykori Concrete Sun zenekarban bizonyított leginkább.

Egy Pero Defformero-interjú alkalmával, még sok évvel ezelőtt hallottam a tervről, miszerint a zenekar tagjai szeretnének egy tiszta power metál bandát csinálni, komoly szövegekkel, minden paródia jelleg nélkül. Nos, úgy látszik, ez az utóbbi években kezdett el realizálódni, miután a nagy népszerűségnek örvendő zenekar tagsága, vagyis Saša Friš basszusgitáros, Luka Jelisavčić dobos, Ispán András (aki többek között a Deák Bill Gyula Band mellett is megfordult, de a Divlje Jagode sorait is erősítette egy időben) basszusgitáros megtalálták a megfelelő frontembert. Biške gatyaszaggató és bugyilerántó orgánumát tehát most nélkülöznünk kell, de legalább hallgathatunk zenét anélkül, hogy szétröhögjük magunkat.

A bemutatkozó anyag megjelenését egy szépen kitalált, legalább egy évig húzódó promóció előzte meg, ami emlékeim szerint valamikor a koronavírus második hullámával egyidejűleg (ezek letettek napjaink referenciapontjai) kezdődött. Több videó is megjelent a zenekartól, a Svetionik, Budi svoj, Krah, majd legutóbb az igazán professzionális Poslednji i prvi Antal Szilárd rendezésében. A lemezt kizárólag a YouTube-on hallgattam, tehát annyira pontos információkba nem is mennék bele. A zene rokonságot mutat természetesen Pero Defformero zenei világával, de annál sokkal szigorúbb riffekkel. Strahinja hangját eddig leginkább stoner-southern metál összefüggések között hallottam megvillanni, de különleges ízt ad ezen zenei világhoz. A lemezt végighallgatva nem tudnánk pontos hatásra rámutatni, de ez egy tradicionális metál anyag, nem a manóvári értelemben. Néhol Black Sabbath súlyú riffekkel találkozunk, de vannak olyan lazább hard rock felé húzó dalok is, amelyek hangzása ha kissé kopottabb lenne, el lehetne adni ex-jugoszláv heavy metál klasszikusként is.

Az egyéni teljesítményekkel kár foglalkozni, mert itt professzionális zenészekről van szó. Nagyon szép lenne, ha az elkövetkező években a rádióban hallhatnánk a BES zenekart is, nemcsak a harminc évvel ezelőtti hősöket, de a hazai regresszív kultúrpolitikának köszönhetően ez nem biztos, hogy össze is jön. Fogós dallamok, beton ritmus alapok, inkább tradicionális, mintsem újszerű zenei elképzelések, amelyek nem világmegváltásra törekszenek, hanem a dalok fogósságát tartják szem előtt. Szép munka, autóvezetéshez is első osztályú. Remélem, élőben mihamarabb…

TODESFALL: NINE BOOKS OF COSMIC ANTEBELLUM (LP)

Szerencsére szélsőséges black metál is van a környéken, még ha csak stúdióprojektről van is szó. A Todesfall formáció két extrémzene-fanatikus muzsikushoz kötődik Vajdaság északi és középső részéről. Ők pedig az adai származású Dimitrije Mirić, azaz Deimos, gitáros, énekes, valamint a temerini D, azaz Deák András, basszusgitáros, dobos. Aki jártas a hazai undergroundban, az már tudhatja, András nevét akkor emlegethetjük együtt a megnyugtató zenékkel, amennyiben valakinek a lelke a depresszió, elidegenedettség, pusztulás zenei megfelelője által csillapodik. Jelen írás tárgya egy csepp járványügyi nyugalom közepette került hozzám még az év első felében, a kiadvány viszont a rendelkezésünkre álló információk szerint 2019/2020-ban készült, a keltezés éve pedig valószínűleg az idei. Nagy meglepetés nem ért, mert nem is számítottam egy pozitív sörözős-csajozós zenére. A Todesfall a jelenlegi extrém trendeket követi. Hideg, a szélsőséges, ugyanakkor melankolikus dallamvilágot sem nélkülöző pusztító black metált rejt a kiadvány. A lemez hallgatása közben körülbelül úgy érezzük magunkat, mintha éjszaka kidobnának bennünket egy puszta közepére egy szál pólóban –10 fokban. Mindenre gondolunk, csak arra nem, mennyire jó is most nekünk. Utálom a hasonlítgatásokat, de talán jó reklám a kiadvány meghallgatásához, ha azt némiképp a Mgła együtteshez hasonlítom. Nagy darálás megy végig, de sok kellemes melódia is feltűnik ez alatt a háromnegyed óra alatt.

