Butás Flórián vagyok, a Bölcsésztudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének harmadéves hallgatója. Az általános iskola után az Óbecsei Gimnáziumba iratkoztam, de már akkor tudtam, tanár szeretnék lenni. Emellett mindig is nagyon szerettem a magyar nyelvet, így a Magyar Tanszék tűnt a legjobb választásnak.

Mi vonz a tanári pályában?

– Mindig is szerettem a gyerekekkel foglalkozni, valamint szerettem a tanároknak segíteni, bejárni a tanáriba, hordozni a naplót, meg ilyen dolgok. A középiskola alatt szakköröket vezettem az általános iskolásoknak, és akkor tudatosult bennem, hogy tényleg tanár szeretnék lenni. Most pedig adódott egy lehetőség, az Óbecsei Műszaki Iskolában helyettesíthetem a magyartanárnőt egy hónapig. Ez számomra egy nagyon nagy lehetőség. Élvezem csinálni, és ismét csak bebizonyosodott, hogy ez a nekem való szakma.

Milyen a Tanszékre járni?

– Én nagyon szeretek ide járni. Jó kis közösség alakult ki, hiszen mindenki ismer mindenkit. Az évfolyamtársaimmal nagyon jól kijövök, segítőkészek, ahogy a tanárok is. Személy szerint a nyelvészeti tantárgyakat jobban élvezem, de az irodalmi tárgyak is érdekesek. Újdonság a Tanszéken, hogy bevezették a gyakorlatokat is az új generációknak. Sajnálom, hogy mi ebből kimaradtunk, de mindenképpen egy jó dolognak tartom.

Lassan három éve vagy az Európa Kollégium lakója. Mi az, ami tetszik itt?

– Én nagyon féltem tőle, mert szeretem a magánszférámat, és nem szeretem, ha valaki ott van mellettem a szobában, vagy hasonló, de végül is jól jártam a szobatársammal, mert egy volt osztálytársammal tettek össze. Ő egyébként sem sokat van itt, de akkor sem szokott zavarni, ha itt van. A kollégium nagyon jó hely az ismerkedésre, barátkozásra is. Vannak persze kötelező dolgok, amiket meg kell csinálni, ami egy kicsit nehezebb. Mondjuk, nem is a közéleti estek vagy a színházlátogatások, mert ezeket élvezem. A kutatómunka viszont már egy kicsit nehezebb, de az se olyan vészes. Meg lehet azt is csinálni. Mindenképpen megemlíteném, hogy megéri jól teljesíteni a koliban, mert jutalom jár érte. Én a nyáron Zlatiborra és könyékére kirándulhattam több társammal. A három nap felejthetetlen élménye mellett rengeteget tanultunk, meseszép helyeket láttunk és szorosabbra fűzhettük baráti kapcsolatainkat is.

Egy nagyon jól felszerelt épületről van szó.

– Van konyha, ahol lehet főzni, de én főként menzázni szoktam, mert sokat vagyok az egyetemen. A kollégiumnak jól felszerelt könyvtára is van, ami nekem különösen tetszik. Emellett van edzőterem is, röplabda- és focipálya is. Különböző szakköröket szerveznek, például olvasó szakkört, tánc szakkört, vagy néptánc szakkört.

A várost sikerült már megszoknod?

– Én nagyon szerettem Újvidéket. Egyetemista éveim előtt is jártam már itt párszor, és már akkor megtetszett. Mindig is nagyvárosba vágytam. Igaz, hogy Újvidék nem számít olyan nagyon nagy városnak, de én nagyon szeretek itt lenni. Szeretem a tömeget, és azt, hogy mindig történik valami. Egyedül a buszokkal volt egy kis fennakadásom, de mára már azt is megtanultam, hogy melyik busz merre megy.

Mivel töltöd a szabadidőd? Hétvégén is szoktál maradni?

– Hétvégére mindig hazamegyek. Egyébként meg tanulni szoktam, olvasni, filmezni és zenét hallgatni. Nem igazán járok így ki az egyetemen kívül, inkább a kollégium és a VaMaDiSz által szervezett programokon veszek részt.

Tudnál valami jó tanácsot adni azoknak a gólyáknak, akik most jönnek Újvidékre tanulni?

– Azt tapasztalom, hogy sokan félnek a nyelvtől, és attól, hogy nem fogják magukat feltalálni. Szerintem nem kell, hogy féljenek, mert tényleg nagyon sok segítség van. Például ott van a VaMaDiSz, és a felsőbb évesek is nagyon segítőkészek, de ugyanez igaz a koliban is. Ha bárkinek bármi problémája van, nyugodtan fordulhat bárkihez, biztosan kap segítséget.