A kiadvány 39 perc zenét tartalmaz, ennyi idő alatt őröl bennünket végig, a dalcímek alapján okkult tematikában, éles gitárhangzással. Aki szereti a könyörtelen, ugyanakkor dallamokat sem nélkülöző, melankolikus hangulatú fekete fémet, annak ez a kiadvány igazán kellemes hallgatnivaló lesz. Aki azt sem érti, miről van itt szó, az ennél jobb helyen el sem tudja kezdeni az ismerkedést a műfajjal.

KOBB: TETOVIRAJ/ KRALJ (2xMs)

Bevallom őszintén, a Kobb zenekarról magam sem tudok túl sok infót, annak ellenére, hogy voltam már koncertjükön Zentán és Újvidéken is. Az első találkozásunk alkalmával, ami lehetett talán 3-4 éve, friss zenekarként is találtam valami izgalmasan eredeti megközelítést a zenéjükben, és ez azóta is így van. Számomra igazán meggyőzőek kis klubbulikban voltak, de az exites fellépésen sem vallottak szégyent.

A zenekar első demo kiadványa 2017-ben jelent meg Bumbush címmel, és az a kiadvány is bőven túlmutatott a számomra leírt punk kategórián. Zenéjükben van punk, de hardcore és extrém metál elemek is akadnak, mindez súlyosan előadva, szerb nyelven. Ezt követte a 2019-es, kétszámos Trag kiadvány, ami egy újabb lépés volt a megkezdett úton, majd semmi újdonság nem érkezett tőlük 2021 tavaszáig. Ekkor jelent meg a Tetoviraj dal, ami egy zúzós középtempós súlyos dal, eléggé őrült énekkel. A legutóbbi szerzemény, ami elérhetővé vált a zenekartól, szeptemberben látott napvilágot, és a többi cucchoz hasonlóan szintén elérhető a zenekar Bandcamp oldalán. A Kralj című dal ismét egy lassabb húzós tétel, viszonylag érdekes zenei megoldásokkal. Jelen pillanatban egy nagylemez érdekelne a zenekartól, hogy lássuk, milyen irányba is visz ez a posztapokaliptikus, sludge-metál-punk kísérletezés. Ha van egy kis szerencsénk, mihamarabb hallhatunk a zenekarról. Annyit talán érdemes még megjegyezni, hogy a szerb szövegek, a vokál is inkább ritmus effektusként van felhasználva.

A zenei pokoljárást Oskar Varga énekes, Aleksandar Antić gitáros, Luka Bosnić basszusgitáros és Mikes Géza dobos hozta össze. Ha hinni lehet a zenekar Facebook-profiljának, az első kiadvány beszerezhető kazettán.

ACIDFATHER: CURE IS THE FIRE (EP)

A szenttamási AcidFather egy olyan banda, amivel majdnem összejött egy komolyabb találkozás is, természetesen ezt is az utóbbi másfél év akadályozta meg. A zenekar tagjai más formációkban is megfordultak már, de ha emlékezetem nem csal, akkor Stevan Pivnički énekes-gitároshoz még sok évvel korábban a Youth A.D. dark, industrial formáción keresztül találkoztam. A basszusgitárosi posztot Deák András tölti be, a dobokat pedig Bezzeg Sándor püföli.

A zenekar alakulásának évét nem tudom, de 2017-ben jelentkeztek egy demo felvétellel, ami leginkább kőkemény doom-stoner rock volt. A 2021-es Cure Is The Fire három számos mini kiadvány ennek a keményebb változata és folytatása. A nyitó Hole dal egy sodró lendületű pofon, sokkal erőszakosabb minden szempontból, mint a korábbi demo. Ettől nem sokban különbözik a Swarm és a Preacher szerzemény sem. A zenekar hangzása szigorodott, és annak ellenére, hogy a rock továbbra is képviselteti magát, sokkal metálosabb hangzású az egész anyag, amely a sludge felé húz. Jó ritmusok, odamondós, kötekedős hangulatú énekstílus. A zenekar ez utóbbinak köszönhetően akár a hardcorerajongók között is szerezhet híveket.

Még nem tudni, hogy a zenekar útjai ezek után merre vezetnek, mindenesetre a három számos kiadvány teljesen korrekt képet fest. Valószínűleg élőben is kellemes bólogatni rá, ne adj` ég, akár pogóba is keveredni.

Képgaléria: